A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata
Világunk varázstalanításának egyik legelszántabb elkövetői azok voltak, akik a Homo sapiens legkarakteresebb tulajdonságaitól, a kíváncsiságtól, a vándorlásvágytól, no meg a bírvágytól hajtva
elindultak az ismeretlenbe, és felfedezték bolygónk minden sarkát.
Aztán megrajzolták a térképét, majd belakták a földeket, kiépítették mindenféle hálózataikat, mostanra pedig bedigitalizálták az egészet. Jó, lehet, hogy valami kanadai tundrán lévő tavon lévő szigeten lévő tó szigetén még nem járt ember fia; s talán van még egy kies völgy a Tien-sanban, amelynek nem fotózták le minden négyzetcentijét a kémműholdak – de induljunk ki abból, hogy Földünk fel van fedezve, térképei meg vannak rajzolva.
Csak az a helyzet, hogy bennünk, kései nemzedékekben ugyanúgy ott munkál a felfedezés, a kalandozás, az ismeretlenbe való kilépés vágya. Hiszen ez (is) tesz minket emberré. Ha ezt feladod, feladjuk, akkor olyanok leszünk, mint valami otthoni sarkunkban porosodó páfrány, hiába nyújtózkodva a nap felé, egykedvűen fotoszintetizálva a végső kiszáradásig.
Menni kell hát, lépni, utazni, vándorolni. Az igazán nyughatatlanok a kitaposott turistaösvényről letérve (off the beaten path) szerzett élményekre hajtanak, s jó hír, hogy ilyen kalandokat még saját városainkban, falvainkban is megélhetünk.
Kedves budapesti olvasónk: sétált már minden kerületben?
Agglomerációba kiköltözött olvasónk: bejárta már új lakhelye határait, földútjait, dombjait, völgyeit? Tessék hát kiszállni a városi terepjáróból, a monitorok szkrollozásából, hétköznapjaink csapásirányaiból: az új kalandok ott várnak ránk rögtön az első sarok után.
E sorok írója ezeken is gondolkodott, ahogy a minap, e furcsa áprilisi tél napjaiban Magyarország nyugati határszélére indult családjával, hogy felfedezzék maguknak az Őrség és környéke kincseit. Kicsit szégyelltem is magamat, hogy többször jártam mondjuk Barcelonában vagy Londonban, mint Veleméren vagy Szalafőn, de épp ezért is volt nagy élmény negyven pluszosan rácsodálkozni egy még nem bejárt magyar vidékre.
Ez nem egy bédekkercikk, mindenki utánaolvashat az Őrség látnivalóinak:
dimbes-dombos tájakon szétszórt aprófalvak, ősrégi házikók, még öregebb, középkori templomok,