Római szinódus: mit akarnak a németek és miért?

2014. október 15. 18:30

Beverly De Soto
Regina blog

Igazán kellemetlen, amikor rákérdeznek, hogy a világ leggazdagabb egyháza miért áll ilyen rosszul. Sosem a katolicizmus modern német megközelítésének tulajdonítják a probléma forrását, hanem mindenért Rómát hibáztatják.

Az 1960-as években nem volt internet. Negyven év vagy több telt el, mire kiderült, hogy a németek és franciák kicsi, de eltökélt csoportja miként térítette el a II. Vatikáni Zsinatot. Mi mind, khm, ennek a kísérletnek a „gyümölcseivel” éltünk együtt, ami tönkretette a liturgiát, és aminek az anti-katekézise utólag elterjedt a katolikus világban.

XVI. Benedek pápa már felhívta rá a figyelmet, hogy a média létrehozta a saját Zsinatát, aminek nem sok köze volt ahhoz, amit a zsinati atyák igazából mondtak. Bizonyára, a hetvenes és nyolcvanas években a „zsinati szellem” olyan elsöprő erőnek bizonyult, aminek szinte senki nem tudott ellenállni. Itt, Németországban az ellenállás az értelmiségiek egy kicsi, de bátor csoportjára korlátozódott, akiket a katolikus hierarchia a legbarokkosabb kifejezésekkel ítélt el. 

A zsinat utáni hullám végigsöpört Németországon, de mostanra lenyugodott. Nyomában gyönyörű, régi templomok és pocsék, modernista kísérletek maradtak – mind jól megtámogatva, köszönhetően az egyházi adónak, amit a jól fizetett német katolikusra rónak ki évtizedek óta.

Üres német templomok

Ugyanakkor, az összes német templom szinte teljesen üres. Az igazat megvallva a Hit összeomlott. A falvakban a hetven feletti öregek elbotorkálnak a vasárnapi misére, amit egy indiai vagy lengyel pap mond, esetleg a maradék német pap egyike. A városokban csak azokban a templomokban van értékelhető gyülekezet, ahol a latin nyelvű, tridenti rítusú misét mondják, vagy lengyel mise van a bevándorló munkásoknak. Úgy tűnik, az „átlag” német katolikusoknak jobb dolga van, mint hogy misére menjenek.  

Ami a keresztségre való készülést illeti, teljes az érdektelenség. Nemrég arról kérdeztem a főiskolára készülő, középiskolás német diákokat, hogy ki volt Szent Bonifác. (Bonifác Németország Szent Patrikja.) Fogalmuk sem volt. És habár egész életüket borvidéken töltötték, fogalmuk sem volt róla, hogy katolikus szerzeteseknek köszönhetik, hogy ilyen környezetben élnek. 

Még ha a legelkötelezettebb katolikus is a homokba dugja a fejét, lassan világossá válik: nincs semmiféle „Új Evangelizáció” Németországban és a Nyugat nagyrészén. A valóságban az Egyház kivérezteti a katolikusokat. Meglepően ironikus, de a hatvanas évek németek által vezetett reformja a hit kimúlásához vezetett Németországban. 

Hogy történhetett mindez? A német hierarchia sokáig tagadta, hogy egyáltalán létezik bármiféle probléma, de most az a szöveg, hogy a németek szeretnének misére járni, de nem teszik, mivel elváltak és újra házasságot kötöttek, és ezért nem járulhatnak áldozáshoz. 

Kikérdeztem a németeket, hogy tényleg így áll-e a helyzet.

Körülbelül egy tucatnyi német pappal beszéltem, és azt felelték, hogy ez a kérdés sosem merül fel. Sőt, mindennek ellentmondva sok világi megerősítette nekem, hogy teljesen lehetetlen Németországban a házasság semmissé nyilváníttatása. Teljes tilalom. Mások zavartnak tűntek. Mi szükséges? Biztosak voltak benne, hogy csak teljesen felesleges egyházi aktatologatásról van szó. Ráadásul, tették hozzá, egy pap sem tudott nekik biztosítékot adni, hogy egyszer ténylegesen kézhez kapják a semmissé tételt, ha végigcsinálják azt, amit ők egy hatalmas, bürokratikus procedúrának láttak. 

Az Egyház, mondták nekem, csak egy nagy, hideg bürokrácia. Mint a kormány.

Pontosan mi a fene folyik itt?

Először is: a hétköznapi németek jól látják a dolgokat. A katolikus egyház Németország második legnagyobb munkáltatója a maga 640 ezer alkalmazottjával. (Ez hétszer több, mint a Mercedes Benzé, emberek!) A püspökök tízezer és tizenötezer dollár közt keresnek havonta, és nem fizetnek a szállásukért, autójukért, annak fenntartásáért. Minderről itt is olvashatsz, de elég annyit mondani, hogy a német katolikus egyház tiszta haszon volt a papoknak az előző hatvan évben.  

Másodszor, ez a forrás kiapadóban van. 140 ezer német hagyja el az Egyházat minden évben. Emellet közeledik a demográfiai szakadék, és a németek – a világ mesterei a testületi tervezésben – világosan láthatják, hogy közeledik a vég. A becslések különböznek, de alapvetően 15-20 év van hátra. Az öregek meg fognak halni. A fiatalok nem fizetnek. 

Harmadszor: a németek a német közönségnek játszanak. A német püspököknek az a fontos, hogy mit akar a német média. A német média pedig fejeket követel – emellett pedig azt akarja, hogy az egyháznak kihúzzák az oroszlánfogát, az ismert ideológiai okok miatt. 

Negyedszerre, van némi zavarodottság is. Ez igazán mellékes megjegyzés, de igazán kellemetlen, amikor a tapintatlan, hangos külföldiek, és az alkalmasint naiv média rákérdez, hogy a világ leggazdagabb egyháza miért áll ilyen rosszul. Ha és amikor bevallják, akkor sosem a katolicizmus modern német megközelítésének tulajdonítják a probléma forrását, hanem mindenért Rómát hibáztatják. 
 
A csodálatos német propagandagépezet

A német propagandagépezet olyan precízen van kitalálva, mint egy kézi gyártású Porsche, egyenesen a stuttgarti gyárból:

„Fogjuk magunkat, liberális katolikus prelátusok, elmegyünk Rómába, és bátran szembeszállunk azokkal az öreg keményvonalasokkal, akik elutasítják a modern világhoz való felzárkózást. A katolikus család bajban van, és az Egyháznak szembe kell néznie ezzel a kihívással, úgy, hogy modernizálja az idejétmúlt szexuális tanítását.”
 
Fogadhatsz rá, hogy a világ médiája be fog állni mögéjük a sorba. És ne várd, hogy a Der Spiegel vagy bármilyen más, befolyásos német lap kemény kérdéseket fog feltenni. És vajon az indiai, meg lengyel főpásztorok, akik a német „nagyvonalúságtól” függnek, tényleg szabadon fognak szavazni? És mit a helyzet a latin-amerikai és afrikai püspökökkel, akik elképzelhetetlenül nagymértékű támogatást kapnak a mesésen gazdag német egyházmegyéktől?

A németek durván játszanak, bárki a megmondhatója, akinek már volt dolga a német hierarchiával és médiával. (Emlékszünk a bling-püspökre?)

Mindezek után biztosan megjósolhatjuk, hogy a német propagandagépezet úgy fog menni, mint egy vadiúj Beamer az autópályán. De amikor a benzin kifogy, mivé fog válni a keresztény házasság szentsége?
 
Megjegyzés: New York-iként az előző hat évben Németországban éltem és dolgoztam, és a német az anyanyelvem. Én szerkesztettem a Regina Magazin 2014 téli számát, amiben német papok és hívek tucatjait kérdeztem ki az egyház és a hit helyzetéről. Ezért kötelességemnek érzem, hogy megosszam az angolszász világgal, amit tudok arról, hogy mi motiválja a német püspököket a szinóduson.
 
Beverly de Soto a németországi Wiesbadenben él. 25 évig dolgozott a Wall Streeten, pénzügyeket és marketinget tanít az egyetemen.
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/14128