Az állam és egyház kapcsolatáról

2014. szeptember 9. 13:41

Platthy Iván
Evangélikus.hu

Nem az egyházak számának meghatározásába, korlátozásokba kell gondolkodni, hanem potenciális partnerkén közösen az emberben. Hiszen mind az egyház, mind az állam az emberek bizalmából és az emberek szolgálatára hivatott.

25 év távlatából tekintünk vissza 1989. szeptember 1-re, amikor a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban országos tanévnyitóra került sor. Ez mára nemcsak egyháztörténeti jelentőségű, hanem sok mindent előrejelző dátum. Ahhoz, hogy ez így lehessen, nagy dolgokat kellett merni és álmodni…


1989. július 1-jén jogutód nélkül megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal. Július 6-án Glatz Ferenc miniszter behívott magához és azt mondta, hogy fel kell építeni egy teljesen más rendszert, mely az egyházakkal közösen, kimondottan a jövőt építve alakul ki. A cél az egyházak társadalmi szerepvállalásának kialakítása, a negyven év bűneinek orvoslása volt úgy, hogy az figyelembe veszi az akkor már készülő lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt. Számomra mindez meglepetés és megtiszteltetés is volt. Egy kis létszámú osztályt hoztunk létre és azonnal elkezdtük az egyházakkal a kapcsolatfelvételt. (...)

Ahhoz, hogy az egyházak az oktatást, a szociális tevékenységet végezhessék szükség volt ingatlanokra is…

Mivel az elkobzott vagyon biztosítását a kezdeteknél nem tudtuk rendelkezésre bocsátani, ezért kerestünk üres állami ingatlanokat, amik a bizonyos célok végzéséhez megfelelőek és azt adtuk át az egyháznak. Az egyházaknak a megyei, illetve a helyi tanácsokon keresztül lehetett meghatározott célokra -közoktatás, felsőoktatás, kultúra, szociális -biztosítani ingatlanokat. Például az evangélikus egyház kollégiuma korábban munkásőr laktanya volt, de ez az épület csak egy a sok hasonlóból. Az 1991. évi volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezésről szóló törvény végrehajtásakor arra inspiráltuk az érintett egyházakat, hogy az 1948-ban államosított ingatlanjaik visszaigénylésénél a leendő funkcióval hogyan tudnak részt venni a település fejlesztésében. Az Egyházi Főosztályhoz delegált egyházi képviselők e feladatok végrehajtásában is tevékenyen részt vettek. (...)

Az elmúlt időszakban az állam és egyház kapcsolatára vonatkozólag talán a legnagyobb változtatást a három évvel ezelőtti törvénymódosítás jelentette. Miként értékeli a 2011-es egyházügyi törvényt?

Véleményem szerint ez a törvény az 1990. évi IV-es - mely a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházokról szólt, melyet a Parlament 1990. január 24-én hagyott jóvá - emberközpontú szellemiségéhez képest visszalépést jelent. Az elmúlt negyven év ideológiájához hasonló, az úgynevezett Aczéli három T-t juttatja eszembe. Ennek ellenére optimista vagyok, és azt gondolom, hogy a nem túl jó döntések idővel korrigálásra kerülnek. Nem kéne nekünk nemzetközi bonyodalmakba kerülnünk ezzel, hanem erőteljesebb, rendszeres és őszinte párbeszédet kellene folytatnia az államnak az egyházakkal. Nem az egyházak számának meghatározásába, korlátozásokba kell gondolkodni, hanem potenciális partnerkén közösen az emberben. Hiszen mind az egyház, mind az állam az emberek bizalmából és az emberek szolgálatára hivatott.”
 
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/13867