*
„Kedves barátaim, a világ összes embere, tegyetek valamit legalább a jogok védelme érdekében! Mondjátok mindenkinek, hogy kössenek békét, hagyják abba a fegyverkereskedelmet! Hallottuk, hogy a gerillák között több mint kétezren Európából jöttek! Bérencek, akik Európából érkeztek! Ez is nagyon fájdalmas számunkra és meglepő! Hogy létezik, hogy egy belga vagy egy svájci idejön? Kétezren jönnek, hogy harcot indítsanak az ártatlan keresztények ellen… Mi azért mindenkiért imádkozunk, imádkozunk a békéért, és mindenkit arra kérünk, hogy imádkozzon ezeknek az embereknek a biztonságáért, akik víz, áram nélkül élnek. Szükségük van mindenki segítségére” – mondta Warduni bagdadi káld segédpüspök.
Joseph III. Younan szír katolikus pátriárka pedig úgy fogalmazott: „Azt kérjük a nemzetközi közösségtől, hogy legyen hű az emberi jogok, a vallásszabadság, a lelkiismereti szabadság alapelveihez. Mi, keresztények jelen vagyunk Irakban, Szíriában és Libanonban: nem importáltak bennünket, hanem már évezredek óta itt élünk, tehát jogunk van ahhoz, hogy emberként és ezeknek az országoknak az állampolgáraiként bánjanak velünk. Vallásuk nevében üldöznek minket és nem állnak meg a fenyegetőzésnél: valóra is váltják azokat: gyújtogatnak és öldökölnek”.
A keresztény nyugat sosem üldözte úgy az iszlámot, ahogy most a szélsőséges iszlám mozgalmak üldözik a keresztényeket. Az iszlám vallás elméletileg tisztelettel tekint a kereszténységre. Jézust prófétának nevezi és tiszteletben tartja a keresztények (és zsidók) vallásgyakorlatát. A muzulmánok számára bizonyára nagy trauma volt, amikor megszűnt a hatalmas kalifátus. Akár még helyre is lehetne állítani. De nem hinném, hogy ez kötelezően együtt jár a keresztények üldözésével, elvégre az egykori kalifák is békén tudták hagyni a birodalmukban élő keresztényeket.
Az Iraki és Levantei Iszlám Állam ellen az iraki miniszterelnök is felemelte szavát, céljai és eszközei nem találkoznak a muzulmán lakosság szimpátiájával sem. Egy katonai beavatkozás tehát bizony nem lenne imperialista támadás az iszlám világ ellen. Kétséges, hogy az USA 2003 óta zajló katonai beavatkozása meghozta-e gyümölcsét Irakban. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden nyugati katonai beavatkozás eleve elítélendő. Lehet, hogy az akkori hibát most újabb katonai akcióval lehetne helyre hozni. Akár a NATO, az USA és a mérsékeltebb közel-keleti államok összefogásával. Félre a pacifizmussal, a puhánysággal, itt most keményebb fellépésre van szükség, hiszen az aggódó közleményekből nem értenek a ILIÁ-sok. Ez nem támadó, hanem lényegét tekintve egy ágostoni védekező háború volna! Vagy később még bocsánatot sem lesz kérni kitől, amiért elmaradt a segítség.