Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. augusztus 22. 14:23

Balavány György feltalálta a spanyolviaszt, és szerinte szadista testvérgyilkost ünnepelünk államalapítóként.

Balavány György feltalálta a spanyolviaszt az ízlésesen augusztus 20. elé időzített posztjában, amiben arra igyekszik kíméletlenül rámutatni, hogy szadista testvérgyilkost ünnepelünk államalapítóként, nem pedig szentet; valamint hogy Magyarország sosem volt keresztény. Mármint úgy igazán, lélekben. Ugyan a poszt egy dühös, reflektálatlan, durván kattintásvadász, Tóta W. Árpád nyomdokaiban kullogó gondolatkísérlet; de azért vesézzük csak ki a dolgot, hiszen a szerző sokak által osztott gondolatokat tett közzé. Balavány érzésem szerint úgy döntött, ír egy cikket, ami úgy hat az agyra, mint a spotlámpa fénye a szemre, rövid lesz, velős lesz, és minden toposzt beletesz, mintha neki jutnának először eszébe mindezek a kifogások. Balavány felrója – a kedvéért használjunk pécé terminológiát – I. Istvánnak, hogy nem kifejezetten evangéliumi eszközökkel térítette meg a népet. Államot alapítani nehéz békés eszközökkel. Ritkán sikerül, ha egyáltalán. De nézzük, mi igaz abból, amit Balavány István szemére vet, az erőszakos térítés és a válogatott eszközök.

 

*

Koppány Balaványnál mérvadó források szerint bizánci keresztény. Hogy mik ezek a mérvadó források, nem tudom. Kristó Gyula szerint (Magyarország története 895-1301, Osiris, 2007, 89-90. o.) feltehető, hogy Koppány megkeresztelkedett a bizánci rítusban, ám tettei mégis pogány érzelemvilágú emberre következtetnek (sajátos logikai ellentmondás volna állítani, hogy István csak politikai okokból lett keresztény, Koppány pedig hithű bizánci keresztény volt). A szeniorátus és levirátus pogány elve, amelyet Koppány a magáénak tartott a keresztény királyutódlás elsőszülöttségével szemben, nem épp keresztény gondolkodásról tanúskodnak, és Koppány hátországa is de facto pogány volt. Kristó azt is írja, hogy Koppány büntetése – aki egyébként csatában halt meg, nem pedig kivégeztették – a csata tétjével volt arányban. A felnégyelés és a csonkok szétküldése a négy hatalmi központba politikai cselekedet: jelzés a hű alattvalóknak, hogy ura a helyzetnek, és jelzés a még pogányoknak is.

A kitartó pogányok és István-ellenesek talán el lettek volna ájulva, ha a király megbocsát, és nem torol meg semmit; és senki nem gondolta volna azt, hogy ez a gyengekezűség jele, főleg nem a pogányok. Györffy György arra jut Istvánról szóló művében, István szülei és az ő jellemét és a helyzetet elemezve, hogy a felnégyeltetés mögött igazából az ekkor még 17 éves, ifjú házas uralkodó édesanyja, a félpogány amazon, Sarolt állhatott (István király és műve, Gondolat, 1977, 120. o.). Vazul megvakíttatása szintén politikai cselekedet: alkalmatlanná teszik az uralkodásra. A vakíttatást a történészek egy része Gizella királynénak tulajdonítja, azt pedig, hogy a fülébe forró ólmot öntettek, többen kétségbe vonják. Akit élve eltemettek, az Tonuzoba besenyő törzsfő volt, ilyetén módon való kivégzése pedig valószínűsíthetően inkább Gézához köthető.

Györffy arra is felhívja a figyelmet, hogy István tetteit és egyéniségét nem szabad csupán száz és kétszáz évvel később írt művek alapján rekonstruálni. Kézai Simon – akit Balavány idéz – 1280 után írta a krónikáját: nehéz volna azzal vádolni, hogy szemtanú vagy István kortársa volt. Nem vagyok a kulturális relativizmus híve, ami pusztán egy közösség vagy egy időszak mércéivel igazolja a tagok vagy az akkor éltek cselekedeteit. Végső soron a kereszténység is, aminek István a követője volt, időn és téren átívelő, egyetemes természetes törvényről beszél. Vannak örök és változhatatlan, s vannak valamiért változó erkölcsi törvények. De akkoriban tényleg más volt a közmérce, és az emberek ingerküszöbe is máshol volt az ellenfelek kezelését illetően, ahogy a vallásszabadság mai értelmezése sem volt a kor sajátja. Figyelembe veendő – amint Györffy írja –, hogy a megvakíttatás akkoriban jogszokásszámba ment, nem számított kegyetlenségnek.

Hogy Szent István csak politikai okokból lett volna keresztény, nos, ez puszta spekuláció. Vagy mondhatjuk redukcionizmusnak is, ami a kiégett, kiábrándult, esetleg cinikus és nihilista társadalomtudósok sajátja, akik minden megnyilvánulás, lépés mögött vagy politikai, hatalmi játszmát, vagy szociológiai, esetleg pszichológiai okokat vélnek felfedezni. Nos, lehet, hogy Istvánnak politikai okai is voltak, amiért Rómát választotta, de ettől még teljes mértékben lehetett őszintén hívő: politikailag is motivált választása egybeeshetett meggyőződésével. Király volt, korabeli politikus, talán szabadkeresztény közösséget kellett volna alapítania? A szentektől elvárunk persze egyfajta erkölcsi kiválóságot is, de a szentek sem tökéletesek. Ha csupán az erkölcsi kiválóság lenne a mérce, sokakat szentté lehetne avatni. A mérce azonban az avató egyház számára az illető istenkapcsolata, ezért nem fog az egyház soha szentté avatni hindu fakírokat.

Györffy könyvének egy fejezetében István egyéniségét jellemzi (122-), éppen a szentség és kegyetlenség feszültségének tükrében. Miután mérlegeli az államalapítás, rendteremtés elkerülhetetlen keménykezűségét, rámutat: Thietmar merseburgi püspök – aki, s ez adja meg szavai súlyát, mindenkit igen szigorú mércével mért, s több kortárs királyról feljegyezte, hogy miként kegyetlenkedett – az ifjú Istvánról azt írta, hogy az visszaküldte Gyulának a feleségét a fogságból, és ő sosem hallott még senkiről, aki így kímélte volna a legyőzöttet. A hazánkba érkező német oklevélfogalmazók is azt írják Istvánról, hogy kegyes és jámbor, ott, ahol más uralkodókról azt szokták írni, hogy legyőzhetetlen, legdicsőbb. Azt is feljegyzik róla, hogy görög szövetségeseivel ellentétben távol tartotta magát a győzelmek utáni fosztogatásoktól. Thietmar és Leodvin a keresztény normákat a hadjáratokban is érvényesíteni igyekvő uralkodóról ír.  A források, legendák és kortársak vallomásainak elemzésével Györffy arra jut, hogy érett férfikorában Istvánból hiányzott mindkét szélsőség, a kegyetlenkedés és a vallási vakbuzgóság. Nem volt csodatevő szent, de könyörtelen ítélkező sem. Védekezett, ha a keresztény monarchia kiépítésében gátolták vagy nekitámadtak, de igyekezett könyörületes lenni ellenfeleivel. Ha a keménykezű, szigorú és néha kegyetlenkedő királyt említjük, akkor erre is ki kell térnünk. Törvényeiben ugyan tükröződik a szemet szemért elve, de számos olyan, kegyetlenebb intézkedést kihagy belőlük, amely sok más ország korabeli törvényeiben szerepel, sőt, erős jogi védelmet nyújt, például a nőknek.

Számos szent van, akik csak életük egy bizonyos szakaszában, esetleg a végén lettek szentek. Ennek közkeletű igazolása a Bibliában az, amikor a szőlősgazda meginti a napszámost, aki reggel óta dolgozik neki, amiért az kifogásolja, hogy akit este vettek fel, az is ugyanannyit kap, mint ő. Az öreg István pedig – ha hihetünk Györffy Györgynek – élete vége felé egyre inkább a vallási jámborság felé fordult. A szentté válás folyamat, a szent élet nem állapot. (A csupán politikai alapú szentté avatásról annyit: Róma nem fogadott el minden csodaként tálalt eseményt, jó időbe telt, mire akadt olyan csoda, ami a pápaság kritikus szemének is megfelelt; Györffy 1977, 384-). Szentté csak azt avat az egyház, akinek már kialakult a tisztelete, így aztán nehéz volna feltételezni, hogy a magyarok jóval halála után megvetették Istvánt, és nem voltak keresztények.

*

A kereszténységhez nem csak a tökéletességre való törekvés tartozik hozzá, hanem a világ és önmagunk tökéletlenségének derűs elfogadása is. Ha tetszik, egyfajta nagyvonalúság a világ és az emberek szidása helyett. Az eretnekmozgalmak története például a túlzott szigorúság, a megbocsátás nélküli tökéletességmánia és a puszta perfekcionizmus története. Annak a lenyomata, hogy vannak, akik nehezen viselik, hogy nincs tökéletes közösség a Földön. Ilyenkor jönnek a „képmutató keresztényekre” vonatkozó, dohogó megjegyzések, mintha a kereszténység nem a bűnösök vallásának tartaná magát, mintha az egyház nem deklaráltan a bűnösök egyháza lenne. Mit is mondott Pál Feri annak idején a Mandinernek? „Az ilyen kijelentésekben felfedezhető egy gyermeki vágy is, hogy talán létezik a Földön egy olyan közösség vagy társaság vagy egyház, ahol tényleg minden szép és jó, tökéletes. Ez a gyermeki vágy naivitás. De azért, mert egy közösség nem tökéletes, mivel nem is tud az lenni, ezért ez nem ellenérv arra nézve, hogy törekedjünk igaz emberré válni.”

A tiszták köztársasága sosem él sokáig. Akik Róma, Bizánc vagy más felekezet farizeus, keresztényietlen mivolta miatt elégedetlenkednek, majd új, a gyökerekhez, az igazi kereszténységhez visszatérő közösséget alapítanak, esetleg pusztulásra ítélnek korrupt államokat, idővel csalódnak. Eljön a viszályok ideje, valakit árulónak, megalkuvónak kiáltanak ki, vagy egy idő után túlzott konformizmussal vádolják az új vezetőket, és jön az újabb kivonulás, még újabb közösség alapítása. A tiszták köztársasága sosem akar tudomást venni az ember természetéről. A szerzetesközösségek többnyire valóban szívvel-lélekkel elkötelezett embereket tömörítenek, akik komolyan feltették az életüket valamire, pontosabban valakire. Ha valahol, akkor egy kis, elkötelezett szerzetesközösségben valóban meg kellene valósulnia a Civitas Deinek, gondolhatnánk. Ott mindenki szeret mindenkit, mindenki önfeláldozó. De nem. A legkiválóbb szerzetesközösségeknek is megvannak a maguk belső vitái, személyes szimpátiái és antipátiái. Időnként egy-egy szerzetescsoport elszakad, kivonul, és meghirdeti az alapító eszméihez való visszatérést: ciszterek, minoriták, obszervánsok...

Le lehet farizeusozni valakit azért, mert kereszténynek mondja magát, de közben sunyi, agresszív, lusta, kapzsi, vagy nagyképű, akármilyen elviselhetetlen tulajdonsága van, de a kereszténység nem a rossz tulajdonságoktól és bűnöktől való mentességet jelenti. A legnagyobb szentek pedig épp a tökéletesség útján való előrehaladásuk miatt voltak sokszor nehezen elviselhető emberek. A betegeknek kell az orvos, nem az egészségeseknek, ahogy a neves alapító mondotta volt. Horribile dictu, még ha ilyen szempontból élethazugságban leledzett is, én még Vito Corleonénak is elhiszem, hogy a keresztelés nem puszta formalitás volt a számára.

Akárhogy is történt az államalapítás, akármennyire is rá voltak kényszerítve a magyarok a kereszténységre, és lettek volna szívük szerint továbbra is kurultajosok (lásd a Vata-féle lázadást), semmi okunk nincs kétségbe vonni, hogy a következő évszázadok magyarjai keresztényekké váltak, őszintén. Ha valaki azzal dobálózik, hogy az ország évszázadokon át csak hivatalosan volt keresztény, és nem bizonyítható, hogy a lakói „őszintén” azok lettek volna, nos, arra csak azt tudom mondani: a „keresztényietlenségre” még kevesebb bizonyíték van. Sajnos a középkorban nem készültek reprezentatív közvélemény-kutatások, így nehéz megmondanunk, mi is volt az emberek szíve mélyén. De tudjuk, hogy az emberek többsége gyakorolta a vallását.

Balavány még arra is kitér: a kegyes Intelmeket, a középkori királytükrök egyik kiemelkedő alkotását nem István írta, hanem feltehetően Asztrik apát. Nos, annak, hogy nem biztos, hogy az Intelmeket István írta, nincs nagy újdonságereje, ez történelmi közhely. Pont annyira meglepő, mint hogy Orbánnak, Ádernak, Lázárnak, Putyinnak, Obamának is van beszédírója. A pápa sem egyedül írja az enciklikáit, mégis az ő neve alatt jelennek meg. Mindazonáltal az sem valószínű, hogy István nem adott útmutatásokat a szerzőnek. Az általam hirtelenjében átnézett egyetemi irodalom nem, csak a Wikipédia vonatkozó szócikke emlegeti Asztrikot lehetséges szerzőként. Kristó Gyulának a középkori magyar történetírásról szóló kötete (Magyar historiográfia I., Osiris, 2002, 26. o.) annyit mond, hogy Imrét „apja uralomra készítette fel, ezért írta, illetve íratta meg a neki szóló Intelmeket”. Az ugyancsak az Osiris által, 2004-ben kiadott szöveggyűjtemény, az Árpád-kori legendák és intelmek jegyzeteiben azt írják, hogy a királytükör szerzője ismeretlen, bár számba vették lehetséges szerzőként Istvánt, Gellért püspököt, mint Imre nevelőjét, s egy bizonyos Thancmar korveyi bencés szerzetest is (189. o.).

*

Balavány György a végén bónuszként odatolja a tűzijáték-ekézést, á la inkubátorok. Merthogy visszatetsző a tűzijáték egy országban, ahol százezer számra élnek éhező gyermekek. Balavány, ha jól tudjuk, grasroots-keresztény, sola scriptura, úgyhogy fel is hívnánk a figyelmét arra, hogy az ókori Kánaán sem volt épp egy jóléti állam. Mégis méregdrága kenetekkel kenegetik Jézus fejét és lábát Betániában (Mk 14, 3-9, Mt 26, 6-12, Jn 02, 1-11). Támad is némi méltatlankodás: nem pazarlás ez? Ezt az olajat el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek. Jézus viszont azt kérdezi: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”  Máshol meg azt mondja, hogy nem böjtölünk, amíg velünk van a vőlegény. Azaz ideje van a munkának és ideje az ünneplésnek.

Az a szigorú, puritán hozzáállás, hogy amíg vannak éhezők, addig senki ne ünnepeljen, mert abból a pénzből mennyi embernek lehetne segíteni, nos, embertelen: az embernek szüksége van ünneplésre. Az ünneplés legmagasabb értelemben a mennyország kapujának résre nyitása. Balavány sosem vesz karácsonyfát, hanem odaadja az árát egy kéregetőnek? Ajándékot sem vesz, annak az árát is jótékonysági célokra költ? A balaványi logika alapján ünnepelni csak akkor lehetne, ha eljött az örök béke, az örök evilági jólét. Az meg nem jön el soha.
A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/3880


89 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Nem kereste Szilvay a kihivást, amikor Balavány cikkére irt reposztot... Hálás feladat


Szerecsenmosdatás.

Válaszok:
kalhana | 2012. augusztus 22. 14:49
amok | 2012. augusztus 22. 16:15

nekem a kedvenc szentem Nagy Constantinus római császár, aki "tévedésből" kivégeztette az első szülött fiát,

majd miután rájött, hogy második feleségének a cselszövése áll a hátérben kivégeztette a második feleségét - a többi gyermeke anyját - is...

majd mély depresszióba esett...

és élete további részében jóformán aszkétaként élt, vezekelt a bűneiért...

Válaszok:
Vendéen | 2012. augusztus 22. 14:39

Korrekt.
Bár a kommentelők és az okoskodó hobbitörténészek is olvasnának Kristót, Györffy-t, mielőtt leírják a net bugyraiból előszedett hülyeségek és az iskolából megmaradt emlékeik katyvaszát.

Válaszok:
gvarga10 | 2012. augusztus 22. 16:17

Nos, épp emiatt a vezeklés miatt avathatták talán szentté.


Csak egy apróság: Kézai mindössze annyit tud Koppányról, hogy Szent István megöl(et)te.
Egy későbbi mű, a XIV.századi krónika-kompzíció tárgyalja viszonylag részletesebben Koppány viselt dolgait.


Érdemes egy Balaványra ennyi energiát fecsérelni? Foglakozzon vele inkább pszichiáter


A kérdés csak az, hogy ki a szerecsen?


Balavány úgy ír, ahogy az új munkahelyén elvárják tőle. Szomorú, hogy az eddigi munkái alapján szerethető újságírónak gondoltam. Az mind csak álca volt?

Válaszok:
szeekely | 2012. augusztus 22. 15:18

Ha a keresztények tökéletesek, bűntelenek lennének, minek kellenének nekik bármilyen szertartások, mire való lenne pl. a gyónás?
Aki tökéletességet vár el tőlük, az épp a kereszténység lényegét nem érti.


"Ugyan a poszt egy dühös, reflektálatlan, durván kattintásvadász, Tóta W. Árpád nyomdokaiban kullogó gondolatkísérlet; de azért vesézzük csak ki a dolgot, hiszen a szerző sokak által osztott gondolatokat tett közzé."

Igen, valahol errol van szo. Kedves Gergely, tisztellek alapossagodert. Igy van, egy Balavany irasmu nem er ennyit. De mivel az idozites es a hangnem kulonosen arto szandeku volt ezuttal, kivankozott egy adekvat valasz. Az hiszem, a Mandi - es minden olvasoja - csak gazdagodott vele, hogy erre eppen Te vallalkoztal.


Egyetértek Szilvay Gergővel. Ugyanakkor először annak a kommentelőnek is majdnem igazat adtam, aki szerint kár volt Balavány cáfolatára ennyi munkát fordítani. Csakhogy itt nem Balaványról van szó, hanem István királyról. És őt meg kell védeni a sunyi rágalmazástól. Ezért illeti köszönet Szilvayt írásáért.
Balaványról pedig annyit: kedveltem a MN-ben írott cikkeit. Hitelesnek tűntek, de most látom, hogy hamisak voltak. Egyszerűen a lap szellemiségének akart, jó karrieristához méltó módon megfelelni. Ahogy most valamiféle ballib igényeket igyekszik kielégíteni. Mást nem tudok elképzelni, legfeljebb azt, hogy megbolondult. Jelenleg minden esetre Tóta W. silány utánzata, ahogy valaki előttem már megállapította.


Nem mindegy hogy hogy volt. Hogy volt-e hatalmi, harc vagy sem, folyt e testvérek vére vagy sem. Nekem mindegy, tudok elég büszke lenni enélkül is, és tudok ünnepelni bármit, és enni-inni rá amennyit csak lehet.

Válaszok:
gvarga10 | 2012. augusztus 22. 16:27

Vakok, fületlenek és csonka orrúak országa lennénk, ha ezek a törvények ma is élnének, csak Balaványnak lenne két hosszú füle és orra. ;-)
Szent László törvénykönyveiből
• A rabszolga tolvajlásáról
Ha a rabszolga lopás bűnében találtatik, ne válthassa meg orrát fizetséggel, kivéve ha az egyházba menekül, vagy a király udvarába vagy a püspök lábaihoz, és ha idemenekült, az, aki őrizte, ne részesüljön a tolvaj vagyonából. Ha pedig másodszor is elfogják, akasszák fel.
• Arról, aki rabszolgáját találja lopásban
Ha pedig valaki saját rabszolgáját találja vétkesnek akár saját, akár mások vagyonának meglopásában, az említett ( isteni ) sugallat bizonyságul hívásával, ne mulassza el ( a szolgát ) orra levágása végett a bíráknak átadni.
• A lopáson ért szabadról vagy rabszolgáról
a) Ha valamely szabadot vagy rabszolgát lopáson érnek, akasszák fel
b) Ha pedig ( a tolvaj ), hogy megmeneküljön az akasztófától, a templomba menekül, kihozván őt a templomból, vakítsák meg.
d) A lopáson ért szabadnak, ha a templomba menekült, és onnan kivezettetvén megvakították, fiai és leányai, ha tízévesek vagy annál fiatalabb korúak, szabadságban maradjanak, ha pedig tíz évnél idősebbek, vessék őket szolgaságra, és minden vagyonukat vegyék el.
e) Az olyan rabszolga pedig avagy szabad ( ember ), aki libát vagy tyúkot lop, fél szemét veszítse, és amit lopott, adja vissza.
• A lopást elkövető asszonyról
Ha valamely férjes asszony lopást követ el, orrát veszítse, és adják el, és minden vagyonával együtt, amivel férje halála után más férfihez mehetett volna, bűnhődjék. És ha özvegyasszony cselekszi ugyanezt, egyik szemét veszítse, és – kivéve a gyermekeit megillető részt – vagyonával bűnhődjék.

Ennyit az akkori kor szelléméről, itélkezéséről.

Válaszok:
gvarga10 | 2012. augusztus 22. 16:37

Balavany lelkenek megfejtese nem dolgunk. De valoszinu, hogy miota racsodalkozott a keresztenyseg kozponti alakjara, azota egyre csak gyotrodik, hogy ezt a hihetetlen elmenyet milyen modon ossza meg masokkal. Nos, eddig meg a legkevesbe sem talalta meg ennek megfelelo formajat.

Amivel hadakoznunk kell itt, az egy beszukult - mestersegesen beszukitett? - Jezus-kep, amit Balavany fegyvernek hasznal, hogy nekiugorjek mindenkinek, akivel ugy erzi baja van, volt vagy lesz. Mas kontextusban az ilyen hozzaallast szektasnak nevezhetnenk. Mint tudjuk, egy szektas mindenkit gyulol, aki kivul van a szektajan.

De ezzel beszukiti sajat "elmenyet" is Jezusrol, igazi talalkozas helyett sajat elmenyeinek igazolasat keresi Obenne. Marpedig aki Jezust behatarolni akarja, az szuksegkeppen elvesziti.


"hogy a felnégyeltetés mögött igazából az ekkor még 17 éves, ifjú házas uralkodó édesanyja, a félpogány amazon, Sarolt állhatott (István király és műve, Gondolat, 1977, 120. o.). Vazul megvakíttatása szintén politikai cselekedet: alkalmatlanná teszik az uralkodásra."

Az, hogy ki állt mögötte még nem teszi meg nem történté a dolgot, és nem válik szentté attól, hogy nem a saját kezével végzett a riválisaival.

"Akit élve eltemettek, az Tonuzoba besenyő törzsfő volt, ilyetén módon való kivégzése pedig valószínűsíthetően inkább Gézához köthető."

Anonymus szerint nem, hiszen ezt írta: Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzettségből való vitéz. Neve Tonuzoba volt: Ürkünd apja, kitől a Tomaj nemzettség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol most Abád-rév van. Ez a Tonuzoba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tonozuba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen Krisztussal örökre. Ám a fia, Ürkünd, mint keresztény, Krisztussal él mindörökké.


Az, hogy a Szilvay Szent Istvánról, koráról egy konzisztens, értelmes és a lehetőségekhez képest (mégiscsak jó ezer év elmúlt azóta) reális képet ad az mindenképpen dicséretes. Szeretem az olyan cikkeket aminek az írója láthatóan felkészült abból amiről ír és érti is azt. A Balavány agymenésére egyébként nem éri meg a tintát pazarolva reagálni. Korunk tehetségtelen, megélhetési megmondó embereinek betegsége elérte őt is mint a TótaW-ot, Révészt, Aczélt stb. A gazdik és a szűk olvasó tábora igényeit kielégítendő megpróbálja gyalázni azt a nemzetet aminek a megélhetését, identitását köszönheti. Minél örömtelibb egy pillanat (olimpia, aug 20 stb) annál inkább megpróbál belerondítani a hangulatba. Kíváncsian várom, hogy karácsonykor mivel fognak próbálkozni.
Gratulálok a Szilvay Gergelynek a cikkéhez.


Azt hiszem, itt találó a magyar közmondás: Bolond lyukból bolond szél fúj.


És ki a szerecsen? István?


"Csak tiszta forrásból"Mit vársz egy olyan embertől,aki"saját érzelmei alapján"keveri és torzitja a történelmet és zagyvaságait saját
"szabadgondolkodói"termékeként adja el?


A TIT remek dolog volt,de ne feledd,hogy minden
felelős posztra "komisszárokat"(ha rájuk gondolok
-mert ismertem két három megyei főnököt-inkább ékezet nélkül helyes)/komisz sz@rok/


Ünnep=sör és virsli-már a rómaiak szerint is
/panem et circenses populi/


"Vazul megvakíttatása szintén politikai cselekedet: alkalmatlanná teszik az uralkodásra. A vakíttatást a történészek egy része Gizella királynénak tulajdonítja..."

Szép és tartalmas válasz ez az írás Szilvay Gergelytől Balavány különösen ünneprontó írására.

A magyar történelem iránt érdeklődő, laikus emberként, csupán a józan, paraszti eszemre hagyatkozva - elfogadva, hogy egymagában a józan, paraszti ész a történelemtudománynak sem elfogadott eszköze - Vazul megvakíttatását sehogy sem tudom Szent István királlyal összefüggésbe hozni. Ebben a gondolatomban megerősít az a történelmi tény, hogy Istvánnak a szentté avatását László király, Vazul unokája kezdeményezte. Szent László királyunkat övezi a legtöbb legenda, tehát baj nem lehetett vele.
Érdekes utalást találtam Fitz Jenő: Székesfehérvár c., a Panoráma Magyar Városok Sorozatban, 1980-ban megjelent könyvének 161. oldalán, idézem: "Zámolynak Székesfehérvár felé eső határában, a katolikus temetőben másik középkori templom romjai láthatók. A magasan álló, terméskőből épített falmaradvány feltevések szerint XI. századi eredetű templomhoz tartozott, amelyet Aba Sámuel épített. Ha hitelt érdemlő ez az adat, e helyen, vagy környékén vakították meg 1046-ban Péter királyt." Péter király nem más, mint Orseolo Péter, akit valamiért ugyanúgy megvakítottak, mint Vazult. Vajon, miért?


TEHETETLEN DODÓ BALLADÁJA

Egykor Mauritiuson
kikötött éhes hollandus:
nem kell néki cápauszony,
csak mérhetetlen galambhús!
Hol még a környezetvédő,
a kihalásért aggódó?
A flintájával belélő:
nincs már Tehetetlen Dodó!

Mutatják olcsó cécókon
kitömve, milyen szörnyszülött:
a szelíd galambokkal rokon,
de családjától elütött!
Néki nincs még ombudsmanja
a jogaiért aggódó-
Megtagadja "tojó" anyja-
csúf a Tehetetlen Dodó!

Forgolódik mandineren
csapást mér balra-jobbikra!
Lakonikus. Így ismerem:
"Ez hülye!" És ez a szikra
mitől kommentek sora gyúl
nemzet sorsáért aggódó.
Ilyen amikor bevadul
kománk Tehetetlen Dodó!

AJÁNLÁS
Madiner!Íme nem lelem:
Artúr az érte aggódó!
Nincs itt más csak "egysegelem"...
HOL VAGY TEHETETLEN DODÓ?

Válaszok:
szeekely | 2012. augusztus 23. 00:04

Az eleje szép átekintés, kár hogy egy része átcsúszik a keresztény itézményes propagandába.

"De akkoriban tényleg más volt a közmérce, és az emberek ingerküszöbe is máshol volt az ellenfelek kezelését illetően, ahogy a vallásszabadság mai értelmezése sem volt a kor sajátja."

De bizonyos dolgok már akkor is annak számitottak mint ma. Az külhoni idegenek külhoni idegennek számitottak, és a mikor István Orseolot, egy rosszhirű velencei dózse fiát teszi meg _trónörökösnek_,(miután eleve tömérdek földet szétosztott már az idegeneknek) elvetve Mihály fiait, az kiveri az addig István párti urak egy részénel a biztositékot. Ez vezet Vazul féle 'felkeléshez'. Hogy mennyire élesen ellenáltak az abból is látszik, hogy ezen urak mindegyike tisztában volt Koppány sorsával, és a németek, István fő szövetségesei pedig komoly befolyással birtak már akkor. Nem hiszem, hogy voltak illuzióik.


"Vagy mondhatjuk redukcionizmusnak is, ami a kiégett, kiábrándult, esetleg cinikus és nihilista társadalomtudósok sajátja, akik minden megnyilvánulás, lépés mögött vagy politikai, hatalmi játszmát, vagy szociológiai, esetleg pszichológiai okokat vélnek felfedezni."

Ezt szerintem magad is érzed, hogy "hangyafasznyit" túlzás.

"Az eretnekmozgalmak története például a túlzott szigorúság, a megbocsátás nélküli tökéletességmánia és a puszta perfekcionizmus története. Annak a lenyomata, hogy vannak, akik nehezen viselik, hogy nincs tökéletes közösség a Földön. Ilyenkor jönnek a „képmutató keresztényekre” vonatkozó, dohogó megjegyzések,"

Ahha. Persze. Gondolod hogy a római isten álltal csak félkézből eretneknek bélyegzet világképek, hiedelmek követőinek nem pont ugyanolyan fontos ez a lelki tulajdonsága, mint neked a keresztség cipelése? Biztosan a keresztények önelentmondásos viselkedésnek a kritikái ezek?

"A tiszták köztársasága sosem él sokáig. Akik Róma, Bizánc vagy más felekezet farizeus, keresztényietlen mivolta miatt elégedetlenkednek, majd új, a gyökerekhez, az igazi kereszténységhez visszatérő közösséget alapítanak, esetleg pusztulásra ítélnek korrupt államokat, idővel csalódnak."


A "tiszták köztársaságát" leginkább a keresztény közösségek erőltetik. Rengeteg vallás, vagy vallási életvitel megelégszik azzal hogy kutatod önmagad öszintén, és törekszel a helyes cselekedetekre.



"Akárhogy is történt az államalapítás, akármennyire is rá voltak kényszerítve a magyarok a kereszténységre, és lettek volna szívük szerint továbbra is kurultajosok (lásd a Vata-féle lázadást), semmi okunk nincs kétségbe vonni, hogy a következő évszázadok magyarjai keresztényekké váltak, őszintén."

Amellet a vallási törvénykezés, és vallási befolyás mellet ami akkor az országban kialakult, és európában már jelen volt, majd később az egész nyugati civilizációra jellemző volt, legkevésbe az őszinte szó jutna eszembe.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 18:36

Törvényalkotó királyaink közül is kiemelkedőt alkotott.Más idők,más erkölcsök.Egy "kalandozásból"-ahogy egyes történészek szemérmesen a zsákmányszerző hadjáratokat nevezik
(nemcsak mi,a vikingek és más népvándorláskori népek mindannyian)letelepedésre,földmüvelésre
beilleszkedésre,mi több új hitvallásra szoktatni csak igy lehetett.Sok kommentelőt nem igen gyöztél meg,mert Guttenberg munkáját csak "cikizére" használják!Egyébként igen jól felhivod rá figyelmüket.


Nagyon szép,kerek válasz.Sok kommer végig sem olvsta,csak bevágta a minuszt.Vszleg Koppány követő kacagányos,vagy szegfűs ateista mókusok voltak.Nekik a történelmi forrásmunkák olvasása
"farzsibbasztó,uncsi robot".
Hogy a bennem lévő kisördögöt elhallgattasam,hadd jegyezzek meg egy saját megjegyzést.Szilvay Gergely emliti Thietmer
merseburgi püspököt.A püspök leirja,hogy sohasem hallott még ilyen nemes cselekedetről,hogy István
visszaküldte az erdélyi Gyula feleségét a legyőzöttnek.
Az erdélyiGyula
történetesen sógora volt Gézának,István apjának.Géza felesége,István anyja
"Saroldu"-(Fehér menyét)-Gyula felesége "Karoldu"-(Fekete menyét)pedig testvérek voltak.
Mindkét hölgy igen határozott jellem volt,
hogy finoman fejezzem ki magam.
Igy aztán István "kegyes cselekedete" inkább
rosszmájúságnak tűnik,mivel egy asszony is
sok ebből a fajtából.......


1. Nem lehet mai szemlélettel megítélni ezer évvel ezelőtti dolgokat. HA volt is felnégyelés, más volt akkor az emberek gusztusa. Egy csatában egymást lándzsákkal meg kardokkal lekaszabolni sem piskóta dolog mai szemmel. Lehet, hogy ezer év múlva a disznó leszúrása is visszataszító, felháborító barbár cselekedetnek tűnik majd.
2. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy történtek a dolgok, ahogy ma ezt hivatalosan tudjuk. Nagyon sok a homály a sztori körül. Ferdítések, hazugságok bűze lengi körbe az egészet.

Válaszok:
Denia | 2012. augusztus 22. 17:39
Himalája | 2012. augusztus 22. 18:31

Ha csak azt nézitek, hogy most pár év alatt el lehet jutni a Szent, a zseniális, a legendás Istvántól a szadista testvérgyilkosig, aki elárulta az országot és rászabadította Rómát, és itt tényleg max 10 évről beszélek, akkor mi mindent lehetett elhallgatni meg belehazudni a történetbe ezer év alatt. És teljesen mindegy, hogy a külföldi és belföldi hiteles források mit mondanak. Pár buzgó történészen kívül a kutya nem néz utána. Meg aztán azokat is lehet relativizálni, hitelesnek tekinteni, vagy nem. Szóval itt egyáltalán senkit nem István és kora érdekel. Csak az aktuális politikai érdek diktálja, mivel kell kábítani a jónépet.


Elméletben.Ma meg már rendszert váltottunk.
Papiron.Jóléti állam,tolerancia,igy volt akkor is.A nép megszokta a zsákmányoló életmódot és drákói szigor kellett a "szemléletváltás"
elfogadásához.Akkor a "megyeriek" éppen
úgy ódzkodtak a földműveléstől és a magántulajdon szentségétől mint ma egyes
népcsoportok.


"1. Nem lehet mai szemlélettel megítélni ezer évvel ezelőtti dolgokat. HA volt is felnégyelés, más volt akkor az emberek gusztusa"

Nem vagyok történész. De úgy gondolom, az efajta büntetésekre az új állami, társadalmi hierarchiák, a törvényi hatalom kialakításához, megszilárdításához volt szükség. A korábbi, családra alapuló társadalmakban az ilyesmit legfeljebb az ellenséggel tettek.

Válaszok:
Denia | 2012. augusztus 22. 18:47

Nahát, ennek a hozzászólásnak az értelméből nehéz lenne négyzetgyököt vonni. Mondanál egy királyt, akit ez alapján ne lehetne véreskezű hóhérnak tekinteni?
Lehet persze a 21. század etikája alapján megítélni neves történelmi személyeket, csak értelme nincsen sok.


"...majd később az egész nyugati civilizációra jellemző volt, legkevésbe az őszinte szó jutna eszembe."

Nagyszerű, és most kérlek, mutass nekem egy olyan politikai rendszert, berendezkedést a világon, ami őszinte volt. Ja várj, egy van: a nemzetiszocializmus. Biztos, hogy az erényeket az őszinteség mércéjével kell mérni?

Válaszok:
CyB | 2012. augusztus 22. 18:47

"Mitől is jobb István, mint Kádár?"

Tetszik, vagy sem, egy politikust az eredményei minősítenek hosszú távon, főleg a középkorban, ahol könnyen történhetett volna minden fordítva is, ha István a 21. századi etika szerint gondolkodott volna. Akkor garantáltan úgy vonult volna be a történelembe, mint a földkerekség egyik legtöketlenebb politikusa. Mit kellett volna tennie, vagy mondania Istvánnak? Bátyó, beszéljük meg egy sör mellett?
Vagy mit?

Válaszok:
gvarga10 | 2012. augusztus 22. 19:26

Attól, hogy Kádár a saját és pártja érdekében, idegen hatalom szolgálatában éppenséggel azért, hogy az ország a függetlenségéből veszítsen, ráadásul adott szavát megszegve tette mindezt.

És bocs, a királyok hatalmának forrása más, mint holmi komcsi puccsistáké...

És hogy jön ide az egyház?


"Nagyszerű, és most kérlek, mutass nekem egy olyan politikai rendszert, berendezkedést a világon, ami őszinte volt. Ja várj, egy van: a nemzetiszocializmus. Biztos, hogy az erényeket az őszinteség mércéjével kell mérni?"

Eleve abban a kategóriában ahol a cikkiró értelmezi az őszinteséget, nem létezik. A jó szó talán az önkéntes, vagy belülről fakadóan lenne, igy lehet neked sem szúrna szemet.
De a korabeli kereszténységre ezek sem igazak.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 18:57

Ezt én is így érzem. Azért sántít nekem ez a dolog nagyon. István nem volt idegen. Akkor sem, ha egy másfajta kereteket vezetett be. Főleg azóta gyanakszom, amióta megtudtam, hogy nem ő vakítatta és süketítette meg Vazult. Hanem a kedves felesége. Vazul fiait meg nem száműzte, hanem menekülésre bíztatta. Mindent ki lehet forgatni, tele lehet hazudni. Főleg ma, a hazugság korában. Ember legyen a talpán, aki tájékozódni tud csak a mai dolgokban is. Nemhogy a múltban.


"A jó szó talán az önkéntes, vagy belülről fakadóan lenne, igy lehet neked sem szúrna szemet."

Nekem nem szúr szemet, mert tisztában vagyok vele, hogy a politikai rendszerek kialakulását a köz akarata befolyásolja legkevésbé. Ez a modern demokráciára is éppen ugyanígy igaz.
A politika meg az őszinteség összekeverése meglehetősen nagy botorság. Szerinted a történelemben melyik politikus marad meg "nagy formátumúként"? Az őszinte, vagy a sikeres?
Az őszinte politikusról momentán Károlyi jutott eszembe, akinek a nyíltsága arra volt jó, hogy sikeres (és jóval nagyobb formátumúként számon tartott) politikusok átvágják, mint azt a bizonyos valamit a palánkon.

Válaszok:
CyB | 2012. augusztus 22. 19:22

Ami a világon a leggyorsabban változik: az bizony a MÚLT!
A történelem átírása már nem sokkal István után elkezdődött, az Árpád ház és a katolikus egyház mutyija következtében. A pápa szinte dömpingben adta hozzájárulását a magyar szentté avatásokhoz, melyek kezdeményezője László volt...
Az Árpád-dinasztia számuzetésből hazatért Vazul-ágából származó s a törvényesen felkent Salamon uralmát megdöntő, ôt börtönbe vető László (1077-1095) a maga többszörösen illegitim pozíciójának ellensúlyaként létesített kultuszt a keresztény királyság megalapítója, István király személye körül.

Imre szentté avatását hasonló motívumok magyarázzák: az Imrének tulajdonított uralkodói erénykódex a László korabeli krónikás szerint az Istvánt követő uralkodókból teljesen vagy jelentős részben hiányzott, Lászlóban viszont újra testet öltött: csakis ô lehetett tehát Szent István igazi örököse.

Gellért szentté avatásának politikai éle elsősorban a pogánylázadások és a pogány vallás emléke ellen irányult. Emellett hasonló módon szilárdította meg a magyarországi egyház építményét, mint a királyi szentek az államét.

Nos, számomra nyilvánvaló, hogy a mostani, "kamukeresztény" kurzus ugyanúgy magát akarja legitimálni a régi kultuszok újrafényezésével, mint ezt mindig is tették azok a friss hatalmasságok, akiknek netán kétségbe vonható volt a legitimációjuk, a kormányzásra való alkalmasságuk. Megjósolom, hogy minél nyilvánvalóbb lesz a jelenlegi vezetés alkalmatlansága, minél kisebb lesz a népnek jutó kenyér, annál nagyobb lesz a cirkusz, több a paláver, körmenet és az általuk fizetett sajtóban a dicsőítő cikkek száma.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 19:22

Elmondok neked egy titkot: a politika minden korban így használta fel a történelmet, és így használja ma is. Lehet ezt nem szeretni, de reklamálni miatta nem érdemes.

Ha meg abból indulsz ki, hogy korábban biztos minden máshogy történt, de gonosz egyének mindent meghamisítottak, akkor tájékoztatlak, hogy

1. nem igaz, amit mondasz, ugyanis a múltat senki nem tudta tökéletesen meghamisítani, hiszen minden forrást soha, sehol nem sikerült eltüntetni.

2. ha mégis így gondolod, akkor nem érdemes foglalkozni a történelemmel, hiszen ilyen alapon minden hazugság.

Válaszok:
trendo | 2012. augusztus 23. 06:55

"A politika meg az őszinteség összekeverése meglehetősen nagy botorság."

De miért velem vitatkozol:)? Az őszinteséget a cikk irója vetette fel, a kereszténység kapcsán, hogy lám ha a kialakuló rezsim keménykedésétől eltekintünk, ez egy spontán "őszinte" folyamat később. Én meg azt mondom hogy ez nem igy van.

"Szerinted a történelemben melyik politikus marad meg "nagy formátumúként"? Az őszinte, vagy a sikeres"

Szerintem gyakran nem is siker kérdése. Legtöbszőr későbbi vezetők idelizálják a korrábiakat, hitelesebbé, relevánsabbá téve sajét törekvéseik. Propaganda.

Ja és igen, Károlyi amatőr volt.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 19:27
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 19:28

Kádárt nemigen hallottam szentként emlegetni.Saját elvtársai a börtönben csak Szar Jánosnak aposztrofálták.Ha történetesen István törvényei szerint épitettük volna a szocializmust,mi lettünk volna a félkarúak országa,vagy fej nélkül maradt volna a lakosság
jelentős része.


" Legtöbszőr későbbi vezetők idelizálják a korrábiakat, hitelesebbé, relevánsabbá téve sajét törekvéseik. Propaganda."

Ez egy másik műfaj :) És nem is feltétlen sikeres. István örökösei ideologizálhattak volna bármit, ha az általa megszervezett (sok szempontból befejezett, bár a munka neheze neki jutott) politikai rendszer nem maradt volna fenn évszázadokig. És pontosan ebben rejlik a lényeg, az ugyanis valós teljesítmény, hogy a magyar állam és a magyar nép fennmaradt, és ráadásul szuverén is maradt. Ha valaki Szent László érdemeit elismeri, akkor szerintem azt is el kell ismernie, akinek az eredményeire támaszkodott. Szent István keresztény királysága nélkül ugyanis nem lett volna Szent Lászlónak birodalma, szerintem ez evidens.

Mindezzel szemben azt felhozni, hogy Koppányt felnégyelték, és hogy lehet hogy minden máshogy is alakulhatott volna, szerintem édeskevés. Arról nem is beszélve, hogy a magyarság későbbi válságidőszakain István politikája nem hiszem, hogy változtathatott volna.

Válaszok:
CyB | 2012. augusztus 22. 19:46

Az őszinteséggel kapcsolatban nem vitázom: egyszerűen ez a tényező irreleváns.


"István örökösei ideologizálhattak volna bármit, ha az általa megszervezett (sok szempontból befejezett, bár a munka neheze neki jutott) politikai rendszer nem maradt volna fenn évszázadokig."

István örököse, az általa kijelölt út, Német-Római hűbérbirtokká degradálta az országot, Orseolo személyében. A hatalom elöszőr Aba Sámuelhez, majd legvégül az egyik Vazul-fi hoz, Andráshoz. Kicsit cinikusan, István útja elbukott rögtön a halála után, Szenté I.László avatatja, nyilván minden politikai szándéktól mentesen a fiával együtt rögtön:) Egyrészt kelletek a belső hőseszmények, másrészt az invesztitura harcok kapcsán kiéleződő pápaság kontra császárság viszonyában ez egy konrét állásfoglalás.
Szerintem túl van misztifikálva István.



"Mindezzel szemben azt felhozni, hogy Koppányt felnégyelték, és hogy lehet hogy minden máshogy is alakulhatott volna, szerintem édeskevés. Arról nem is beszélve, hogy a magyarság későbbi válságidőszakain István politikája nem hiszem, hogy változtathatott volna."

Én nem szoktam ilyesmivel érvelni

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 19:58

Balavány elhülyülése egy folyamat, aminek során valakiknek meg akar felelnniu. Ezért a tárgyszerűség nála meggszünt és csak a cél marad. Kár érte, mert valamikor normális dolgokat is tudott irni.


"István örököse, az általa kijelölt út, Német-Római hűbérbirtokká degradálta az országot, Orseolo személyében."

Ez így kapásból nem igaz, ugyanis Péter egy trónfosztás és Aba Sámuel hatalomátvétele után fordult III. Henrikhez. A hatalomért és nem István iránymutatásai alapján degradálta az országot hűbérbirtokká (egy évre). Nem hinném, hogy István iránymutatásai között szerepelt volna, hogy a hatalomért idegen uralom alá kell vonni az országot. Sőt, emlékeim szerint István abban jeleskedett, hogy elérte a politikai céljait, de megőrizte az ország függetlenségét. Sőt, meg is védte azt korábbi szövetségesével szemben.

"Kicsit cinikusan, István útja elbukott rögtön a halála után"

Valóban, az 1041-1046 közötti válságidőszak ellenére ezért maradt fenn a fiatal magyar állam.

"az invesztitura harcok kapcsán kiéleződő pápaság kontra császárság viszonyában ez egy konrét állásfoglalás."

Valóban, de ez a konkrét állásfoglalás az volt, hogy a császár álláspontjától elzárkózzunk, de az egyház akaratának se vessük alá magunkat. Ez a krónikákon és a legendákon is érződik.

Válaszok:
CyB | 2012. augusztus 22. 20:11

"Ez így kapásból nem igaz, ugyanis Péter egy trónfosztás és Aba Sámuel hatalomátvétele után fordult III. Henrikhez."

Ezt feljebb irtam már, de azzal, hogy Orseolo lett a trónörökös, váltotta ki Vazul és a köré csoportosulók ellenálását, aminek kapcsán megvakitatják. Ez egyértelműen bukott gondolat volt, egy velencei nem tul jó hirű dózse fiát megtenni a magyar trónra, ezt az ellenérzést csak fokozta amit Péter tronralépését követően tett,igy jutunk el Aba Sámuelék trónfosztásához és ahoz hogy István örököse akit Henrik személyesen ültetett vissza a trónra, "hálából" hűbérbirtoknak adja az országot.


"Nem hinném, hogy István iránymutatásai között szerepelt volna, hogy a hatalomért idegen uralom alá kell vonni az országot. Sőt, emlékeim szerint István abban jeleskedett, hogy elérte a politikai céljait, de megőrizte az ország függetlenségét."

Erről nekem más a véleményem. Nem tudom mennyiben szuverén az az ország amelynek lakosságát idegen nyelvű hit alá tagolják ténylegesen dolgozni, idegen nyelvű urak kapják a földjeiket, és külhoni idegen királyt jelölnek a trónjára. Megint cinizálok, de a 'Szentistváni' útba bőven belefér a császárnál kulcsolás:)


"Valóban, de ez a konkrét állásfoglalás az volt, hogy a császár álláspontjától elzárkózzunk, de az egyház akaratának se vessük alá magunkat."

Ez sokaig müködött úgy ahogy, ez inkább arra volt visszautalás részemről., hogy Istvánt László idealizálja, hogy saját vallásos élkötelezettségét hangsúlyosabbá, diplomáciáját egyértelműve tegye. Nem volt István akkor formátumu uralkodó. Csak az egyetlen László korában aki megfelelt ennek a célnak mert valóban nyugati keresztény volt.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 22. 20:20

"Ezt feljebb irtam már, de azzal, hogy Orseolo lett a trónörökös, váltotta ki Vazul és a köré csoportosulók ellenálását, aminek kapcsán megvakitatják. Ez egyértelműen bukott gondolat volt,"

Ez nem igaz, hiszen Péter ellen azután kezdődött az ellenállás, hogy német tanácsadókkal vette körül magát, és kiszorította a hatalomból a magyar előkelőket. Ezért tették királlyá István sógorát, Aba Sámuelt. Vazul fiainak ehhez a politikai harchoz nem sok közük volt, hiszen nem is tartózkodtak az országban.

"Nem tudom mennyiben szuverén az az ország amelynek lakosságát idegen nyelvű hit alá tagolják ténylegesen dolgozni, idegen nyelvű urak kapják a földjeiket, és külhoni idegen királyt jelölnek a trónjára."

Ilyen erővel nehéz lenne a magyar (és bármelyik) állam történelmében szuverén időszakot találni. Károly Róbert idején akkor mi volt a helyzet? Vagy Zsigmond korában? Az országnak szuverén királya volt, akinél annyira nem fért bele a császárnál kulcsolás, hogy sereggel verte ki Konrádot az országból. Ő volt egyébként az egyetlen a térségben, akinek ez sikerült. De a te szempontjaid alapján III. Béla sem volt szuverén.

"Nem volt István akkor formátumu uralkodó."

Ezt azért az némiképp megcáfolja, hogy négy évtizedes uralkodása alatt olyan monarchiát teremtett, ami Aba Sámuel és Péter válságidőszakát is túlélte, sőt, egyedül a térség államai közül megőrizte önállóságát. Mindenki mást ugyanis a német császár hűbéri függésbe vont. Azért ezek kimerítik nálam a nagy formátumú uralkodó fogalmát, a közigazgatási rendszer kiépítéséről és a törvénykezésről pedig még nem is beszéltem.


"Ha azt veszem alapul most piszkosúl azt akarják elhitetni, hogy ez a nemzet katolikus"

Gondolom, ezt a református Orbán akarja velünk elhitetni, nem? :) SŐt, a szintén református Horthy is erre törekedett már :)

Válaszok:
trendo | 2012. augusztus 23. 07:03

"Ehhez jön az, hogy az ún. úri-keresztény középosztály (beleértve egyházi személyeket is Prohászkát pl.) gyalázatosan leszerepelt Horthy idején."

Olvastál már valaha Prohászkától valamit? Csak kérdem. Hallottál már mondjuk Mindszenty bíborosról, vagy Serédi Jusztiniánról, vagy Apor Vilmosról?


köszönöm, még ha Balavány nem érdemli meg a vele való "törödést".
legalább a forrásait megjelölte volna, mert igy nehéz a több ezer korabeli irásműben kutatni esetleges igaza után.
egyébként meg menjen a p..ba Balavány et.


Ez így nem érthető. Fejtsd egy kicsit ki. Ha esetleg az antiszemitizmusra gondolsz, nos az az elkövetkező evszazadokban sem fog változni, feltéve ha európában marad keresztény és zsidó ember


nagyon pontos, szép írás. gratulálok

számomra Kóos Károly könyve a legizgalmasabb Szent Királyunkról, I. Istvánról


Kedves kommentelők! - Elképesztő látni, hányan csökik meg közületek magukat a vak indulatban; a gyűlölet fojogató paroxizmusában megkötve és ellenállva minden értelmes, elemző érvnek, tudásnak, műveltségnek, tanulságnak.
De ha már az értelemhez nem akartok fölérni, legalább arra válaszoljatok nekem: miért érzitek magatokat jobban attól, ha Szent Istvánt, történelmünket, a magyar keresztény kultúrát fikázzátok, és minduntalan a magatok szellemi és egzisztenciális létalapjának a lepocskondiázását keresitek? Ki fölött ültök ilyenkor diadalt? Koszoskörmű, akadékoskodó, szánalmas cezaromán senkik módjára?
Egy társadalomért nem csak a "vezető" hatalom felelős, hanem a "vezetett" nép is. Amelyik vagy képes közösséget alkotni, vagy képtelen, mert egyedeiben minden közös szellemet szétkóringyál és sárba pofoz azzal a részeg hordószónoki dumával, hogy ő, csak ő, csak ő szarta az egyenlítőt, mindenki más hülye és gazember. Szent István is, Szilvay úr is, minden tisztelt nagyság a történelemben és a vallásban, minden teremtett lény, aki igent próbált és próbál mondani a jelenben, nem pedig azt a bőszült nemet üvöltözi, amit az ő egyedi eszement indulata pillanatnyilag diktál. Azt az eszement indulatot a pillanatnyi EGYSZEMÉLYES FRUSZTRÁCIÓINAK ÖSSZESSÉGE diktálja. Azért, hogy pocsékul vagytok és fortyogtok a gyűlölettől, nem Szent István felelős, nem Szilvay úr, nem a kereszténység, nem a hatalom (legalábbis nemcsak, s amennyiben igen, mérhetetlen kicsiny részben és távolból) , hanem mindenek előtt ti magatok.
A történelem egyébként valóban teli hazugsággal, propagandával, erőszakkal, csalással és hitványsággal (is)- lehet rá a példa ez a kommentáradat is. A mi dolgunk pedig az volna, hogy ne csupán ezt találjuk meg benne, hanem azt is, ami jobbra vezet és jobbra kötelez. Amiről csak rosszat tudok mondani, az nem kötelez engem semmire, és rosszra fog vezetni.

(Szilvay Gergelynek tiszteletem az igényes válaszért - ami valóban nem Balavány förmedésével arányos, de a témának feltétlen kijár.)


Hajra Artur, itt a Dodo-hivogato! ;))))

Kedves Dodeka, szivbol remelem, hogy jol vagy es nemsokara ismet hangot adsz itt is tomor es lakonikus velemenyednek.


Hangsúlyozom, hogy SZERINTEM:

1. Szent István a római katolikus egyház szentje. Mivel (már) nem tartom magam katolikusnak, nem hiszem, hogy ehhez lenne hozzáfűznivalóm. Aki katolikus, ítélje meg magában, aki nem az, tartsa tiszteletben, hogy - neki semmit sem jelentve - "szent"-té avatták. Az üdvösség nem a nép megítélésén múlik. Persze ez nem zárja ki a józan diskurzust bárkivel.

2. Szent/I. István államalapító királyunk, azaz politikus. Ebben a minőségében minden magyar megítélheti, akár el is marasztalhatja. A Kárpát-medencébe érkezett hasonló sorsú népek közül a mi nevünk maradt fenn: ez egy bizonyos skálán érdem, de az érdemek nem zárják ki a hibákat. Aki úgy véli, jobb ártatlanul elbukni, mint véres kézzel fönnmaradni (és persze véres kezű ellenfelek ellenében), azt is megértem - csak akkor ne tegyen úgy, mintha Németország, Besenyőország, Kumánia, Mongólia vagy Egyébia meg sem született, vagy más nyelvű polgára lenne. Sőt, az államalapítás nem csak István személyes programja volt, hanem egy többgenerációs folyamat. Így történt, megtörtént.

3. A fenti kettő összekeverése meg elkerülhetetlen. Nyilván az egyház és az állam kiszolgálta egymás érdekeit. Akárhogy is, Istvánnak népi kultusza is lett, ő a "Szentkirályunk". A politikai vagy egyházi üzenetet felülírja az (akár politikai, akár egyházi eredetű) hagyomány. Tízből tízen jó fejnek tartják - ha másképp nem, egy-két keresztkérdés után :) És ezen az sem változtat, ha kritikát fogalmaznak meg vele szemben, "tökre szeretem X. Y.-t, de..."

István és az államalapítás ünnepe, az ehhez hozzáállásunk nem kevésbé beteg, mint az egész nemzetünk. A fenti cikk azért tetszett, mert egy határozott álláspontból, de érvekkel-megértéssel fejti ki a véleményét, azaz gyógyítani akar. Senkitől sem lehet elvárni, hogy azt ünnepelje, ami neki nem teszik, de talán rá lehet vezetni, hogy nem ellene szólnak a harangok, durrog a tűzijáték, és hogy semmilyen ünneprontás nem menő. Ahogy az ünneplők se azon fanyalogjanak, hogy ki nem ünnepel velük, mert az méltatlan.


Nem gondolom, hogy "minden máshogy történt". Az azonban biztos, hogy a tények "megfelelő" csoportosításával, néhánynak a túlhangsúlyozásával, mások nagyvonalú figyelmen kívül hagyásával tetszés szerinti történet kerekíthető ki. Ez folyik most is, évről-évre csiszolódik a mese, melyet sajnos nem csak a maguk szórakoztatására találnak ki "nagyjaink", illetve az ő szándékaikat kiszolgáló történészek. És kőkeményen az új értelmezés, történelmi tabló lesz beleverve gyerekeink fejébe és ha jó tanulók lesznek, majd ők is benyalják a sokadszor átfogalmazott sztorit. Kíváncsi lennék 50 év múltán egy akkori mandineres vitára...


Egy biztos: a népességösszeírás vallásra vonatkozó kérdésénél a kérdezőbiztosok jól el lettek igazítva. Aki bizonytalan volt abban, hogy vallásos-e, vagy "a magam módján az vagyok, de" típusú választa adott, attól megkérdezték: Megkeresztelték Önt? És igen válasz esetén már a katolikusoknak húzták be a strigulát. Így lett egy olyan sokaság katolisnak "kinevezve", akiknek max.10%-a tartja be a saját vallása szabályait, előírásait. Persze, hivatkozási alapnak jó volt a birkanyáj, máris meg lehetett emelni a hatalomhoz mindig lojálisan dörgölőző katolikus egyház támogatását, mely azóta is számolatlanul dől a feneketlen hordóba.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 23. 08:13

Katolikus teológusok a belső vitáikban szomorúan állapítják meg, hogy a nép eltávolodott hitüktől. A rendszeresen templomba járók, depláne a gyónók-áldozók száma töredéke a "katolikusnak" minősített emberekének. (Itt Wekerlén az aug 20.-i misén 30-an voltak jelen a Munkás Szent József templomban, amit csodásan kiglancoltunk EU-támogatásból)
A keresztelő és az egyházi esküvő kiüresedett, külsőséges szokás lett. Az egyházat nem egyéni adókkal, hanem közpénzből támogatjuk. Egyfajta álságos vallásosság van jelen, melynek a hithez kevés köze van. Az emberek nagy részének az agyában meglevő vallásos eszmék sajátos katyvaszt alkotnak, pogány, agnosztikus, keleti és ezoterikus elemekből. Ideológiai salátabár, svédasztal.

Válaszok:
sine ira et studio | 2012. augusztus 23. 08:17

Ki ez a Balavány, hogy ennyit kell vele, meg a mocskolódó, magyargyalázó értekezésével foglalkozni?


Nem értem, hogy ha valaki meg lett keresztelve, azt miért éppen katolikusnak húzták volna be, és ha esetleg így is lett volna, akkor ahhoz mégis mi köze van Szent Istvánnak. Nem értem, hova akarsz kilyukadni, vagy mivel van problémád: azzal, hogy István politikai teljesítményét egységesen mindenki elismeri, aki nem akarja magát egy komolyabb történésszel kiröhögtetni, vagy magával az életművel? És mielőtt még félreérted: nem azért röhögteti ki magát az, aki Balaványhoz hasonló cikket ír, mert Istvánnak most olyan haj de nagy kultusza lenne, és alakjához nem szabadna hozzányúlni, hanem azért, mert ahhoz, hogy őt egy negatív politikusnak lehessen beállítani, ahhoz nagyon ki kell fordítani a történelmet. Ahhoz el kell feledkezni államszervezői, törvényhozói, kül- és kultúrpolitikai sikereiről, amelyek úgy "mellékesen" irányt mutattak a következő minimum 500 év uralkodóinak. Ebből felesleges napi politikai kérdést kreálni, mert aki Balaványhoz hasonló cikket ír, az nem a katolikusokkal, vagy a keresztényekkel hadakozik, hanem a történelmi tényekkel.

És nem is azzal van baj, hogy Istvánt más oldalról közelíti meg Balavány, sőt, még az sem, hogy hatalomra jutásának fonákságát is megemlíti, hiszen ugyanezt az István a király is megtette, és a nép imádta. Én is szeretem egyébként. A baj azzal van, hogy Balavány és még sokan tendenciózusan félremagyarázzák és besározzák egy egyébként igen nagy politikus életművét, aki nélkül jó eséllyel ma nem létezne Magyarország a térképen, aki nélkül jó eséllyel a történelmünk úgy alakult volna, ahogy az avaroké, vagy a hunoké.

Ami meg egyes elemek "túlhangsúlyozását" illeti: Hódító Vilmosról is elmondhatnánk, hogy véreskezű hadúr volt, aki tízezreket gyilkolt és gyilkoltatott le életében, de pályafutásából valamiért azt az időszakot szokás kiemelni, amikor meghódította Angliát. Napóleonról is elmondhatjuk ugyanezt, hogy százezrek vére tapadt a kezéhez, de furcsa módon mégis hódításai és reformjai, valamint katonai zsenialitása miatt szokták őt kiemelni. De itt van akár Churchill is, aki az első világháborúban, Gallipolinál mészárszékre vitte a brit és angol katonákat, de pályafutását mégis a második világháborús miniszterelnökség alapján szokás értékelni. Érted már, mire gondolok?

És akkor itt van István, aki a főhatalomért (amire egyébként ő is jogot formálhatott,hiszen apja örököse volt, ráadásul keresztény) fegyveres harcot vívott rokona, Koppány ellen, azután fegyveres erővel egyesítette az országot. Nem teljesen értem, mivel van a baj? Azzal, hogy fegyvert ragadott egy fegyverrel támadó trónkövetelő ellen? Azzal, hogy egyesítette az országot? Azzal, hogy keresztény államot alapított? Mi alapján mondja azt bárki, hogy ezt a többség akaratával ellentétben tette? Netán adatunk van arról, hogy a magyarok körében mekkora volt a megkereszteltek száma? De kérdezhetném a magyarság Kárpát-medencében elfoglalt arányát is.

Hogyan írhatsz le olyat, hogy Istvánnal kapcsolatban nagyvonalúan figyelmen kívül hagynak tényeket? Kik hagyják figyelmen kívül? A történészek? Olvass bele egy Szent István-monográfiába, aztán döntsd el, kimaradt -e belőle valami. A tanárok? Emlékeim szerint Koppányról már általános iskolában szó volt, tehát igazán nem értem, mi az, amit a gyerekek fejébe vernek, és nem felel meg a valóságnak.

Summa summarum: Balavány oldaláról semmi mást nem látok, csak a görcsös erőlködést.


Kedves Trendo, az ok nagyon egyszerű: mindaddig, amíg az ember Istent játszhat, nem nagyon fog törődni Istennel. Hiszen a mai technikai fejlődés már azt is elérte, hogy egymással sem törődünk. Az emberi kapcsolatok is kiüresedtek, akkor ezek szerint az ember társas voltának a kora is lejárt?
Mellesleg, amit leírsz, az nagyon durva általánosítás.


Ennyi. Arról nem is beszélve, hogy a nagyrabecsült Angol, Francia, Holland, Spanyol, Portugál népek ötszáz éve még millió számra irtották az általuk gyarmatosított vidékek lakosságát, aztán évszázadokon keresztül fosztogatták azokat. Akik szájtátva bámulják például Anglia gazdagságát, sosem gondolnak arra, hogy más földrészek kizsigereléséből van. Amerikában, ahol annyira nagyra vannak a demokráciával meg a szabadsággal, alig párszáz éve röpke tíz év alatt sikerült likvidálni NEGYVENMILLIÓ indiánt. Ebbe mondjuk benne van Dél-Amerika is. Ide akarunk felzárkózni?



Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó