Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. július 22. 11:41

Kísértések állandóan jönnek. Minden nap egy újabb küzdelem önmagammal, saját gyengeségeimmel, a Sátánnal. Szinte mindennap újra kezdem a kereszténységemet, az életemet.

„Négy éve vagyok pap, most pestiből vidéki pap lettem, négy falut látok el. Azóta az életemet állandó változás jellemzi, új kihívások, új keresztek. Keresem a helyemet, és egyre inkább megtalálom itt. Visszatekintve úgy látom, hogy tizennyolc éves koromban volt egy nagy fordulat, ahonnan kezdve a csatát más bajtársakkal, más ellenség ellen, más terepen, más öltözetben, más fegyverekkel vívom, de a harc nem állt meg. Számomra a megtérés a halálig tart, egy út.

Szent Ágoston mondja, hogy értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény. Ezt én is így élem meg papként. Kísértések állandóan jönnek. Minden nap egy újabb küzdelem önmagammal, saját gyengeségeimmel, a Sátánnal. Szinte mindennap újra kezdem a kereszténységemet, az életemet. Régebben volt egy imám, hogy »Uram, szenteld meg a vágyaimat!« Az nem megy, hogy Isten kívülről valamit rám kényszerít, mert azt nyomásnak érzem. Ha belülről élek, ösztönszinten, az sem megy, mert abból meg hiányzik az Isten. Azt hiszem, az a megoldás, ha beengedjük Istent a legmélyebb rétegeinkbe, mert akkor ő ott belül formál át. Ehhez azonban nagy bizalom kell.”

A bejegyzés trackback címe: http://kereszteny.mandiner.hu/trackback/3258


Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint



Egy a második században élő pap (Prédikátor) jegyezte le azt ami ma is a legkifejezöbb kifejezés a kereszténységre: " Isten megteremtette az embert, hogy az ember Isten legyen".
Ezzel az örök életet adta meg a reményt, hogy a halál után is van élet a feltámadással. Bizonyítékként küldte a fiát Jézust bizonyitékul, mint Megváltót.
Ezáltal tette élhetővé életet és tartalmassá tennie, mert nem az elmúlás a haszontalanság tölti azt ki. Az általad felvetett talányra adja meg a magyarázatot az emberi psyhének.


Kösz, hogy felnyitotttad a szememet, Flóra! Hogy a Mandíner keresztény lenne, soha nem hittem volna! Eddig nem láttam túl sok jelét!


"A tudomány kizárólagos kompetenciája, hogy elemzi azt, ami világegyetemünkben van, és azt, hogy ami van, annak mi az oka. Az isteni kijelentés pedig elsõsorban arról szól, hogy ki a mindenség teremtõje, és a természet élettelen, majd élõ világának és benne a teremtõ mû megkoronázásaként teremtett embernek mi a célja és a rendeltetése. Ezeket a kérdéseket a tudomány nemhogy megválaszolni, de feltenni sem tudja." [Szentágothai professzor, agykutató, MTA volt elnöke]


"Uram, szenteld meg a vágyaimat!"

Ezen gondolat mondanivalója a cikkben valóban érdekes, mert valódi értelmét a teljes gondolatsorral nyeri el: "Régebben volt egy imám, hogy »Uram, szenteld meg a vágyaimat!« Az nem megy, hogy Isten kívülről valamit rám kényszerít, mert azt nyomásnak érzem..."

Valóban, az ember Isten keresésének kezdeti szakaszában Istent olyan valakinek tekinti, akit illeszteni lehet saját elképzeléseihez, a kereső csak beljebb haladva jut el azon szintre, amikor megérti és belátja, az ember számára a keresztény úton az ima helyesen: "Uram, legyen meg a Te akaratod!"


Az ember ha megáll és körbenéz, ha elgondolkozik, arra jön rá, hogy rengeteg kérdéssel kell szembesülnie életével kapcsolatban, olyanokkal, amelyekre nem talál pontos válaszokat tankönyvekben ("Honnan jövünk, kik vagyunk, merre tartunk?", ...). Arra jön rá az ember, hogy ezen kérdésekhez és problémákhoz képest sokszor azon problémákat, amelyeket a hétköznapokban felsorakoztatunk, volumenükben eltörpülnek.

"Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember alá van rendelve. Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének a koronája." [Max Planck, Nobel-díjas fizikus]

"Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kételkedéssel léptem fel a felnőtt korba, és 30 év labóratóriumi munkájába került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk egyszerű elismerésével. Én erre a hitre a biológia és fizika ösvényeit kutatva jutottam el" [Pierre Lecompte du Noüy, biofizikus] , ...

Valóban, ha az ember nem akarja becsapni magát, ha nem akarja fejét a homokba dugni, előbb vagy utóbb eljut azon gondolatokhoz: "kapaszkodóra" van szüksége. Olyan kapaszkodóra, ami nem látens, sokan ezért kutatják a természet törvényszerűségeit és sokan ezért keresik Istent. Azt gondolom, az ember számára valójában az az irracionális tevékenység, amikor nem keresi a válaszokat kérdéseire.

Hogy a tudomány és a hit egymást kioltó irányok lennének?

Ernest Rutherford, Nobel-díjas fizikus: "Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket."

Válaszok:
hhonor | 2012. július 22. 21:04
Farkas Árpád | 2012. július 22. 22:39

(azon problémák, amelyeket...)



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó