A szemétdombról jelentjük

„A magyar oktatásügy valamiért hagyományosan vonzódik a falra festett szentenciákhoz. Nyilván jópáran úgy gondolják, ha felírják a falra, hogy légy jó, akkor a gyermek ezt napra nap elolvassa és jó lesz – bármit is jelentsen ez. »Zsebkendőbe köhögj, tüsszögj« és máris nem csulázik a földre.

Egy időben a napközis tanító nénik imádták kivágott betűkből felszögelni a falra, hogy »dolgozni csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes« – József A.

És azt csak később, nagyjából felnőtt korom küszöbén tudtam meg, hogy József A. nem volt tökkelütött, hogy effélét írt volna le, ugyanis nevezett rész így kezdődik: »Ne légy szeles, /Bár munkádon más keres-…« – ami kétség kívül árnyalta volna a világképemet, ha már a 2.b-ben szembesülök ezzel. Más keres azóta is rajtam.

Abban az átkos, pangó kádári világban a mi osztálytermünk falára azt szögeztük ki – mert akkor is valamit muszáj volt –, hogy »Nem a kakas szavára kezd viradni, De a kakas kiált, merthogy virad.«

Igen, így egy r-rel. A beérkező tanerők, amikor először szembesültek ezzel a luciferi idézettel (még jó, hogy tőle idéztünk, azért kis ellenállás szorult belénk), akkor gyorsan, határozottan és elég nagyképűen megjegyezték, hogy a virrad az két r és javítsuk ki iziben.

Csak az iskola kedvenc magyar tanárjával Marilin nénivel fordult elő, hogy amikor elolvasta, bólintott, és csendesen megjegyezte, hogy mi milyen okosak vagyunk és tudjuk, hogy azért egy r-rel kell írni itt virrad szót, mert verstanilag Madách csak így tudta ezt megoldani.

Majd részletesen megbeszéltük, hogy az úgynevezett helyesírás – amelyből én kis híján megbuktam – meglehetősen viszonylagos dolog. És a merev szabályoknak semmi értelmük nincs, hiszen az élet – s így a nyelv és a helyesírás is – változatosabb, mint egy merev szabály.

Akkor még akad idő arra, hogy egy tanár értelmes dolgot is mondjon a tanítványainak, már ha ő maga elég értelmes volt ahhoz, hogy ezt megtegye.”

Nyitókép: Dömötör Csaba Facebook-oldala