A szív, mely újra szétterül

„Orbán Viktor Tusványoson, majd a hétvégi tihanyi Tranziton is lelkifröccsöt adott az összmagyarságnak. A miniszterelnöknek, aki megnyilvánulásaival 35 éve minduntalan megerősíti, hogy nemcsak kiváló stratéga, de méltó az antikommunista-nemzeti oldal szellemi vezetői posztjára is, nyilvánvalóan minden oka megvan a markáns beszédre.

A politikai fesztivál Balaton-parti sátraiból tekintve, de az épp elmúló egész gyönyörű nyáron – minden gazdasági nehézség ellenére – még a boldog békeidőkben érezhettük magunkat. Mégsem feledhetjük el: viharfelhők gomolyognak fölöttünk, és amiért annyit dolgoztunk, az egy csapásra összedőlhet. Magyarországot újra kiforgathatják és kisemmizhetik az ellenünk fenekedő erők, így bátornak és egységesnek kell maradnunk! Nem engedhetjük meg a luxust, hogy kicsússzon kezünkből a kezdeményezés. Úgy is fogalmazhatnánk: lejárt a konjunktúrák idején gombamód szaporodó himi-humi emberek, a mindenhova odacsapódó egyfelől-másfelől figurák kora. Most ismét végvári vitézekre van szükség, a társadalom minden rétegében, akik minden körülmény között kitartanak eszményeik és küldetésük mellett.

A Kárpát-medencében szívként létező, összehúzódó, majd újra dobbanó és szétterülő magyarság gyönyörű hasonlatától megborsódzik az ember háta. Ám Orbán Viktor nem kertel: ez a szív nemcsak összehúzódhat, de örökre meg is állhat, ha nem ismerjük fel létezésünk fantasztikus és kivételes voltát és nem fogjuk fel a vele járó kötelességünket.

A tusnádfürdői előadás és a tihanyi beszélgetés nem a vészharangok megkongatásáról szólt. Sokkal inkább arról, hogy ismerjük fel a bajt, tudjuk, kik vagyunk, bízzunk az erőnkben és az évezredes ösztöneinkben, tartsunk össze és győzzünk ismét!”

Nyitókép: Facebook