„Szerintem ez egy szappanopera volt” – így jellemezte Vona Gábor az Európai Unió és a magyar kormány között az uniós forrásokról, illetve a helyreállítási alapról szóló, végül megegyezéssel végződő tárgyalásokat. A Második Reformkor Alapítvány vezetője, a Jobbik korábbi elnöke a Mandiner Reakció vendége volt a héten.
Brüsszelnek is jó a megegyezés az uniós forrásokról
Kifejtette, biztos volt benne, hogy a pénz megérkezik, s nem csak azért mert a kormánynak ez nagyon fontos volt, ezért nyitott volt korábban kizárt vagy megvétózott kompromisszumokra. Hanem azért is, mert a megegyezés az EU-nak is érdekében állt.
Az a válság, amit a források elmaradása okozott volna, az Uniónak sem lenne jó, ahogy az sem, hogy egy ilyen lépéssel mondjuk Kína felé toljon egy tagállamot”
– magyarázta. Vona szerint mindezt tetézi, hogy a magyar gazdaságba érkező források a magállamok gazdaságát is „fűtik”, ezeknek a pénzeknek egy része azért visszavándorol a feladóhoz. Önmagának senki sem ellensége.
„Most mindenki győztesnek tudja kikiáltani magát, akár a belpolitikai, akár az uniós térben. Ez az EU működésének valahol a sajátossága” – fogalmazott, megjegyezve, korábban Orbán Viktor hamarabb szállította a győzelmeket, ez most „időben nagyon ki lett tolva”. Kormányzati körökben is megvolt a félelem, hogy végül nem lesz „megadeal”, ám a józan ész és a gazdasági érdek lett a döntő.
Vona az egyik lehetséges okként azt a változást jelölte meg, hogy nincs már Merkel, Putyin pedig az ukrán agresszió miatt épp a „világ ördöge” lett. Szerinte mindebből az is következhet, hogy a kormány átgondolja a Brüsszellel való permanens küzdelem működését, s lehet, változtat azon. Mindenesetre a mostani megegyezés Magyarország pénzügyi megítélése szempontjából is pozitív hatást jelenthet.
Az ellenzék skizofréniájáról és a nemzeti pozícióról
Mindemellett úgy tűnik, az ellenzék helyzetértékelésére senki nem kiváncsi,
az nem számít, hogy éppen „Ujhelyi István vagy Cseh Katalin a saját pártközegén túl hogyan értékeli a történteket”.
A magyar társadalom tizenkét év alatt hozzászokott, hogy nem az ellenzék véleménye számít, s külön nehézséget, hogy a kormány rendre a nemzeti érdek pozícióját foglalja el a vitákat, ami egy „gyilkos taktika”, egyúttal ügyes politika. „Most ez abban a dilemmában jelent meg, hogy vagy az EU-t támogatják abban, hogy megfossza Magyarországot bizonyos pénzektől, vagy Orbán Viktort azok hazahozatalában. Nem csoda, hogy sok ellenzéki politikusban skizofrénia alakult ki emiatt” – magyarázta, hozzáfűzve, a Fidesz politikájából sajnos hiányoznak a gesztusok, az „élni és élni hagyni” elve. Ennek pedig az lett eddig a következménye, hogy a DK az ellenzék legerősebb pártja – nem kizárt, hogy Orbán Viktornak ez is volt a politikai célja.