A rendszer részei, és egy még tovább osztott ország
Szabályokon lehet ugyan változtatni, csak utána túl kellene járni Orbán Viktor eszén.
Ez segít át az elviselhetetlennek tűnő nehézségeken is, ez véd meg a legyőzhetetlennek tűnő ellenségtől is.
„Volt Orbán Viktor évértékelő beszédében egy olyan rész, amire kevesebb figyelem esik az ilyenkor szokásos értékelésekben, pedig jelentősége óriási a szöveg egészét tekintve. Hiszen ez fűtötte fel a veszélyeket higgadtan számba vevő, elhárításukat racionálisan mérlegelő felelős gondolatokat kovászként összetartó érzelemmel.
Amikor arról beszélt a miniszterelnök, hogy a választási sikert nem szokták csak úgy utánadobni az embernek, különösen a kétharmados győzelmet nem, azért keményen meg kell dolgozni, a következőket mondta: »Fanyalgók persze mindig vannak, szerintük szimplán szerencsénk volt. Jó, legyen, szerencse – egyszer. De négyszer? Ha mindig szerencséd van, az is lehet, hogy tudsz valamit, például szereted a hazádat, és kész vagy megküzdeni érte. Ha kell, itthon, vagy ha kell, a nagyvilágban. A baloldalnak azt kellene megértenie, hogy a győzelemhez nem elég a sok millió dollár és a befolyásos pártfogók. A győzelemhez, kedves barátaim, szív kell, és nem elég a szerencse…«
Ez a szív, amelyik a hazáért dobban, ez a lényeg. Ez segít át az elviselhetetlennek tűnő nehézségeken is, ez véd meg a legyőzhetetlennek tűnő ellenségtől is. Évszázadok óta ez tart meg bennünket, magyarokat, pedig fenyegető veszedelmekből, pusztító szándékból nem volt hiány soha ezen a tájon. »Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán«, írta már Vörösmarty a Szózatban, és mára még súlyosabbá váltak ezek a szavak. Azok számára, akik értik őket, felfoghatatlan, mi történt azokkal, akiknek semmit nem mondanak. Pedig mindent elveszíthet az, aki hagyja magát kiszakítani ebből a kontextusból. A család, a nemzet, a haza, a szülőföld és az anyanyelv fogalmai nélkül nem lehet megérteni azt a káoszt, amely körülvesz bennünket, nem lehet jó stratégiát kidolgozni a megmaradásra a járványok, háborúk, katasztrófák és válságok fenyegetései között. Viszont ebben a szövegkörnyezetben világossá válik minden, korábban túl bonyolultnak, kibogozhatatlanul összetettnek tűnő probléma. Az egyrészt-másrészt mismásolása helyett egyenes mondatokat, eredeti jelentéssel bíró szavakat kell mondanunk, és akkor a valóság is megmutatja az igazi arcát.
Első a család. Az anya nő, az apa férfi. Szövetséget kötnek Isten előtt annak érdekében, hogy fel tudják nevelni gyermekeiket. Ezt hívjuk házasságnak.
És ebben nem az üzekedés legalizálása a fontos, nem menedékhely az énség önző korában elmagányosodott lelkeknek az önmegvalósításukra. Azért van, hogy utód legyen. A vágyott gyermekek megszületése viszont nem lehet az elszegényedéssel egyenlő. Nem élhetnek rosszabbul a gyermekes családok, mint azok, akik szándékosan lemondanak erről a csodáról. Sőt előbb-utóbb jobban kell élniük. Erről szól a nemzeti kormány családpolitikája, ezért biztosít minden családvédelmi intézkedéshez forrást a fenyegető veszélyek időszakában is, ezért fog minden gazdasági nehézség, válságjelenség ellenére is újabbakat bevezetni.
Az ily módon megerősödött családok alkotják a nemzetet. Az a család, ahol az édesanya magyarul tanítja meg az első szavakat csemetéjének, az a magyar nemzet része, függetlenül attól, hogy a jelenlegi Magyarország határain belül él vagy azon kívül. Erről szól a kormány nemzetpolitikája. Ezért történt több mint egymillió határon túli nemzettestvérünk honosítása, erről szólnak az anyaországi segítséggel épülő óvodák és iskolák, a felújított templomok, a közös vállalkozások szerte a Kárpát-medencében. A XXI. században nem jelenthet hátrányt Európa közepén az, ha valaki magyar, essék bárhová is szülőföldje a nagy határrajzolgatások közepette.”
Nyitókép: Ficsor Márton