Mi az egyház legfőbb piaci terméke?

„Hodász atya arról is beszél a Partizánban, hogy szerinte mely kérdésekben helyénvaló megszólalnia az egyháznak a társadalmi nyilvánosságban. Amikor Gulyás Márton az egykulcsos adóról kérdezi a katolikus plébánost, ő azt válaszolja, hogy ilyen végzettsége neki nincs, ő teológiai kérdésekben tud hitelesen és felelősen megszólalni. Azt megértem és elfogadom, hogy az az ember, aki teológiát tanult, az nem fog tudni szakmai vitát folytatni eltérő szakterületekről a különböző oltások hatékonyságától az adórendszeren át az infóbiztonságig, az egyház társadalmi tanítása azonban nem szorítkozik a teológiára. Az egyház sem szorítkozhat a teológiára. Amikor Jézus szóba állt a római katonával, vámossal, megintette Heródest, lehajolt a kitaszított leprásokhoz és bűnösökhöz, nem teológiát oktatott. Megosztóan viselkedett, de tettei vallási berkekben is megosztó volt. Megértem, hogy könnyű a teológia köntöse mögé bújni, mert azok a kijelentések nem fognak az egyházon belül soha vitákat generálni, de az egyháznak az a feladata, hogy a mély teológiai igazságait a hétköznapok szintjére fordítsa le. Legyen az az oltakozás, az adórendszer vagy az infóbiztonság. Vagy ne adj Isten az üldözött társadalmi kisebbségek sorsa.

Hodász András atya ugyanis ezekben az interjúkban nem azokkal a szavaival evangelizált, amikor teológiát mondott fel, hanem pusztán a nyitottságával hirdette azt, hogy Isten is nyitott az emberekre. Meglátásom szerint ugyanis az örök élet helyett az a termék, amivel az egyház „kereskedni” hivatott a világi társadalomban az maga Isten és az Ő közelsége. Azért a fizetség pedig nem a jó tettek, nem jó politikai pártválasztás, sem nem erkölcsösség, hanem az Ő továbbadása.”