Ellenzéki polgármesterjelöltek Budapesten: alávágtak egymásnak a baloldali pártok, de ez csak taktika
Káosz a fővárosban, sok az ellentét a baloldali pártok között, de készek az összefogásra. Karácsony, Donáth és Dobrev is erről beszélt.
Kezdünk ott tartani, hogy az ellenzéki népfront elénk tálalt jelöltjére bólogathatunk.
„Ha akarnánk, se tudnánk jólértesültként magyarázgatni, inkább beismerjük: kezd nem tetszeni a látszat, pedig a választók többsége mégiscsak eszerint ítél. A kormánypártok csúcsra járatják identitáspolitikájukat az Európában általános elszigetelődéshez és tiltakozáshoz vezető homofóbiától a nacionalizmus táplálásáig, amit kiegészít a kormányfő uniós »reformterve«, a hadüzenet az EU-nak. Az ellenzék meg csak nem akar rátalálni a talán egyetlen érvényes válaszra, saját pragmatikus politikájára és annak nyelvezetére. Pedig közzétette már alapvetéseit, és kimondta a legfontosabbat: alkotmányellenesnek tekinti a NER alaptörvényét, ami alapul szolgálhatna a IV. Köztársaság megalakításához. Súlyos szavak, de még nem elég súlyosak, hogy a közönséget magukkal ragadják. Válaszul viszont máris megérkezett, hogy az ellenzék alkotmányos puccsot szervez - pedig parlamentáris puccsot a NER csinált, és megérkezett az október 23-i békemenet ígérete is a Fidesz utcai mozgósításáról, ami a lehető legrosszabb emlékeket idézi fel.
Az ellenzék - nagy jóindulattal szemlélve - félreérti a pragmatikus politizálást, amikor egy évvel a választások előtt kierőlteti a választások utáni ellenzéki pártstruktúra felrajzolását, ha hajszállal győz az ellenzék, ha hajszállal győz a Fidesz. Ez - a szocialista párton belüli érthetetlen »mozgásoktól« a DK és az MSZP néma párharcán és a DK és a Jobbik »közeledésén« át, a Momentum köreiből szivárgó ingadozásig - a kormánypropaganda tapsától kísérve kínos látszatot kelt. Azt, hogy az ellenzék a szavazatoptimalizálás örve alatt csak a leendő parlamenti frakciók nagyságával - a leendő pártszerkezet, az erőviszonyok lenyomatával - van elfoglalva. Közben az előválasztás - az ellenzék legnagyobb politikai innovációja - kezd súlyát vesztve lebegni, pedig deklarált célja, hogy a választók nevezzék meg a nyerésre legalkalmasabb ellenzéki jelölteket. Kezdünk ott tartani, hogy az ellenzéki népfront elénk tálalt jelöltjére bólogathatunk.
A közönség mind kényelmetlenebbül forgolódik, nem érti, mi történik. A hírek, pletykák szivárognak, a szereplők szótlanok, és még a lojális szemlélő is csak annyira jut: a részletek rosszat tesznek az egésznek. Elbizonytalanítják a választót, aki pártútvesztőben látja magát, machinációkat feltételez mindenütt, veszni látja hitét abban, amiben már-már bízott: hogy egy ellenzéki győzelem után a rendszerváltás kapujában találhatja magát. Egy európai világban, ahol otthonosan mozog, ahol biztonságban érzi magát. Ahol mindenre kíváncsi, csak nem arra a műanyagra, amit esetleg a feltört ellenzéki tojásban talál. Pedig még a tojástöréstől is messze vagyunk.”