A jogállamiság nem lehet háttéralkuk tárgya

„Amikor tavaly ősszel sikerült tető alá hozni az EU hét éves költségvetését, valamint a gazdaságfejlesztési segélycsomagot, sokan vették keserűen tudomásul, hogy a jogállamisági mechanizmusok terén az EU csak félsikert tudott elérni. Ismert, hogy Magyarország és Lengyelország hónapokig blokkolta a költségvetés és a segélycsomag elfogadását is, politikai alapon.

A korrupciót rendszerszintre emelő, és az uniós pénzekből saját klientúráját építgető Orbán Viktor magyar miniszterelnök ugyanis attól tartott, hogy ha a következő időszakban szigorúbb ellenőrzés is társul az uniós támogatások mellé, akkor még a következő, 2022 tavaszára eső magyar országgyűlési választások előtt elapadhatnak a források, amelyek szükségesek annak a »hűbéri rendszernek« fenntartásához, amely helyi kiskirályok, »üzletemberek« és megvásárolt hivatalnokok bevonásával elintézi a szükséges számú szavazat leszállítását.

Végül Orbán feltételei nem teljesültek: a jogállamisági kritérium 2021. január elsejével élesedett. Ám »szokásosan európai módon« a magyar miniszterelnöknek sikerült az Európai Bizottságnál azt kialkudnia, hogy a kritériumok európai bíróságon való megtámadásával értékes hónapokat nyerjen, és ne a választások előtt vonják meg tőle a forrásokat. Érthető, hogy sokakat töltött el keserűséggel, hogy egy ennyire egyértelmű helyzetben az Európai Bizottság ismét szembement az európai polgárok igazságérzetével, ráadásul egy olyan kormánnyal kötött kompromisszumot, amelyet egyre többen tartanak külső hatalmak trójai falovának Európában.”