Szivarfüstös hátsó szobákban

„Egyszer egy ismerősöm azt mondta, a szivar a depresszió ellentéte: a depresszió rossz. Ennek analógiájára, az utóbbi hónapokat elnézve azt mondhatjuk, a politika az ellenzék ellentéte: a politika felelősség.

Napok óta folyton eszembe jutnak a Momentum elnökének szavai, amelyeket Fekete-Győr András a Face­book-oldalán tett közzé, hogy aztán megjelenjenek-elhangozzanak a szabadságában magát éppen megroppantottnak érző és/vagy mutató magyar médiavilág számtalan orgánumában, felületén és adásában. Ezek szerint, idézem: »Az ellenzék közös jelöltjeit nem szivarfüstös hátsó szobákban, hanem a választók bevonásával kell demokratikusan kiválasztani.« Azért érdemes figyelni a demagóg mondatokra, mert síkká laposítják a térbeli világot, egyszerűnek láttatják a létezést, annak összes, sok szállal összefűződő, rengeteg árnyalattal és olvasattal bíró aspektusát. Mit lehet kezdeni egy fiatal párt ifjú elnökének ezzel a kijelentésével?

Beszélhetnénk talán a szivar alapját jelentő növényről. Javasolhatnám, olvasson Mikszáthot, itt-ott rátalálhat passzusokra dohányról, dohánytermesztési jogról. Felidézhetnék régi, nyírségi dohányföldeket, a harmatot a roppanva törő, puha leveleken, a ragacsos, barna-fekete dohányzsírt, az ízét a szájban, ami a kézbe fogott zsíros kenyérről került oda, és aki érezte egyszer mély, átható keserűségét, az sosem felejti el; meg hodályokat, szalmán ülő, szapora kézzel dohányt fűző asszonyok nevetős, pajkos beszélgetését, azt, ahogyan az építmények lassan megteltek pórékkal, majd hónapok alatt lassan megszáradtak a levegőn, nyers, éles illatuk lekerekedett, megpuhult, hogy késő ősszel aztán lehessen csomózni és leadni.”