Megszállási emlékművek

2020. november 16. 08:55

Nem utolsó, hanem vonakodó csatlósa volt Magyarország a Német Birodalomnak, amelynek érdekszférájába Sztálin és náci német szövetségesei utaltak minket.

2020. november 16. 08:55
Krómer István
Magyar Nemzet

„Tudjuk mi is, és fájlaljuk, hogy hazánk háborúba lépett önök ellen a németek oldalán. Fájlaljuk már csak azért is, mert nemzeti függetlenségünkért folytatott küzdelmeink során kitüntetett törekvésünk volt, hogy katonáinkat ne vigyék ki országunkból, ne áldozzák fel idegen földön, idegen érdekek oltárán. A magyar politikai vezetés Teleki Pál miniszterelnökségéig mindent meg is tett, hogy elkerülhessük a háborúba sodródást, s amikor ez lehetetlenné vált, Teleki felkiáltójelként az életét áldozta fel.

Nem utolsó, hanem vonakodó csatlósa volt Magyarország a Német Birodalomnak, amelynek érdekszférájába Sztálin és náci német szövetségesei utaltak minket, amikor a Molotov-Ribbentrop-paktumban testvériesen megosztoztak Közép-Európán, valamint a Szovjetunió későbbi angolszász szövetségesei, amelyek látványosan jelezték Hitlernek régiónk iránti érdektelenségüket, végül hadicéljaikat elősegítendő a német megszállást is kiprovokálták. A német megszállást, amelyet éppen azáltal sikerült évekig elkerülnünk, hogy korlátozott erőkkel részt vettünk a Szovjetunió elleni háborúban, örökké alkudozva a németekkel, erőnk szerint minimalizálva a háborús részvétel mértékét. Ha nem ezt tesszük, már évekkel korábban a minden magyar erőforrást a német hadicélok szolgálatába állító, áruló bábkormány vitte volna önök ellen háborúba Magyarországot.

Lenin maga tette lehetetlenné, hogy negyed század múltán, szorult helyzetünkben a Szovjetuniót tartsuk a kisebbik rossznak. 1919-ben ugyanis az általa küldött Lenin-fiúk keserű ízelítőt adtak a bolsevizmusból, ami után lehetetlen volt szovjetbarát politikát folytatni. A németekről ellenben az utolsó háborús élményünk az volt, hogy segítettek kiverni a Székelyföldre rontó hitszegő román hadsereget.

Mi becsülettel küzdünk a lelkünkben dúló potenciális oroszellenes érzületekkel, amelyeket szabadságharcunk cári segítséggel való letiprása, a ’19-es és ’45 utáni bolsevizmusexport és az ’56-os forradalom vérbe tiprása alapoz meg, nagyhatalmi érdekekből fakadó propaganda szít, és komolyan gondoljuk a nagy orosz nemzettel való barátság ápolását. Kérjük, ne nehezítsék meg ezt értetlen és igaztalan vádakkal!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Agnieszka
2020. november 16. 18:03
Mindig szerettem Krómert olvasni, gondoljatok Tolsztojra, Csehovra, Dosztojevszkijre, Csajkovszkijra és oldalakon keresztül lehetne sorolni. Leningrád ostroma is tanulságos.A németek NEM az SS, az oroszok NEM a Vörös Hadsereg. Ez szerintem egy szép és igaz cikk, újra.
Box Hill
2020. november 16. 16:20
Ha a szövetségesség volna a meghatározó, a nyugati demokráciák az utolsó csatlósai a gonosz birodalmának a Szovjetuniónak. Lengyelországot pont nem védték meg, akikért pedig hadat üzentek, amivel beléptek legatyásodásuk folyamatába.
night watch
2020. november 16. 11:52
"fájlaljuk, hogy hazánk háborúba lépett önök ellen a németek oldalán. " A gerincteleneket az ellenség is megveti. A szovjet 1940 októberében két, gépesített hadtestekkel megerősített hadsereget vonultatott fel szorosan államhatárunk előterében, miközben részünkről velük szemben két lovasdandár állt, elméletben, mert állományát még be sem vonultatták. A szovjet fél mélyfelderítést végzett magyar területen és gyakorolta a Kárpátok hágóin az átkelést. 1941 januárjában pedig a Kremlben Sztalin felügyelete alatt 62 tábornok részvételével törzsvezetési gyakorlatot tartottak, melynek célja Budapest bevétele volt. A szovjet korábban már minden nyugati szomszédját lerohanta. Ebben a helyzetben létfontosságú volt ezt a sorsot elkerülni. Az, hogy nem angolszász szövetségben tettük ezt, nem a magyar vezetésen múlott. A háború legvégén sem a német érdekekért, hanem Magyarország védelmében harcolt a magyar honvédség Dávidként Góliát ellen. Attól, hogy egy ország kisebb méretű, mint ellenfele, nem következik az, hogy kapitulálnia kell és magát kiszolgáltatva tehetetlenül meg kell várnia, mit szándékozik vele tenni az ellenség. Főleg, mivel nyilvánvaló volt, mit tett a szovjet az általa megszállt finn, baltikumi, lengyel és moldáviai területeken: tervszerűen, szisztematikusan és vérfagyasztó rémtettek közepette százezrével rekkentette el a lakosság legjobb, legértékesebb, kultúrahordozó, államfenntartó részét és a maradékot a legsötétebb rabságba taszította. A szovjet félnek kell bocsánatot kérnie - minden évben, rendszeresen - predátor, agresszív külpolitikája, és az általa fél évszadon keresztül folytatott, a történelemben példátlan genocídium, és százmilliók egy horrorisztikus rendszer általi rabszolgasorba döntése miatt.
PTYA
2020. november 16. 10:37
Már megint ez az utolsó csatlós. Ezt csak Magyarországon ismerik, sehol máshol. Egyébként egy megszállt ország hogyan lehet csatlósa a megszállónak?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!