Lopják a szimbólumainkat

„Juhász Gyula írta: »Nem a poéta fontos, csak a dal«, és igaza volt. Ez a kor, amelyik az emberek gyarlóságaira vadászik azért, hogy leköphesse személyüket és életművüket, borzalmas. Woody Allen filmjeit, vélt botlása miatt, indexre tették hazájában. A Derrick című jámbor krimisorozat vetítését Németországban beszüntették, mert valaki kiderítette, hogy a főszereplő, Horst Tappert valaha a Waffen SS tagja volt. Wernher von Braun is az volt, ráadásul magas rangban, de az más. Amerikában az űrprogram hősének tartják, a megtévedt színészt meg hazájában gazembernek.

»Minden állat [ember] egyenlő, de vannak egyenlőbbek«.

Megkergült a világ. Kitűnő műalkotásokat tesznek raktárba, mert alkotójuk nem volt makulátlan ember, műalkotásokat neveznek át, mert az ultraliberális szellemi terroristák elvárásaihoz való igazodási kényszer mindent felülír. Kész szerencse, hogy például a Szamoth­rakéi Niké alkotójáról fogalmunk sincs, milyen ember volt. Tartok tőle, hogy fehér bőrű, és az is lehet, hogy egy szerecsen is volt a munkásai között, akire egyszer rászólt. Jöhetnek a grafittizők és a festékezők. Miért is ne, ha Winston Churchill budapesti szobrára ráírták, hogy náci, bármi megtörténhet. Bolondok mindig voltak, udvari bolondok és falu bolondjai, de a helyükön. Nem magas pozíciókban ültek, nem blogoltak és fészbukfalkákba verődve sem rontottak rá normális embertársaikra.

Megvallom, engem zavar a meleg büszkeség menetének nevezett b…ziparádé. Már azt sem értem, hogy miért büszke valaki arra, hogy a normálistól eltérő szexuális szokásai vannak? Miért lenne közügy két ember intim viszonya? Nem vitatom, hogy két azonos nemű ember között szoros érzelmi kapcsolat alakulhat ki. Ezt én tiszteletben tartom, de nem akarok tudni róla, amennyiben ez a viszony túllépi a barátság kereteit. Egy ember magánéletének intim része nem tartozik másokra.”