Orbán Viktort azért gyűlölték a kommunisták, mert ő volt az első, aki átverte és megalázta őket

2020. május 02. 22:16

De a kommunistákat átverni az hatalmas teljesítmény, mert ők maguk az átverés, a mímelés, a hazugság mesterei.

2020. május 02. 22:16
Mező Gábor
Mező Gábor
hirado.hu

„– A korábbi moszkovita vonal, a rendszer erős emberei, hogyan lehetnek most a »demokratikus-civil hálózat« hangadói?

– Nyilván sokan gazdát, gazdatestet cseréltek. A Szovjetunió kiszenvedett, a sok az MGIMO-n, vagy más kiemelt egyetemen végzett káder – külkeresek, újságírók, diplomaták, stb. – pedig váltott, az ENSZ, az Unió, Nyugat felé mentek. Más kérdés, hogy hogyan bízhatnak meg bennünk, hiszen potenciális hírszerzők és kémek, egykor szinte biztosan az állambiztonságnak, talán még a KGB-nek is dolgoztak. Ugyanakkor a cél ugyanaz maradt: lejáratni a nemzeti, jobboldali kormányokat, az erős, viszonylag független országokat, bárkit, aki nem az elképzelt, egyedül üdvözítő úton halad. Ma is túl sok ilyen emberrel van tele a média, hiteltelen újságírókkal és riporterekkel, akik a rendszerváltás előtt is azt szajkózták, amit elvártak tőlük, és most is.

– Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédével milyen »dealt« hágott át Orbán Vikor?

– Nézegettem az akkori cikkeket, megnyilvánulásokat, és iszonyatos dühöt, sértettséget éreztem. A fiatal Orbán felrúgta a békés átmenet, a kegyeletteljes megemlékezés »deal«-jét, megegyezését, amikor a szovjet csapatok azonnali kivonulását követelte. Erről ugyanis nem volt szó. Nem azért egyezkedett a CIA-s Mark Palmer, az akkori amerikai nagykövet, az SZDSZ, a Történelmi Igazságtételi Bizottság, meg a többiek, nem azért szerveztek meg mindent előre. Kész forgatókönyv volt arra, hogy Vásárhelyi Miklós az ötvenhatosok nevében megbocsát a Pártnak, és gyakorlatilag a mártírok közé sorolták a kommunista Mező Imrét is. Értik, ugye? Összemosták kommunista névrokonomat ötvenhat hőseivel. Minden ki volt találva, a fő szócső Népszabadság június 8-án lehozta Mező Imre özvegyének és Vásárhelyinek a közös levelét, amelyben megbékélésre szólítottak fel. Egyáltalán mit keresett ott Vásárhelyi? Az az ember, aki féregnek nevezte Mindszenty bíborost, és aki a helyszíni riportot közölt a pócspetris provokációról. Utóbbiról ma már tudjuk, hogy az ÁVH szervezte, hogyan került oda a Szabad Nép akkori propagandistája, nyilván nem volt köze az államvédelemhez, ugye? És éppen ő képviselte az ötvenhatosokat, egy ilyen múltú ember? Naná, hogy ő írta a közös nyílt levelet a vonalas kommunista Mező Imre özvegyével, ki más? Krassó Györgyöt és a többi radikális rendszerváltót közben kiszorították a ceremóniáról, a nemzetes Laczik Erika akkor még fiatal volt, később mondta, hogy sírni tudtak volna. Nézte, ahogyan az ügynökök, meg a sok kommunista fenn parádézik az ünnepi buszon, míg ők, Krassóval lent állnak.

– Orbán Viktor tehát nyilvánosan alázta meg a kommunistákat és a »hálózatot«?

– Fantasztikus volt, hogy megtette, hogy volt vér a pucájában rá, sokan örültek neki, és politikailag is nagy húzás volt. Rajta kívül az újratemetésen Rácz Sándor mondott még emlékezetes beszédet, ő a kevés baloldali egyike, aki élete végéig hiteles maradt. Ő mondta ki, hogy a kommunista pártnak el kell takarodnia. Mert rajtuk múlt, hogy milyen volt ennek a 43 évnek a magyar élete. Idézek tőle: »a magyar népnek csak el kellett viselnie, és ebbe roppant bele a magyar társadalom«. Többször meghallgattam már ezt a beszédrészletet, és mindig beleborzongok. Most is. Tényleg beleroppantunk. Utólag mindig elképzelem Vásárhelyi Miklós arcát, olyan fejet vághatott mint Bástya elvtárs, amikor a lócitromba harapott. »Hát nem erről volt szó, kérem!«. Orbánt szerintem akkor gyűlölték meg először, mert valóban átverhette őket. De a kommunistákat átverni az hatalmas teljesítmény, mert ők maguk az átverés, a mímelés, a hazugság mesterei.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 243 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Onurisz
2020. május 04. 12:59
Egyébként nekem Rácz Sándor bácsi nem tűnt annyira baloldalinak. A rendszerváltozás előtt több vele való beszélgetésnek is résztvevője voltam, lakáson is, s az maradt meg bennem, hogy kőkemény antikommunista volt és nagyon erősen nemzeti gondolkozású. Trianon tragédiájáról szenvedélyesen szónokolt. És a társadalom tulajdontól való megfosztásáról is. Ahogy Krassó és a legtöbb 56-os, ő sem volt híve a kapitalizmus olyan restaurációjának, amely bekövetkezett. Ők talán örök életükre a nagyüzemek valamiféle munkásellenőrzésének vagy munkástulajdonlásának a hívei maradtak, de ez szerintem nem elegendő ahhoz, hogy besoroljuk őket a mai értelemben vett baloldalhoz. (Charles de Gaulle is a participáció támogatója volt.)
Onurisz
2020. május 04. 11:06
Igen, elolvasva az egészet, lényegében így történt. És emiatt nekünk, valódi rendszerváltóknak harminc évünk már ráment a 'kommunistákkal' szembeni utóharcokra. Most éppen nyerésre állunk, ezért gyűlölik annyira Orbánt. És ezért van még mindig a választók fele a liberálbolsevik ellenzék mögött, akiknek a politikai vezetői még mindig Apró Antal unokája és férje, az egykori szarházi főiskolai kisz-vezető lumpengyerek, aki a III/III ügyosztály karjaként dolgozott a pécsi ellenzéki diákok ellen. Az persze látszik, hogy Mező Gábor nem volt részese a rendszerváltásnak, s egy új generáció szemével nézi az egészet. Krassó György bizonyára remek ember volt, de naiv és perifériális politikai szereplő. Londonból a magyar elhárítás egyik ügynökével, a később Kisgazdapártiként parlamentbe került Bereczki Vilmossal küldözgette haza a stencilgépet az ellenzéknek. (Egyébként Bereczki vitte a hangosítást az SZDSZ előszervezetének, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának az alakuló ülésére, és az ő lakásán ülésezett a feltámasztott FKGP szervezőbizottsága. Igen, rárepültek a rendszerváltó ellenzékre, csak az MDF és a Fidesz baráti körét nem tudták teljesen szétbomlasztani.) Az adott helyzetben nevetségesnek tűntek a politikai követelései. A magyar társadalom nyugatosodni akart, nem elsősorban a szabadság, hanem inkább a jólét iránt vágyakozott. (Meg is lett ennek a böjtje.) A magyar társadalom még közvetlenül a rendszerváltás előtt is egy megvert és megvett világ volt. Nem tudott arról, hogy mekkora gazdasági válság fenyegeti, azt gondolta, hogy az ő életében politikai rendszerváltás nem lesz, ezért 'reálpolitikusként' örült az engedékeny kádári puha diktatúrának. Egyúttal elutasította, sőt kifejezetten dühösen fogadta, felforgatóknak tartotta a radikális ellenzéki gondolatokat és személyeket. Az értelmiségi és gazdasági elit, az egykori 'osztályellenség' leszármazottai is, kisebb részben be-, nagyobbrészt ráépültek a párt fellazult struktúráira. A kapcsolatrendszer volt a 'szocialista tőke'. Továbbá könnyű utólag okosnak lenni. Előrefelé egyáltalán nem tűnnek olyan egyértelműnek a történelmi folyamatok. Gorbacsov igenis egy hatalmas történelmi véletlen volt, egy ideig bóklászott össze-vissza és nem lehetett tudni, hogy meddig engedi a rendszer változtatását, illetve végig benne volt a levegőben, hogy megbuktatják és a ruszki keményvonalas kommunisták magukkal rántanak bennünket is a káoszba. (Ma már tudjuk azt is, hogy a sokak által nagyra tartott Thatcher nem csak a globalizmust engedte szabadon, hanem a kommunista rendszerváltásnak sem volt nagy híve, mert kifejezetten ellenezte a német egyesítést. Tehát nyugaton sem volt minden egyértelmű.) A magyar társadalom gazdasági és mentális állapota és a nagypolitikai bizonytalanságok miatt éppen a kommunistaellenes elit felelősebb, nemzeti gondolkozású szárnya volt óvatosabb, a békés, a 'kommunista' elit demokratikus szárnyával való kiegyezésre hajlamos átalakulás híve!!! És ebbe a elitbe beletartoztak olyan személyek is, akik egykor bűnöket követtek el, mint Vásárhelyi, vagy kollaboránsok voltak, mint Pozsgay. Hogy mennyire nem volt egyértelmű, hogy ki az "igazi" rendszerváltó, lám, a nagyon radikálisnak mutatkozó SZDSZ paktált le először a volt kommunista elittel. És akkor még legfeljebb csak sejtettük, mekkora ereje maradt az állambiztonsági hálózatnak, igazából nem tudtunk a külkeres hatalmi központról, csak azt láttuk, hogy az intézményi, gazdasági és média-pozíciókat birtoklók nagy többsége az MSZP mögött van. Ezzel a helyzettel szemben esélye sem volt a Mező Gábor szerinti valódi rendszerváltóknak. Ezt mutatja az MDF sorsa is. A Fidesz parlamentben maradása is hajszálon múlt 94-ben, és számukra is csak azután vált teljesen világossá, hogy hova is kell állniuk.
Bátya62
2020. május 03. 21:36
Igen, nagy játékos! Pl. még a régi Jobbik több ötletét lenyúlta.
kabafi
2020. május 03. 19:05
A korábbi moszkovita vonal, a rendszer erős emberei, hogyan lehetnek most a demokratikus civil hálózat hangadói? Hát úgy, hogy ez a két rendszer egy tőről fakad. És ma ugyanazok diktálnak ma Brüsszelben, akik annak idején Moszkvában. Ennyi. Csak egy nevet említek Henri Kissinger, aki rendszeresen vitte az üzeneteket Amerikából Moszkvába és az összekötő volt a két rendszer között. Amelyek csak látszólag voltak ellenségek. Valójában mind a kettő egy célt szolgált, csak más módszerekkel.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!