Mint versenyparipa a startnál

2020. április 21. 08:15

Márai Sándor Naplóinak minden sora lelki mélyszántással ér föl.

2020. április 21. 08:15
Pilhál György
Magyar Nemzet

„A jó könyvet az örök időszerűség teszi remekművé. Olvasod, és egyszerre bevillan rá valami napi megfelelő. Nálam a százhúsz esztendeje, 1900-ban született Márai Sándor Naplói mindenképpen idetartoznak, lelki mélyszántással ér föl minden soruk. Szerzőjük szerint írni azért kell, mert vannak dolgok a világban, amelyek mellett nem mehetünk el szótlanul. Nem kell nagy bölcsességet mondani – az írót, újságírót amúgy sem arra találták ki –, csupán le kell írni, milyennek látszik a világ az íróasztal, a klaviatúra mellől. (Kicsit hazabeszélek, bő negyedszázada én is efféle »naplókat« – Tollhegyen jegyzeteket – fabrikálok naponta az újságban, persze a magam iparosszintjén.)

A 46 éven keresztül (1943–1989) írt Naplók megunhatatlanok. Minden soruk mély és mégis eleven. Sietve olvasni nem szabad, újra és újra meg kell állni, ízlelni a míves mondatokat, bólintani rájuk, néha elmélázni, milyen elemi ereje, örök érvénye lehet a leírt szónak. Olvasod, és több leszel tőle. Pedig ezeket az apró jegyzeteket, gondolatfoszlányokat csak úgy, »mellesleg«, amolyan szabadidős tevékenységként vetette papírra a szerző, miközben más, »komoly« munkáin dolgozott. (Néha egyszerre kettőn is.) Vagy mégsem »mellesleg«? Valahol ezt nyilatkozta a Naplóiról: »Volt időszak, amikor úgy éreztem, megfulladok, ha nem tudok ez oldalak szelepein át lélegzeni.« Innen, a Naplókon keresztül tudósított a nagyvilágról, amúgy »máraisan«.

Egy meglátó-, megmondóember tárul elénk. (Akkor még nem volt mellékíze a »megmondó« jelzőnek – ma talán a rálátó, sőt a látnok kifejezés illene rá.) Az írásokban nincs végtelenített szólam, csak szikár tények, megspékelve az író »kommentjeivel«. Hallgasd csak! »A hazafiasság a legszemérmesebb magatartás, olyasféle kötés és parancs, melynek mutogatásával nem szabad tapsokat aratni. De hányan és milyen lehetetlen alkalmak ürügyén élnek ebből a trükkösített, fröccsös hazafiasságból – élnek és éltek, mert ez a legbiztosabb mutatványszám mindenféle pódiumon.« Mekkora igazság!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
miroslav
2020. április 21. 21:04
A fehér emberekhez szólok, vagy Józseffel élve fehérek között az európaiakhoz, mert látom, a félművelt kommunista bugris ide is eljut, hogy büdös szájjal beböffentse Esterházyt, mintha a kettő közül bármelyik író olvasására fogékony volna a gyökettő elméjével. Szóval viselkedni még tudó, neadj'Isten gondolkodó fehérekhez s európaiakhoz: Márai Naplóját érdemes a kiadó lábjegyzeteivel együtt olvasni. Izgalmas a megidézett műveket, eseményeket pontosítva, "rákereshető" letisztultsággal fellapozni, utána nézni. A kiadó (igen, tudom, többféle kiadás van, a régi Helikonos sorozat lehet, most elő ne keresem) gyakran tapintatosan, de igen precízen pontosítja Márai "költői" hanyagságait, nem ritka, a hatalmas olvasottságból s abból, hogy ő "Goethe" volt, nem valami kis pontos "Eckermann", adódó pontatlanságait. Izgalmas pl a szerző viszonya kor- és nemzedéktársaihoz. Élénken reflektált, hogy csak egy példát említsek, Thornton Wilder Szent Lajos király hídja c. regényére. Az is kristálytisztán lejön naplójának soraiból, milyen mélyen és őszintén utálta a kommunistákat (igen, mielőtt valami félhülye libsi ezzel jönne, valóan, a Tanácsköztársaság idején ezt még nem így gondolta, mentségére szolgáljon, embereket legalább nem végeztetett ki, mint a mai haladó magyar és európai "értelmiség " bálványa, a vadbarom Lukács György), akikkel már csak civilizáltsága, és igen, magyarsága miatt nem tudott egy levegőt lélegezni. Izgalmasak és megrázóak az ostrom idején tette bejegyzései, s az elképesztő találkozás az első szovjet martalóccal, aki simán elhajtotta volna valamelyik Gulagra induló, cinikusan hadifoglyoknak nevezett deportált-csoportba, ha az író nem őrzi meg lélekjelenlétét. Maga a csoda az, ahogy megmenekül. Elképesztő intellektusa győzte le az életveszélyt, vagy isteni szándék volt, hogy legalább őt, a megmaradt nemzeti kincseink egyikét megőrizhessük?
rongilas
2020. április 21. 11:01
Nem vagyok irodalmár, csak egy olvasó. És olvasó vagyok, nem pedig megbontránkozást kívánó, nem hanyattesést kívánó, nem trágárkodást, obszcenitást kívánó, mint az oly sok mai műben megtalálható leírások. Nem a lét- nemlét filozofikusi gondolatokat csak egyféle szemüvegen láttató írások, rajzok, képek, s további lehetetlen valamiket csodálni akaró ember vagyok, akinek ha kell, ha nem, el kell fogadnia egy szűk réteg rendkívül üres, maximum a saját beteges fantáziáját kivetítő alkotásait, mert ha nem tetszenek, már vidéki tahó, konzervatív, krokodil-agyú emberré válok. A felsorolt Parti, Karaffiáth, Esterházy soha nem fog olyan magaslatokba emelkedni, mint Márai. Még csak a cipőjének talpa aljáig sem tudnak ágaskodni. De most ők a véleményvezérek. Igen. Ez 2020 valósága. Rendet kellene tenni végre.
balbako_
2020. április 21. 09:55
A napló értékét a szememben az emeli, hogy előre kikövetkeztet dolgokat. Pl. a Szovjetunióról és itteni csahosairól - el is kellett mennie pedig ezt nem is adta ki -vagy az amerikai állapotokról, vagy arról, hogy kritika nélkül kiadott könyvek, amiket csak a kereslet szabályoz, a kultúra sírásói.
vendelin
2020. április 21. 09:28
Márai klasszikus polgári értékeket képviselő, minden szélsőséget elutasító író volt. Nem véletlen, hogy a mai mainstream ízlés nem emeli piedesztálra.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!