Az igazság pártján

„Ne feledjük, ezek a gaztettek olyan időszakban borzolták az idegein­ket, amikor naponta húzta elő a balliberális kormány a cigánykártyát, hogy végzetesen megrendült hatalmát a jobboldali rasszizmus és gyűlölet rémének félelemkeltő felemlegetésével dúcolja alá. Olyan megmondóemberek vizionáltak cigány–magyar polgárháborút az akkori kormánylapok hasábjain, mint Popper Péter, Spiró György pedig regényt szentelt érzékenyítésképpen a témának Feleségverseny címmel.

A falra festett ördög pedig megelevenedett a gyilkosságok képé­ben, és valóságossá vált a veszélye annak, hogy a kieresztett szellemet már nem lehet visszatuszkolni a palackba. De a józan többség akkor is feltette magának a kérdést: Kinek az érdeke az, hogy elharapózzon az erőszak az országban? Kinek az érdeke, hogy egymásnak ugrasszon társadalmi csoportokat, hogy utána a rendteremtő képében tetszeleghessen, és a cigányellenesség felkorbácsolásának vádjával mély­ütést vigyen be éppen fölébe kerekedő ellenfelének? A válasz pedig kimondatlanul is egyértelmű volt.

A mostanában új erőre kapó Gyurcsány pedig ismét arra vetemedik, hogy rendszeresen a nemzeti oldalt és kormányát vádolja rasszizmussal, kirekesztéssel, a cigányok elleni gyűlöletkeltéssel. Külön pikantériája az ügynek, hogy az a Jobbik, amelyik akkoriban Gyurcsányék másik céltáblája volt – tulajdonképpen rájuk akarták lőcsölni a gyilkosságok ideológiai megalapozását, miközben próbálták összemosni őket a Fidesszel –, most a bukott miniszterelnök pártjával menetel egy sorban. Szóval nagyon itt lenne az ideje egy valódi, komoly eljárásnak, amely feltárná és nyilvánosságra hozná, hogy volt-e bármilyen szerepe az akkori kormánynak a gyilkosságok kitervelésében és végrehajtásában. Kíváncsi vagyok, a független magyar bíróságnak mire lesz elég a bátorsága ebben a kérdésben.”