„Adj emberséget az embernek…”

„Így azután még inkább ordítóvá válik, hogy a magyar állam és kormány képviselői, a főváros vezetői, a hajótársaság tulajdonosai közül senki nem érezte szükségét, hogy bármilyen gesztust tegyen, amellyel jelzi együttérzését, megrendültségét, esetleges felelősségét. Nem ment el a katasztrófa helyszínére Orbán Viktor, Áder János vagy Kövér László, hogy legalább egy szál virágot dobjon a Dunába, nem engedték félárbócra a zászlókat, nem volt állami megemlékezés az áldozatokra, nem szólalt meg a balesetet okozó hajó tulajdonosát képviselő Rogán Antal miniszter, és Tarlós István fővárosi főpolgármestertől is csak szánalmas magyarázkodásra futotta. Mindössze Pintér Sándor jelent meg a baleset helyszínén azon a napon, amikor kiemelték a Hableány roncsát, és egy mentőhajó fedélzetén, finoman szólva ellentmondásos módon, győzelmi jelet mutatott a közönségnek.

Mintha a magyar állam vezetőinek, szemben a civil lakossággal, semmi közük nem lenne a tragédiához, amely abban az országban történt, amelyet ők irányítanak. Pedig ahogy múlik az idő, egyre több jel mutat arra, hogy túlságosan is sok közük van ahhoz, ami történt. A dunai hajóközlekedés szabályozatlansága, a hajópark állapota, a hajókikötők privatizálása körüli tisztázatlan ügyek, a balesetet okozó hajótársaság gyanús tulajdonviszonyai, a vízi mentés infrastruktúrájának hiányosságai és a vétkes hajó gyors továbbengedése számos kérdőjelet hagy maga után.

Aztán tizenöt nappal a baleset után végre megszólalt a miniszterelnök. Bár ne tette volna. »Sokat gondolkodtam azon, hogy miért rázta meg ennyire az országot a tragédia, és arra jutottam, hogy talán azért, mert az áldozatok a vendégeink voltak, és a magyar vendégszerető nép, és most elveszítettük a vendégeinket, ezért a gyász« – mondta Orbán Viktor péntek reggeli igehirdetése során. Nem, miniszterelnök úr. Az ön országát nem azért rázta meg ez a tragédia, mert vendégszeretők vagyunk, hanem azért, mert a mi fővárosunkban lelte halálát 28 ember, akik mind apák, anyák, fiúk és lányok voltak. Emberek. És az »ön népének« jobbik fele nem a PR-akció lehetőségét, hanem szörnyű tragédiát lát a katasztrófában.”