Kolozsvári gyorstalpaló svájciaknak

2019. május 01. 10:05

A magyar kormány nemzetpolitikai célkitűzéseiről beszélni minden magyarságtörténeti előélet nélküli embereknek igazán embert próbáló feladat.

2019. május 01. 10:05
Csinta Samu
Magyar Nemzet

„A történet legnehezebben emészthető részének a magyar »elem« számított. Mindenekelőtt azért, hogy ilyen jelentős létszámban megmaradt a román tenger közepén, de Kolozsvár építészetének egyértelmű magyar identitása is gombócként akadt a torkokon. A kérdések ugyanazok: akkor hogy is van ez? És miért? Tovább bonyolította a képet, amikor kiderült: a túlnyomórészt egyházi tulajdonban lévő épített örökség továbbéltetését célzó felújításokra elsősorban Magyarországról érkezett finanszírozás. Mármint hogy onnan ide? – formálódott az újabb kérdés. De hogyan? És miért?

A magyar kormány nemzetpolitikai célkitűzéseiről beszélni minden magyarságtörténeti előélet nélküli embereknek igazán embert próbáló feladat. Főleg olyan körülmények között, ha mindjárt érkezik is a szabványreakció a nyolcvanas éveiben járó Kelet-Európa-szakértőtől: szóval ez van Orbán Viktor fejében? A felhang cseppet sem elismerő. Inkább gyanakvó, mint amikor kéznyújtásnyi közelségbe kerül valamiféle bűzös összeesküvés leleplezésének lehetősége. Csőre töltve a revizionizmus vádja is, innen indultunk hát újabb kanyarok felé. Menet közben pedig minden lépésre találkozhattunk a nyugat-európai média panelmondataival, amelyekkel a magyar miniszterelnököt az európaiság ellenségeként szokták megjeleníteni.

Nem akarom magammal hurcolni az olvasót a teljes szellemi kirándulásra, már csak azért sem, mert hiba lenne igazán reprezentatív mintának tekinteni az Erdélyben túrázó svájciakat. A jelenség viszont fontos adalékokkal szolgál a közvéleményben élő magyarságkép tanulmányozásához. És nemcsak a kantonok országára vonatkoztathatóan, bár a soknyelvűség ottani zökkenőmentes együttélése kézenfekvő párhuzamként kínálja magát a közös erdélyi mindennapok elemezgetéséhez.

Sokkal húsbavágóbb viszont, hogyan alakul a magyarokról és Magyarországról a mai Romániában formálódó kép így együtt, de külön-külön is. Mert mindkettő változóban van. A hiva­talos kevésbé, ahhoz egyelőre a közös európai identitás sem tudott vidám színeket keverni. Azért a felelősöknek volt gondjuk rá, hogy az 1989-es rendszerváltó események utáni illú­ziókat még időben szertefoszlassák, így aztán hamar visszatért az emberek közé az amúgy is történelemtől terhes gyanakvás. A gyula­fehérvári nagygyűlés centenáriuma is a tudatosan elpuskázott lehetőségek sorát gyarapítja, bár az utóbbi esemény „gloire és gyász” alapállása igazából mindent meghatároz, illetve korlátok közé szorít.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
flesh ripper
2019. május 02. 06:59
Kik is azok a svájciak? Az emberiség történelméhez hozzáadtak egy svájci sapkát, egy figurát a magyar kártyában és a vatikáni bohócőrséget.
Akitlosz
2019. május 01. 16:30
Kétlem, hogy a svájciak megértenék ezt a cikket. No nem mintha kinézném a szerzőből, hogy ugyanezt le tudta volna írni schwiizertüütschül is.
balbako_
2019. május 01. 15:47
Ami mostanra marad az a meggyőzés. Érveink vannak és helyszínen el lehet magyarázni sőt be is lehet mutatni mit jelentett Erdélyben a magyar múlt. Sziszifuszi munka, de el kell kezdeni és dolgozni rajta, és dolgozni és dolgozni.
Pelso j.
2019. május 01. 12:47
Te Samu, figyelembe véve, hogy van egy oly kiváló diplomáciánk és szépen megy a közpénz kifelé, ugyan mik a nemzetpolitikai célkitűzések konkrét eredményei 2010 óta? (választójog nem ér, az sima üzlet, nem illik ide, ugyebár)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!