Tisztelt Ünneplők!
Közeleg az európai parlamenti választás napja. Még tíz hét, és bekopog az ajtónkon. Nekünk, magyaroknak is tisztáznunk kell, mit akarunk, mit akarhatunk. Egyetlen nemzet sem akarhat mást, mint ami történelmének lényege. Mi, magyarok voltunk azok, akik 1848-ban a legtovább harcoltunk. Azok is mi voltunk, akik 1956-ban szembefordultunk a szovjet ármádiával, a világ legnagyobb hadseregével. És azok is mi voltunk, akik az Európába indított migránsinváziót megállítottuk Magyarország déli határainál. És azok is mi vagyunk, akik erős Európát, erős nemzetállamokat és új, erős vezetőket akarunk látni Európa élén, akik nem a bajt hozzák ide, hanem a segítséget viszik oda. Új kezdetet akarunk, hogy megállítsuk Európa hanyatlását, véget vethessünk az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak, hogy Európa újra az európaiaké lehessen.
Tisztelt Ünneplők!
Magyarország egy fantasztikus ország, gyönyörű helyen, különleges kultúrával és tehetséges emberekkel. Büszkék vagyunk rá, és szeretjük a hazánkat. Szeretni Magyarországot annyit tesz, mint újra és újra egyesíteni a magyarokat. És a magyarokat csak a szabadság zászlaja alatt lehet egyesíteni. Magyarországon, ha szabadság van, minden van. Boldog békeidők, biztonság, sok gyermek, gyarapodó ország, erős nemzet. Nekünk a szabadság nem cél, hanem az út, amin eljuthatunk a céljainkhoz. S mi, magyarok egyszerű dolgokat akarunk éppúgy, mint 1848-ban: saját hazát, jó szomszédot, megértő társat, szerető családot és munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van. Ezért a szabadság nekünk nem elvont idea, hanem maga az élet; lélegzetvétel, vérkeringés és szívdobbanás. S mert szabadok vagyunk, az élet nagyszerű dolgokat tartogat a magyarok számára. A ránk váró évek be fogják bizonyítani, hogy mi, magyarok nem azért jöttünk a világba, hogy elszenvedjük az életet, hanem hogy értelmet adjunk neki. Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”