A sikeres gyávák éve lesz 2019 is?

A kultúrharc kérdése tehát odaát (is) csekély érdeklődést vált ki, nem az tartja egyben, illetve mozgásban a jobboldal táborát. Az érintettek nem a politikai közösség érdekében „csinálják a műsort”, hanem valakik ellen. A Szakács Árpád-félék nem a jobboldali kultúrateremtés igényéről beszélnek, és nem új kánonokat kívánnak megteremteni – már amennyiben az lehetséges lenne –, hanem ki akarnak zárni a politikai közösségből szerzőket, művészeket, gondolatokat és mindent, amit ők maguk sem értenek.

Márpedig abból jó pár akad, lásd Szakács kortárs művészetre – és annak bármely ágára – vonatkozó „műértéseit”. 2019-ben a néha már időtlennek tűnő NER-ben az előbbiekhez hasonló hangulat vár ránk.

Minden autoriterbe hajló rezsim igénybe veszi a türelmet, az ítélőképességet és az idegrendszert. Ennek következtében magam sem tudok tanácsot adni a jövőre nézve – már, ha egyáltalán kellene ilyet tennem –, nem tudom, miként fogok eljárni, amikor ismét egy szerkesztőséggel kevesebb lesz, amikor kiderül a kedvenc bögrémről, hogy Soros-ügynök és amikor egzisztenciák sorsa a még szorosabb politikai lojalitás meglétének függvénye lesz.

Vagy amikor a közelgő kampányok hangulata odáig fokozódik, hogy az érzelmeknek és az irracionalitásoknak új mértékegységet kell találnunk.

Hogyan fogunk majd akkor viselkedni? Kiderül.

Egyelőre elégedjünk meg ennyivel, és kívánjon boldog új évet az, akinek az ilyen 2018-as évet követő hasonló 2019-hez kedve van.”