Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Valódi szakadás történt Nyugat Európa kultúrájának alakulásában 1965 és 1972 között.
„Valódi szakadás történt Nyugat Európa kultúrájának alakulásában 1965 és 1972 között. A dátumokat nem önkényesen választottam. Ekkor jelentek meg az új gondolkodásmódok és az új értékek, amelyek ma általánosan elfogadottak. Valódi kulturális földrengés történt. Hasonló metamorfózisok a középkorból a reneszánszba torkolló időkben vagy a felvilágosodás évtizedeiben zajlottak, most azonban minden jóval nagyobb sebességgel játszódott le. Az a világ, melyben ma élünk, ekkor született.
Ebben az időben Belgiumban éltem, és a francia nyelvű országokat figyeltem. Az új gondolatok, érzések, szokások főleg az Egyesült Államokból és Skandináviából érkeztek. A gyorsan terjedő, új értékek nem kaptak általánosan elfogadott jelölést. A múlttal összehasonlítva nem létezett uralkodó irányzat, mint például annak idején a „romanticizmus” vagy a „liberalizmus”. Egyes szerzők használtak ugyan olyan elnevezéseket mint „hedonizmus”, „neoindividualizmus”, az „én társadalma” (société du moi), de ebben a kérdésben nem volt egyetértés.
A gyökeres és látványos újdonságok hamar fölkeltették a szociológusok figyelmét, akik főleg kérdőíves módszerrel fogtak neki a kutatásoknak. Jómagam Belgiumban készítettem rendszeres fölméréseket az 1980-as évektől kezdve, majd nemzetközi összehasonlító ankétokba is bekapcsolódtam, amelyek tizenkét országot mértek föl. Egy másik eljárás inkább a spontán eseményeket figyelte és értelmezte. Egy példával illusztrálom az eljárást. Professzori pályám kezdetén, amikor beléptem egy háromszáz fős oktatóterembe, a hallgatók fölálltak, majd intésemre leültek, és megkezdődött az óraadás. Egy bizonyos évben ez a szokás minden tudatos megegyezés nélkül megszűnt. Ez a tekintélyelv eltűnésének volt a jele. Nem nekem szólt, hanem a tanári státusnak. Az ahhoz tartozó tisztelet megszűnt.”