Tizenöt nap elzárásra ítélte a Pussy Riot orosz ellenzéki aktivistacsoport négy tagját hétfőn egy moszkvai kerületi bíróság. Veronyika Nyikulsinát, Olga Kuracsevet, Olga Pahtuszovot és Pjotr Verszilovot a bíróság a nézők sporteseményeken való viselkedésével kapcsolatos szabályok megsértése miatt ítélte el, emellett három évre a mérkőzések látogatásától is eltiltotta.
A rendőrök pályára lépnek
A punkzenekar négy tagja még vasárnap, a Franciaország-Horvátország vb-döntő ötvenedik percében futott be a pályára rendőri uniformisban.
A négy tag még korábban tervelte ki az akciót, ami „A rendőr a pályára lép” nevet viselte – az aktivisták ezzel
a tizenegy éve elhunyt orosz költő, Dmitrij Prigov halálára emlékeztek,
akinek egyik műve „A rendőr apoteózisa” címet viselte. A történet szerint – ahogy a Pussy Riot tagok magyarázzák – létezik egy ideális, mennybéli rendőr, aki magával a teremtővel beszél egy rádiótelefonon. Ám közben egy földi rendőr bűnügyeket kreál és politikai alapon üldözi a másképp gondolkodókat. Ezzel a zenekar arra utal, hogy „míg az égi rendőr nyugodtan figyeli a világbajnokság szurkolóit, addig a földi rendőr arra készül, hogy tüntetéseket verjen szét”.
„A világbajnokság egy boldog, jövőbeli Oroszország képét vetítette előre mennybéli rendőrökkel – áll a tagok kissé zavaros kiáltványában –, de a földi rendőr nem ismer határokat, mindennap a pályára lép és elpusztítja a világunkat”.
Ezek után a tagok hat követelést is megfogalmaztak:
- Engedjék szabadon az összes politikai foglyot.
- Ne csukjanak le embereket „lájkokért” a közösségi médiában.
- Ne tartóztassanak le illegálisan tüntetőket.
- Legyen szabad politikai verseny.
- Ne fabrikáljanak bűneseteket és ne csukjanak le embereket ok nélkül.
- Változtassák a „földi rendőröket” „mennybéli rendőrökké”.
A Pussy Riot igazsága – és önáltatása
Az orosz feminista-punk-ellenzéki aktivistacsoport igen nevezetessé vált politikai akcióiról. A köztudatba azzal robbantak be, amikor Moszkvában a Megváltó Krisztus oltára előtt színes balaklavákban kezdtek el hadonászva ugrabugrálni, egy másik moszkvai templomban pedig előadták a „Szűzanyánk, üldözd el Putyint” című számukat – szerintük ugyanis az egyházat politikai célokra használják fel.
Tény, hogy a Pussy Riot sosem a kifinomult üzeneteiről volt híres, a fenti számukban például a „Szent szar, szar, az Isten szara”-refrén elrikkantása után arról énekelnek, hogy „Szűz Mária feminista lett”. Kirill pátriárkát ezek mellett pedig „kurvának” titulálták. Az eset akkor nagy felháborodást váltott ki, és a hatóságok is lecsaptak a templomban akciózó tagokra: két éves börtönbüntetésre ítélték akkor őket,
végül a 2014-es téli olimpia előtt kegyelmet kaptak Putyintól.
Alig szabadultak, a téli olimpia előtt máris újabb akcióval készültek: a jól ismert színes símaszkaikban a „Putyin majd megtanít téged a hazát szeretni” című számukat adták elő, amikor az arra járó kozák egyenruhások ostorral kergették el őket.
Az amerikai elnökválasztás előtt Trumppal riogattak – az akkor még csak elnökjelölt Trump fiktív világában a nőket és a kisebbségeket elnyomó náci rendőrállamot és diktatúrát vizionáltak.
A fenti kis körkép csupán egy csekélyke válogatás az együttes igen széleskörű – és számos más akciót tartalmazó – tevékenységéből, mégis fontos lehet annak megértésében, a tagok miért is rohantak ki a világ talán legfontosabb mérkőzésének közepén a pályára Putyin ellen tiltakozni.
Elintézhetnénk az ügyet az „attention whore” kifejezés használatával, ami magyarul a folyamatosan a figyelem középpontjába kerülni kívánó, megkérdőjelezhető erkölcsiségű nőszemélyt jelenti, ám ennél azért komplexebb problémáról beszélünk. Az a hat pont, amit a fentebbiekben a Pussy Riot megfogalmazott, ugyanis helytálló, ha Oroszországról beszélünk.
Igen, Putyin Oroszországában vannak politikai foglyok,
keményen figyelik a közösségi médiákon való aktivitást (ami elől az oroszok igen nagy számban menekülnek a titkosított Telegram-alkalmazásra), nincs szabad politikai verseny, jogállamiságról sem igazán beszélhetünk, és bármennyire bugyután hangozzék is a „mennybéli rendőr” hasonlata, az orosz rendfenntartó szervek bizony még a legártalmatlanabb tüntetőkkel sem bánnak kesztyűs kézzel – erről alábbi cikkemben írtam bővebben.
Ettől nem fog megijedni Putyin
Ám a probléma nem a kérdés megfogalmazásával, hanem a módszerekkel van. A Pussy Riot-tagok érvelhetnek azzal, hogy Putyin radikális Oroszországában csakis radikális akcionizmussal lehet egyről a kettőre jutni, ámde kérdéses, hogy ezen akciók egyáltalán előrehaladást jelentenek, és nem inkább kontraproduktívak-e. Persze, ostobaság ezt számon kérnem egy punkzenekaron, hiszen
a punk lényege sosem a konstruktív kritika megfogalmazása,
a konformizmus vagy épp a gyönyörködtetés volt. Mégis, az akcionizmusnak is megvan a maga helye és ideje.
A helye és az ideje pedig nem a Megváltó Krisztus székesegyházban vagy a Luzsnyiki Stadionban van. Nagyon punk dolog egy ortodox szent helyen visongva Istent káromolni, még punkabb több tízezer néző előtt a vb-döntő közepén a pályára berohanni, csak éppen legyünk vele tisztában, hogy a közvélemény nem szabadsághősöket fog bennünk látni, hanem pár szélütöttet, akiknek nincs jobb dolguk, mint egy szakrális helyet bemocskolni vagy a fél világ kedvenc sporteseményét félbeszakítani.
A Pussy Riot tagjai minden bizonnyal elfelejtik: a vb-döntőt nézők négyötödének halvány lila gőze nem lesz arról, hogy mégis milyen céllal rohant be négy egyenruhás a pályára a meccs ötvenedik percében, sőt a nézők 99,9 százaléka az égi rendőr háttérsztoriját sem fogja ismerni. Ahogyan négy éve arra emlékezhettünk, hogy egy félmeztelen orosz humorista rohant a pályára a német-argentin vb-döntőn és Benedikt Howedest akarta szájon csókolni, úgy az idei évből sem marad meg majd más, minthogy Dejan Lovren a biztonságiakkal együtt minél hamarabb le akarja ráncigálni a pályáról a bohóckodó aktivistákat.
A végkifejlet mind az ortodox templom, mind a Luzsnyiki Stadion esetében ugyanaz: a változást akaró, de mérsékeltebb oroszokat az ilyesféle akciózás csak elrettentheti. Jogosan kiálthatnak fel: ha a változás pár balaklavás tiltakozó visításából áll,
akkor inkább maradjon Putyin, maradjon a „földi rendőr”, maradjon a status quo.
Persze kár ezt magyarázni egy olyan csoportnak, amely tizenöt napos elzárását minden bizonnyal azzal fogja tölteni, hogy milyen polgárpukkasztó akciót is eszeljen ki legközelebb. Ők akcióznak, a világ konformistább – és racionálisabb – fele meg majd a fentebbihez hasonló cikkeket fog írni az effajta akcionizmus hatástalanságáról.
Oroszország pedig marad olyan, amilyen.