A communismusról (1849)

2017. október 26. 12:36

Milyen szép lesz így az ember. Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a státus. Hazáját? Az egész világ lesz hazája. Családját? Senkinek sem lesz családja.

2017. október 26. 12:36
Jókai Mór
Közlöny

Jókai Mór a kommunizmusról, a Közlöny 1849. február 11-ei számában.

 

Bárcsak örökké béke volna a világon, sóhajt fennhangon ilyenkor a félvilág, mikor háború van.

Azoknak a kedvéért, kik az örök békét valami igen szép állapotnak tartják, mi is leírjuk a magunk eszméit, amilyennek mi képzeltük magunkban.
 
Kínában vagyunk.
 
Nem, ott sem vagyunk. Eldorádóban vagyunk.
 
Az emberek együl-egyig mind becsületes emberek. Nincs senkinek semmi vágya, semmi bűne, semmi szenvedélye.
 
Áll a communismus. Minden közös; a státus tart minden embert, a státus ad mindenkinek ebédet, minden városban egyszerre tizenkét órakor, egyenlő adagokban.
 
Mindenki minden hivatalt visel és nem kap érte fizetést. A miniszter maga varr magának csizmát, és a varga manifesztumokat és proklamációkat szab.
 
Pénz nincsen, minden a státusé. Ingyen kapni mindent.
 
Úr nincsen; mindenki egyenlő, nyáron szánt-vet minden ember, télen országgyűlést tart és filozofál.
 
Iskola nincsen. Minden ember professzor és tanítja maga magát.
 
Templom nincsen. Minden ember prédikál maga magának. Feleség nincsen. Az emberek mind testvérek. A gyermekeket nevelteti a státus.
 
Utak nincsenek, mert kereskedés nincsen, senkinek sincs semmi dolga a szomszédban.
 
Újságok nincsenek. Mert a világon úgysem történik semmi. Nincs sem háború, sem kereskedés, sem diplomácia, sem tisztújítások, sem bálok, sem színházak, sem posták, kik az előfizetést elfogadják.
 
Nincs sehol semmi, mert mindenütt van minden.
 
Az egész világ pedig egy akol, melynek pásztora nincsen. Örök békesség van a földön, az egész emberi nem egy közös család, ki mind egyforma kaputban jár.
 
Van egy közös nyelv, mely 3459 nyelvből van szerkesztve, ezt beszéli minden ember, nincsenek sem törökök, sem angolok többé.
Van egy közös viselet, melyet egyenruhaképen hord minden ember, még azok a nemzetek is, melyek különben úgy szoktak járni, amint őket az isteni gondviselés a világra hozta.
 
Van egy közös szín, melyet minden ember felvesz az arcára. Fehérek, feketék, olajszínűek és rézpénz színű ábrázatúak.
 
Van egy közös statuskassza, melyben semmi sincsen.
 
Végtére van egy közös mennyország, ahova minden ember egyenlő fáradsággal bejut, minden orvosi és papi segedelem nélkül.
 
Ilyen lesz az örök béke.
 
Így élnek az emberek, mint a halak a vízben.
 
S az valóban szép céltérés, mikor az ember annyira kvalifikálta magát a tökéletesedésben, hogy a halakhoz is hasonlít.
 
Milyen szép lesz így az ember.
 
Minden tudomány nélkül.
 
Mert minek lenne akkor tudomány? Házakat nem kell építeni, földeket nem kell felmérni, várakat nem kell építeni, bányákat nem kell ásni, képeket nem kell festeni, törvényt nem kell alkotni, históriát nem kell írni, hadat nem kell viselni.
 
Minden szeretet nélkül.
 
Kit? mit szeressen?
 
Apját, anyját nem fogja ismerni, nevelteti a státus. Ez lesz szárazdajkája.
Hazáját? Az egész világ lesz hazája.
 
Családját? Senkinek sem lesz családja.
 
Az emberiséget? Cui bono? senki sem fog a másikra szorulni. A státus gondoskodik mindenkiről.
 
Bátorság nélkül. Minek lenne ez? Háborút nem kell viselni, tengerre nem kell szállani, vadállatokat nem kell öldösni. A státus mindenkinek ad húst és ruhát.
 
Szorgalom nélkül. Ki lenne szorgalmatos? Holtig fog élni mindenki, s ha összedugja a kezét és pipázik, vagy reggeltől estig fut, fárad, mindegy, nem veszthet semmit, nem nyerhet semmit.
 
Szeretet és gyűlölet, erény és bűn, nagy és kicsiny, mind elmúlik, a communismus, a világbéke mindent egyformává tesz.
 
Az emberek születnek ok és hivatás nélkül, élnek baj és öröm nélkül, meghalnak remény és félelem nélkül.
 
Ilyen szép eszme az örök békesség eszméje…
 
Örök szélcsend nincsen a természetben, nem lehet a történetben.
A háború oly szükséges a világnak, mint a vihar a levegőnek. Újjáteremti azt.
 
Kell reá, hogy az emberi nemben minden nemesebb érzés újra feléledjen, miket a hosszas tespedés tőzsérszellemével lassanként kiöldös.
 
Bátorság, jellemerő, honszeretet, becsületérzés, minden, ami az emberi lélekben szép van és dicső, a harcban fejlik ki. A háborút csak emberi lélek találhatta fel, megmutatva, hogy nem fél játszani a halállal.
 
Si vis pacem, para bellum. Ez régi közmondás.
 
Harc után esik jól a béke. Midőn egy nemzet új életet kezd, illő, hogy először törjön keresztül a halálon...
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 77 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
matykox
2017. október 29. 15:58
Érdekes, és SOKAT MONDÓ, hogy senki nem vette észre idáig, hogy Jókai Mór már jó 150 évvel ezelőtt végletesen igaz, pontos és találó Í T É L E T E T M O N D O T T A "NY Í L T TÁRSADALOM " FÖLÖTT!! Ami persze úgy baromság, ahogy van, idióta pszeudo-komcsik beteg agyának szüleménye.
I_Isti
2017. október 27. 07:56
Érdekes, hogy már 1849-ben egy ember, egy normális, magyar értelmiségi már megmondta, hogy az egész kommunizmus kamu.
pollip
2017. október 27. 06:19
Máshol olvastam ezt a vízválasztó kérdést: a gyereknek keresztneve van, vagy utoneve? A válasz mindent elárul.
jenggot
2017. október 27. 00:53
Jókai nyilván szerette a jobbágyokat :)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!