Maradék maradéka

2017. augusztus 30. 08:53

Az anyanyelv szeretete szinte a szerémségi magyarok természetes életérzése.

2017. augusztus 30. 08:53
Ambrus Attila
Maszol

„Az anyanyelv szeretete szinte a szerémségi magyarok természetes életérzése. Egy alig száz lakost számláló faluban, Dobradóban járunk, ahol bekopogunk a Hajnal házaspár módos portájára. A jobb oldali ház is a Hajnaléké, s eladó a bal oldalon található ingatlan is, mondja a gazda. (...)

Hajnalék sokat dolgoznak, nem érnek rá panaszkodni, megélnek. Fiúk most végezte a középiskolát. Otthon maradt, minden szülői noszogatás ellenére. »Szereti a földet« – mondja Hajnal, s hangjában a büszkeséggel vegyül az aggodalom. Az istállóból zene szűrődik ki. A tucatnyi tehén zenét hallgat. Elsütöm a poént: ugye, jobban tejelnek, ha jó zene megy. »Csak ha magyar zene!« – érti el Hajnal.

Dobradóban így csevegnek a magyar nyelvről. S így Maradékon is, ahol Halász Dániel lelkész pontosan tudja, hogyan kell azt a helyi közösséggel és a messziről érkezettel is közölni, hogy mekkora a magyarság és mekkora az ereje.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mich
2017. augusztus 30. 10:56
A cikkből: „Nem lett elegendő eső, mert biztosan nem jól, mert horvátul imádkoztunk, mi, magyarok, s a jó isten nem értett meg minket.”
Apáczai
2017. augusztus 30. 09:02
Jól vigyázzatok az "anyaországból" érkező direktívák értelmezésével, mert Budapesten már tért hódított az átértelmezés. A klasszikus idézet, "nyelvében él a nemzet" egy egész megrontott progressziv réteget tart vissza a gyermeknemzéstől, és taszít a demográfiai csapdába.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!