Átgondolom az életem

„Átgondolom az életem. A tegnap posztolt aláírós fotóm már négyezerkilencszáz lájk fölött jár, holott az írásaim – amelyekben nem egyszer tíz-tizenkét órányi munkám van – ennek sokszor még a tizedét sem hozzák. Ennek a képnek az elkészítése harminc másodpercembe telt – ha van nyilvánvaló jelzés, hogy hogyan tovább, ha van egymillió Celsius-fokon égő csipkebokor, akkor ez az.

Még ez a nem különösebben jól sikerült fotó is simán veri Sarka Kata átlagos cukiskodásait a gyerekeivel, pedig azt az oldalt több mint kétszázezren követik, Sarka Kata pedig a szelfikirálynő. Mi lesz, ha szerzek egy profi fényképészt, egy cuki kisgyereket vagy pár kölyökvizslát? És mi lesz, ha még többet mutatok magamból? Csak semmi közönségeskedés: egy kis pancsolás a fürdőkádban vagy egy gyertyafényes vacsora egy thai prostival valahol Bangkokban. Ott lenne a helyem a trónon, Kata mellett. Semmi üvöltözés, semmi politika, semmi megosztó tartalom, csak egy szelfi reggeli közben, egy gyors kép, amelyen épp szarok, és néhány önfeledt pillanat, amint barátaimmal munka közben a szponzor kávéját iszogatjuk.

Útelágazódáshoz érkeztem. Elmegyek a mestermágushoz, Frabatóhoz, a TV2 egykori sztárjához, és megkérem, vessen nekem kártyát! Talán magát a szupertrénert, Szabó Pétert is megkérdem: higgyek-e a számoknak, higgyek-e az embereknek, higgyek-e abban, hogy velem is történhetnek jó dolgok? Engedjem-e be a fényt az életembe? Vagy maradjak továbbra is ez a keserű, negatív és boldogtalan ember, aki mindenkiben csak a hibát keresi?”