Keresztyénüldözések kora

„Van itt egy lényeges teológiai probléma. Van-e joga az ellenállásra a keresztyén embernek vagy csak az áldozati szerep számára a Krisztus-áldozat analógiájára? Ad absurdum, míg az utolsó keresztyént is kiirtják. Vagy erre a történésre, mint a végidők beteljesedésére kell nézni, ahol Isten állítja helyre az igazságot országa eljövetelével?

Az utóbbi évek statisztikáiban egyértelmű, hogy a világon hitbeli meggyőződésük miatt a keresztyéneket éri a legtöbb üldözés. Közülük szenvednek a legtöbben mártíromságot. Nem azért mert meg akarnak halni, hanem mert olyan helyzetbe kerülnek, ahol a választás lehetősége kevés. A mártíromság ma sem elhatározás kérdése, hanem inkább a pillanatnyi helyzet döntése, aminek hitbeli érettsége természetesen ott van a korábbi esztendőkben. A vállalás a döntő.

Furcsa anakronizmus, hogy míg a világ úgynevezett keresztyén fele birtokolja a gazdasági és fegyveres hatalom nagy részét, addig a mártíromságot szenvedő máshol élő keresztyének szenvedéséről, hiányosságairól alig vesz tudomást. Ezen társadalmak politikai elitjei felháborodnak az emberi jogok hiányán, de alig reagálnak a világ más részein élő keresztyének szenvedéseire. A szeretet egyetemes, de a hitben testvérekért nem lehetne többet tenni? Legalább beszélni arról a szenvedésről, és egyre hangosabban, hogy ma a vallásüldözésben legtöbben Krisztusért halnak meg?”