Karácsonyi kultúrharc

„A legnagyobb baj az, hogy a karácsony a kereszténységre emlékeztet. Mégpedig társadalmi méretekben. Mégis csak fura, hogy állítólagos nem keresztény társadalmakban emberek milliói mozdulnak rá. Ez pedig azért gond, mert aláássa azt az ideát, hogy a kereszténység voltaképpen már elmúlt. Van itt tehát egy ellentmondás, amelyet valahogy fel kell oldani. Mert ha társadalmi szintű kereszténység már nincs, viszont karácsony ünnepe még van, akkor a feladat adott: le kell választani a karácsonyt a kereszténységről. Az ünnepből üzletet kell csinálni, meg valami téli ünnepet, de még csak véletlenül sem szabad azt mondani, hogy a karácsony ünnepe kulturális emlékezetet hordoz, utal a gyökerekre, közösségi identitást fejez ki. Továbbá, nem szabad feltenni azt a kérdést sem, hogy mifelénk miért éppen a karácsony a legnagyobb ünnep? Miért nem valami más? Mint ahogyan eléggé kockázatos lenne előhozakodni egy olyan ötlettel, hogy miután már alig vannak keresztények, találjunk ki valami más ünnepet.  Épp ezért, miután karácsony ünnepét megszüntetni nem lehet, mert abból lázadás lenne, át kell értelmezni. Először is, a szót magát törölni, vagy használatát korlátozni kell. Legyen csak ünnep, ünnepek, téli ünnep. Mindegy. Nehogy a nyilvános terekben, az üdvözlő lapokon megjelenjék ez a szó! Politikailag nem korrekt összefüggést teremtene a legnagyobb és legkedveltebb ünnep és a kereszténység között, ami állítólag már nincs is. Be kell látni, a karácsony sehogyan sem illeszkedik egy olyan megkonstruált világképbe, amely az eredettörténet felejtésén és felejtetésén alapul. A nyilvános karácsonyfával ugyanez a probléma. Durván behatol a politikai korrektség által felépített kulturális térbe, és erőteljes szimbolikájával valami olyasminek a létezésére utal, amit ma már megszűntnek kell tekinteni. A keresztény társadalomra, a kulturális karakterre. Olyan kulturális teret kell tehát alkotni, amely megfelel a politikai korrektség világképének. Vagy el kell tüntetni a karácsonyfát, vagy pedig, ha nem lehet, akkor új értelmezést kell neki adni. Jöhetnek a dizájnerek.

Továbbá, a karácsony azért is problematikus, mert nem illeszkedik a multikultúra világképébe. Mert ha multikultúra van, akkor ugyebár minden kultúra egyenlő, s egyiket sem lehet kiemelni és előnyben részesíteni a másikkal szemben. Csak van egy bökkenő. A multikulturális nyugati társadalmak mégis csak keresztény hátterű társadalmak. A karácsony éppen ezt jelzi. A kérdés ez: hogyan lehet a kereszténységet olyan kicsire zsugorítani, hogy az megfeleljen a multikultúra PC által értelmezett ideájának? Erre van kitalálva a tolerancia egyébként helyes, de félreértelmezett eszméje. Eszerint a tolerancia nem csak abban áll, hogy tolerálni kell más kultúrákat, hanem abban is, hogy önkorlátozó módon figyelni kell arra is, nehogy más kultúrák érzékenysége sérüljön a kulturálisan keresztény többségű társadalomban. A multikultúra ilyen értelmezése de facto kereszténységellenes. A multikultúra ilyen értelmezése arra az elvre épül, hogy nyilvános térben nincs vallásilag-kulturálisan többségi társadalom. A vallásokat, a kultúrákat ki kell mérni dekára. Ezt pontosan mutatja a virginiai eset, amikor engedik ugyan a karácsonyfát, de csak más vallások szimbólumaival együtt. Ez a szemlélet  a karácsony társadalmi szintű ünnepét más kultúrákra nézve agresszív jellegűnek tartja, hiszen valamiféle vallási-kulturális többséget mutat, és ezzel akaratlanul is »elnyom« más, kisebbségi vallásokat. Másokat sért, pusztán azzal, hogy van. A megoldás nem az, hogy a tolerancia eszméjének fenntartásával el kell ismerni és fel kell vállalni a keresztény többséget, hanem a vallásokat gleichschaltolni kell, egyformává kell tenni. Ez egy kulturálisan keresztény társadalomban nyilvánvalóan a kereszténység háttérbe szorítását jelenti.  A félreértelmezett tolerancia eszméje azt üzeni, hogy bocsánat, hogy vagyunk, hogy a karácsony puszta létével más érzékenységeket sértünk. De hogy a hagyományos karácsony mellett kiállók millióinak az érzékenységét a karácsonyi szimbolika eltüntetése sérti-e, az már nem kérdés. Így jön létre a művi multikultúra, amely valójában a keresztény szimbolika leépítésén alapul. A multikultúra ilyen értelmezése a tolerancia magasztos eszményébe bújtatott blöff. Csak így tovább a kereszténység megszüntetése felé!(...)

A karácsonyi kultúrharc azért robban ki újra és újra, mert ez az ünnep a szimbolikájával, a méreteivel, a támogatottságával elkerülhetetlen módon szembesít a nyugati kultúra folytonosságával. Pont azzal, amelynek a tagadására a politikai korrektség világképe épül. A karácsony az évezredes nyugati kulturális folytonosság még megmaradt jele. A megroggyant kulturális emlékezet egyik utolsó, de annál szívósabb maradványa.