Prioritások az emberi erőforrások országában

„Az emberi erőforrás nagyon fontos Magyarországon. Annyira fontos, hogy az EMMI dolgozói hónapok óta nem kapnak fizetést. A kormány, amely állítólag az emberek akarata szerint kormányoz (az emberek döntöttek, ugye?), karácsony előtt csúszik a fizetésekkel, de semmilyen felelőst, sem indokot nem talál erre a csúszásra. Ugyanez a kormány a katasztrofális fizetésekkel rendelkező ápolók béremeléséről hat hónapja tárgyal, teljes csöndben, feltehetően későbbi lényegi eredmény nélkül. Ugyanez az állam támogatja a családokat, de azon állam által fizetett munkahelyeken, amelyekben nők vannak többségben, olyan éhbért fizet, amiből megélni nem lehet, nem hogy gyereket nevelni. Ugyanez a kormány oda tudott figyelni a kerítésépítésre, a csak és kizárólag a menekültek kint tartására alkalmas jogi határzárra, de arra nem tudott, hogy megfelelő ellátmányt biztosítson a határon szolgáló rendőröknek. (...)

És ugyanez a kormány az, amely szán időt arra, hogy kihúzza a közbeszerzési törvényből, azt a passzust, amely tiltja a kormánytagok családtagjainak közbeszerzéseken való indulását. Ez a kormány az, amely jól le tudja koordinálni a közbeszerzéseket, de nem tud olyan gazdaságot létrehozni, amely ne csak az EU-s pénzekből élne. És olyan gazdaságot tudod létrehozni, amelyben egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség, miközben több százezren hagyják el az országot a rossz bérek miatt.

A prioritások megvannak tehát, talán még a szinergiák is »összeérnek« valahol Ibizán, az előkelő mulatóban, ahol megérdemelten szívja magába a látszólagos győzelem ízét Habony Árpád.”