Csodálkozom azokon, akik kegyes naivitással tekintenek a menekülthelyzetre

„Ha valaki nálam kopogtat, beengedem, ha enni kér, adok neki enni. Az evangélikus egyház is ezzel próbálkozott és én magam is így tettem menekült-ügyben. És úgy gondolom, a röszkei határon vagy a nagyfai menekülttáborban szerzett személyes tapasztalataim jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy például a német közszolgálati televízióban egy német evangélikus püspökkel szemben is érvelni tudjak a magyar kormány által képviselt migrációs politika mellett. Az ehhez a politikához kapcsolódó kommunikációs sallangoktól most tekintsünk el… (...)

Kaessmann püspök asszonnyal vettem részt a tévés beszélgetésben, aki rögtön az Ön által is alkalmazott biblikus érveléssel állt elő. Én pedig Luther Mártont idéztem, aki a kettős kormányzásról szóló tanításában éppen arról szól, hogy ezek a dolgok egymás mellett érvényesülnek, azaz a törvények rideg tisztelete és ereje elsősorban a közösség védelmét szolgálja, és ezt most a déli határunkon felhúzott kerítés testesíti meg. Ugyanakkor egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg személyes felelősségünkről, az odafordulás parancsáról, ami a felebaráti szeretet megnyilvánulása. Ezek nem ellentétesek egymással, és nem csupán azért, mert Luther Márton ezt mondta. Egyértelmű, hogy segíteni kell embertársainkon, de egy közösségnek is vannak érdekei, amikre tekintettel kell lenni. Nem gondolom, hogy ez ne lenne egy konzekvens keresztény megközelítés.”