Kis állambiztonsági dáridó

„Fontos információval gazdagodtunk: Lagzi Lajcsi is három per hármas ügynök volt. Már az gazdagodott, aki valami rejtélyes oknál fogva nem olvasta 14 évvel ezelőtt a »Dáridó, és ami mögötte van« c. jelentős szakkönyvet, amely megemlítette ezt a mozzanatot G. Lajos előadóművész rendszerváltás előtti életéből.

A fontos információ természetesen nem az, hogy a Blikk most, hogy G. Lajos amúgy is pácban van, mert igyekezett komolyan venni a rezsicsökkentést, felfedezte ezt a 14 évvel ezelőtti kötetet. Közelednénk viszont az ügy lényegéhez, ha megkérdeznénk, vajon a szakkönyv szerzője, B. Molnár László újságíró anno honnan szerezhette ezt az infót, már ha nem maga Lajcsi nyomta a kezébe a Történeti Hivatalból megküldött papírokat. (...)

A teljes iratnyilvánosságnak működő demokráciában nincs, nem lehet alternatívája, a szabad polgárok információs önrendelkezése felül kéne hogy írja a szolgálatok vélt/valós érdekeit, ahogy az történt a teljes régiónkban. Aki azonban mindezt Magyarországon hirdeti, annak nemcsak az eltelt 25 értelmetlen év realitását kell elfogadnia, és persze a korábbi iratmegsemmisítéseket, a dossziék hiányosságait, hanem a legrosszabbat is, ami az üggyel történhetett: a kutatás, információátadás állami monopólium lett.

Márpedig az állami monopolszereplő most azt közölte, hogy lényegében ne számítsunk semmire. Mivel szerintük a mágnesszalagok nem tartalmazzák a teljes ügynöklistát, ezért nem adnak teljes képet, de hogy a kör bezáruljon, »Az állambiztonsági múlt feltárását egy mégoly teljes ügynöklista sem oldaná meg«. Megint az van, mint ami mindig volt: nem független civilek kutatnak és elemeznek, hanem az a hatalom, amelynek amúgy sem érdeke a nyilvánosság. Csak a dáridó. És ami mögötte van.”