Száll az ének

„Csakhogy a diákoknak szintén 24 óra egy nap, amibe eddig is csupán úgy szabadott volna bezsúfolni újabb kötelező feladatokat, ha mást meg elvesznek belőle. Ez már a mindennapos testnevelés és a kötelező etika/hittan bevezetésekor is elmaradt, ami nem meglepetés, tekintve, hogy hazánk talán az egyetlen ország a világon, ahol a nyolcvanas évek óta minden tananyag-csökkentési kísérlet ellenkező eredménnyel járt. Ha már a kormány korábban a sikeres lengyel oktatási reformmal szemezgetett, akkor abban nemcsak azt lenne érdemes meglátni, hogy ott a nyolcosztályos általánost hat plusz három évre bontották, hanem azt is, hogy visszacsippentettek a tanítanivalóból. Nálunk meg – miközben a nyolcvanas évek kisdiákjai még napi négy órával letudták az iskolát – a legnagyobbik fiamnak elsőben már délután háromnegyed kettőig voltak órái, kivéve egy napot, amikor fél négyig, s csak utána cipelhette haza hatkilós táskáját. Jó, neki heti öt németje is van, de emberek!, ha a házi feladatokat beleszámítjuk, hat-hét éves lurkók dolgoznak napi nyolc órát, gimnazisták meg tízet-tizenkettőt.

Csoda, hogy nincsenek dalolászós kedvükben?”