A közmunka-alapú társadalomban nincs remény senkinek

"Hétfőn közölt az Origo egy elkeserítő helyszíni riportot a nyíregyházi közfoglalkoztatás helyzetéről. A beszámolóból a teljes kilátástalanság képe rajzolódik ki. Reggel hattól hosszú sorokban kígyóznak diplomás és képzett munkanélküliek, hogy közfoglalkoztatásban utcát seperhessenek ötvenezer forintért." A kettős mércés böszme-klón hazudik, mert az Origo sehol nem ír olyat, hogy "Reggel hattól hosszú sorokban kígyóznak diplomás és képzett munkanélküliek, hogy közfoglalkoztatásban utcát seperhessenek ötvenezer forintért." Hanem azt írja, hogy "Hajnali hatkor kezdődik a sorban állás a Tüzér utcában, amióta meghirdették az új közmunkákat, pedig a felvételi iroda csak nyolckor nyit. Nagy a tömeg, néha százan is állnak az ügyfélszolgálat udvarán a tűző napon, bár érkezésünkkor kevesebben vannak, mert a csütörtök rövid napnak számít, négyórás fogadási idővel." Tehát az igazság az, hogy nagy a tömeg és a tömegben van szakács, hentes, kőműves, és akad diplomás is. A böszme-klón, ahogy a fajtájától már megszokhattuk most is csúsztat, túloz, hazudozik. --- Az ember azt hitte, hogy lázadni csak morális bázison lehet. Ez a lázadásban az igazság, és egy csepp ebből még akkor is megmarad, ha az igazság teljesen absztrakt, sőt még akkor is, ha mögötte életféltékenység vagy életirigység (ressentiment) bujkál. De ha a világ lázad (lázadás a lázadás ellen), nem morális alapon áll. Mindenki tudja, hogy amit mond, nem igaz. Viszont, amikor nem mond igazat, nem hazudik, legalább is nem teljesen. Néha úgy látszik, hogy idióta, néha úgy, hogy félrebeszél. A fantazma és az önámítás között lebeg. Félig tévedés, félig agyrém, egy kicsit rögeszme, egy kicsit pimaszság, ostoba és szemtelen, rafinált és ájtatos. Ami ezen felül meglepő, hogy a világ lázadása végül is nem akar semmit, és abból, amit nem akar, nem is lesz semmi. Nemhogy elmélet vagy morál, utópia vagy forradalom vagy terror. Az egésznek semmi értelme, azon kívül, hogy a világ világ, ahol minden ellaposodik és felbomlik, alakját és lényegét elveszti, megromlik és széthull, kása lesz és moslék, ami éppen olyan értelmetlen, mint az, ha valaki fellázad ellene. A fellázadt világ prototípusa a hivatásos gonosztevő. Ma már nem a Nagyinkvizítor, hanem a hivatásos gonosztevő jegyében élünk. A hivatásos gonosztevő megjelenésének ideje pontosan nem állapítható meg. Az első és elhatározó lépést mindenesetre platón tette meg, aki a Politeiában az uralkodónak a hazugságot engedélyezte. Európa nehézségei többnyire kétezerötszáz évesek. A bázis ez volt: közérdekből szabad hazudni. Nagyon hamar rájöttek arra, hogy ezt nemcsak az uralkodó teheti meg, hanem minden újságíró, és arra, hogy a hazugságról utólag kivétel nélkül minden esetben kideríthető, hogy közérdekből történt. -Hamvas Béla-

"Hétfőn közölt az Origo egy elkeserítő helyszíni riportot a nyíregyházi közfoglalkoztatás helyzetéről. A beszámolóból a teljes kilátástalanság képe rajzolódik ki. Reggel hattól hosszú sorokban kígyóznak diplomás és képzett munkanélküliek, hogy közfoglalkoztatásban utcát seperhessenek ötvenezer forintért." A kettős mércés böszme-klón hazudik, mert az Origo sehol nem ír olyat, hogy "Reggel hattól hosszú sorokban kígyóznak diplomás és képzett munkanélküliek, hogy közfoglalkoztatásban utcát seperhessenek ötvenezer forintért." Hanem azt írja, hogy "Hajnali hatkor kezdődik a sorban állás a Tüzér utcában, amióta meghirdették az új közmunkákat, pedig a felvételi iroda csak nyolckor nyit. Nagy a tömeg, néha százan is állnak az ügyfélszolgálat udvarán a tűző napon, bár érkezésünkkor kevesebben vannak, mert a csütörtök rövid napnak számít, négyórás fogadási idővel." Tehát az igazság az, hogy nagy a tömeg és a tömegben van szakács, hentes, kőműves, és akad diplomás is. A böszme-klón, ahogy a fajtájától már megszokhattuk most is csúsztat, túloz, hazudozik. "Az ember azt hitte, hogy lázadni csak morális bázison lehet. Ez a lázadásban az igazság, és egy csepp ebből még akkor is megmarad, ha az igazság teljesen absztrakt, sőt még akkor is, ha mögötte életféltékenység vagy életirigység (ressentiment) bujkál. De ha a világ lázad (lázadás a lázadás ellen), nem morális alapon áll. Mindenki tudja, hogy amit mond, nem igaz. Viszont, amikor nem mond igazat, nem hazudik, legalább is nem teljesen. Néha úgy látszik, hogy idióta, néha úgy, hogy félrebeszél. A fantazma és az önámítás között lebeg. Félig tévedés, félig agyrém, egy kicsit rögeszme, egy kicsit pimaszság, ostoba és szemtelen, rafinált és ájtatos. Ami ezen felül meglepő, hogy a világ lázadása végül is nem akar semmit, és abból, amit nem akar, nem is lesz semmi. Nemhogy elmélet vagy morál, utópia vagy forradalom vagy terror. Az egésznek semmi értelme, azon kívül, hogy a világ világ, ahol minden ellaposodik és felbomlik, alakját és lényegét elveszti, megromlik és széthull, kása lesz és moslék, ami éppen olyan értelmetlen, mint az, ha valaki fellázad ellene. A fellázadt világ prototípusa a hivatásos gonosztevő. Ma már nem a Nagyinkvizítor, hanem a hivatásos gonosztevő jegyében élünk. A hivatásos gonosztevő megjelenésének ideje pontosan nem állapítható meg. Az első és elhatározó lépést mindenesetre platón tette meg, aki a Politeiában az uralkodónak a hazugságot engedélyezte. Európa nehézségei többnyire kétezerötszáz évesek. A bázis ez volt: közérdekből szabad hazudni. Nagyon hamar rájöttek arra, hogy ezt nemcsak az uralkodó teheti meg, hanem minden újságíró, és arra, hogy a hazugságról utólag kivétel nélkül minden esetben kideríthető, hogy közérdekből történt."

A közmunka-alapú társadalom nélkül csak a segíly de mibul?

Liberális piacgazdaságban csak a rabszolgatartónak van reménye és pénze!