Pannonhalma-ügy: igyekszem válaszolni a kritikákra

„A pannonhalmi zaklatásügyről szóló csütörtöki Válasz.hu-s írásomra az egyetértő kommentárok mellett több bíráló észrevétel is érkezett. Mivel az ügy megkívánja, hogy minél jobban értsük egymást, igyekszem válaszolni a kritikákra.

1. Varga Mátyásnak az internetes kommentekben és blogokban való megnevezése után miért írtam le én is a szerzetes nevét? Ugyanazért, amiért tavaly a sajtó szinte egésze ezt tette, miután a közösségi médiában, majd – a közérdekre hivatkozva – a Privát Kopó című magazinban, illetve az Origón minden további nélkül Sipos Pálként azonosították az addig S. Pálként emlegetett, pedofilváddal illetett férfit. 

2. Miért »pedofiloztam le« a kiugrott szerzetest, amikor az Index és a hvg.hu is megírta, hogy szó sem volt szexuális közeledésről? Tévedés: kifejezetten ügyeltem rá, hogy ne tegyek ilyet, ezért szigorúan zaklatásnak neveztem a történteket. A két orgánum írásával ellentétben pedig a Dunántúli Naplónak egy volt pannonhalmi diák azt nyilatkozta: egykori tanára időnként benyúlt a pizsamanadrágjába – mármost miért kellene nagyobb hitelt adni az Index és a hvg.hu beszámolójának, mint a megyei lapénak, amikor mindegyikük névtelen tanúkra alapozta cikkét?

3. Miért kerekítettem a kelleténél nagyobb feneket a történteknek? Nos, ha tényleg semmi különös nem történt, akkor nem értem, miért kell értesíteni a Szentszéket az »ügyről«, Pannonhalma miért érzi szükségét a nyilvánosság elé állni, miért indít eljárást a rendőrség, a szerzetes miért lép ki a rendjéből és távozik külföldre, miért törlik a gimnázium honlapjáról az összes volt osztálya tablóját, és miért tűnik el az internetről Varga Mátyás honlapja.

4. Miért »politizáltam át« az ügyet azzal, hogy megemlítettem, a szerzetest liberálisként ismerték? Azért, mert korántsem szokványos, hogy egy papköltőnek »bérelt helye« van a Magyar Narancsban, az Élet és Irodalomban, a Népszabadságban; e tényhez akartam hátteret adni, és, Isten látja lelkemet, eszembe sem jutott minden liberálist lepedofilozni vagy lemelegezni. És kicsit persze azért is, amit a cink.hu egyik kommentelője így fogalmazott meg: »Mást sem hallani ugyanis, hogy a katolikus egyházban a sok maradi konzervatív elfojtottság miatt van ennyi pedofil, őt ez nyilván bántja, és most azt gondolja, hogy ha most pont egy nem annyira vaskalapos figuráról derült ki valami ilyesmi, az csattanós cáfolat a maradiság=elfojtottság=pedofília gondolatmenetre.« 

5. Miért nem teszek feljelentést, ha tudomásom van egy konkrét pedofilügyről? Egyrészt ezt a passzust pont Varga Mátyás és a rend védelmében tettem bele az írásba; így akartam jelezni, mennyire együtt érzek az ügyet nyilván nehezen megélő bencésekkel, illetve mindazon papokkal – igen, köztük a most kiugrott szerzetessel –, akik alkalmasint »illetlen« vágyakkal küszködnek. Az említett esetben természetesen nem arról van tudomásom, hogy egy pap konkrétan megrontott volna valakit – ha így volna, nyilván azonnal feljelentem az illetőt –, hanem azt jeleztem: egy egyházi intézmény munkatársainak az a benyomásuk, hogy valami nem stimmel az atyával. Ez különbség, nemde?

6. Ezt az alkalmat is csak a »buzizásra« használom. Természetesen nem a minapi írországi népszavazás tárgyáról – a melegházasság bevezetéséről – akartam kifejteni a véleményemet, hanem ezt a friss esetet annak illusztrálására használtam, mennyire elveszítheti az egyház a híveit, ha eltusolja a szexuális visszaéléseket.

Köszönöm a figyelmet, mindenkinek őszintén hálás vagyok a bírálatokért, előbb-utóbb csak jobban fogjuk érteni egymást.”