Óriási a szakadék a valós hazai borkultúra és a szakma ízlése között

2015. május 25. 22:22

A hazai trendformáló szakemberek túl sokszor és túl sokan figyelmen kívül hagyják (lenézik?) a magyar borszokásokat, ízlést és ízvilág-jellegzetességeket.

2015. május 25. 22:22
Cartwright Éva
Táncoló Medve

„Egy normál borkóstolós-, vagy egy borrégióban tett látogatás -leírásban csak a legkiemelkedőbb borokról olvasunk. Megkóstoltok egy nap simán 30-40 tételt, de csak a legjobb 4-5-ről írtok. Nálunk az volt a kérés, hogy minden bor kapjon kóstolójegyzetet: az autodidakta hobbi-borász és a több évtizedes tapasztatlattal és szakmai képzéssel rendelkező multi-nagyságú cégnél dolgozó borász terméke is. A másik kérésünk az volt, hogy csak őszintén. Születtek nagyon szubjektív és az őszinteséget az udvariatlansággal összekeverő írások is idén.

A legnagyobb probléma, és ami miatt nem látom tovább értelmét ennek a tipusú megmérettetésnek azonban az, hogy a kóstolójegyzetek idén is és tavaly is nagyon nagy szórást mutattak egymáshoz képest, ill. továbbra is gyökeresen ellentmondanak a kereskedői tapasztalatoknak. Továbbra is jellemző az, hogy a szakma kevésbé eladható borokat éltet, a legjobban fogyó, népszerű tételekről pedig lesújtó véleménnyel van. Azaz továbbra is óriási a szakadék a valós hazai borkultúra és a szakma ízlése között. Mindezek miatt nagyon nehéz lenne szerintem még egyszer meggyőzni a borászokat arról, hogy egy ilyen fórumon való megjelenés tényleg a szakmai fejlődésüket szolgálja, és hogy az itt elhangzottak/leírtak irányt mutatnak, mivel szinte ahány az írás, annyiféle az irány is.

A személyes véleményem egyébként a hazai borszakítészkedésről, hogy – tisztelet a kivételnek mint mindig- de jó magyar szokás szerint ebben is próbálunk a nyugat után menni, és a világtrendeket utánozni. Én azt látom, hogy a hazai trendformáló szakemberek túl sokszor és túl sokan figyelmen kívül hagyják ( lenézik? ) a magyar borszokásokat, ízlést, és ízvilág-jellegzetességeket. Én nagyon szomorú lennék, ha a somlói egyszer majd csakis olyan lenne, mint amilyennek ti, szakírók szeretnétek, mert akkor kis túlzással nem tudnám, hogy egy jó francia dél-afrikai vagy amerikai bort iszom–e.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
írmag
2019. november 10. 16:32
Senkit nem szeretnék megbántani, az általam örökölten is kedvelt borral kapcsolatban. Őszinte örömmel tekintek a borászokra, a borral foglalkozó emberekre. Édesapámat juttatják eszembe, akinek (megélhetésből vidékről Budapestre költözve) Ráckevén a telek kerítése mellé telepítettünk egy sor lugast. Minden évben gyümölcsöt szedett az unokáinak, neki pedig néhány liter saját bor örömét teremte az ültetvény. Nem a valódi különlegességekről szólva, urizáló borászat termékének tartom a hét és féldecis, palackozott, 3-4000 forintos bort. Fel lehet készülni a bor termelésére és értékesítésére, de nem szabad ezt kapkodóan, telhetetlenül ilyen áron, bármire is hivatkozva értékesíteni, mert ennyi értéket nem lehet a bor mellet az ekkora palackokba szorítani. A vendéglátásban lehet kiegészítéseket tenni, de nem egy palack értékesítésben. A magyar igazság kell a borosüvegbe, a működtetés, a termelő és a fogyasztó kedvére.
csender
2015. május 28. 05:33
Bor = igazság Marketing = hazugság Öblögető, nagy borászok által csinált bor (ma 2-3-4 ezer forint) = féligazság, félhazugság
ZsoBuda
2015. május 27. 10:55
Én is így gondolom.
ZsoBuda
2015. május 27. 10:55
A legjobb vörösbor amit ittam azt müanyag kannában árulták és Mátraszentimrén vettem, a fehéret meg Erdőbényén. Nincs most időm kikeresni, de Márai nagyon szépen ír az asztali borok dicséretéről, azt hiszem a Füveskönyvben.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!