„Diszkriminál-e a pápa, mert nem fogadja el a franciák meleg nagykövetjelöltjét, vagy Párizs feleslegesen provokálja a Vatikánt? Kis diplomáciai gyorstalpaló heterofóboknak.
Si fueris Romae, Romano vivite more, vagyis ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak – tartja a Szent Ambrosiusnak tulajdonított mondás. A francia kormány vagy nem ismeri, vagy nem akarja betartani ezt az udvariassági szabályt: a friss hírek szerint ugyanis még januárban Laurent Stefanini személyében egy vállaltan homoszexuális diplomatát jelölt vatikáni nagykövetnek. Az esetből mostanra azért lett ügy, mert a Szentszék immár több mint három hónapja nem adott választ a kezdeményezésre; a hallgatás pedig a nemzetközi diplomáciában nem annyira a beleegyezés, mint az elutasítás jele. A melegjogokra érzékeny világ most egy emberként vonja kérdőre Ferenc pápát, hogy – miközben korábban még arról beszélt, ki ő, hogy elítéljen egy homoszexuálist –: miként jön ahhoz, hogy diszkrimináljon egy saját neméhez vonzódó férfit.
Akkor vegyünk sorjában néhány tényt és szempontot!
1. A bécsi egyezmény szerint a diplomáciai kapcsolatok arra szolgálnak, hogy előmozdítsák az akár eltérő kultúrájú országok közti baráti kapcsolatokat. Mármost a homoszexuális hajlammal megértő, a cselekedetet azonban elítélő katolikus tanítást képviselő egyházi államba meleg nagykövetet küldeni minden, csak nem barátságos lépés. Mondhatnánk – sokan mondják is –, hogy ezzel François Hollande elnök provokálni, de legalábbis tesztelni akarta a Vatikán »nyitottságát«. Azt hiszem, erre semmi szükség. Biztos vagyok benne, hogy a diplomácia őshazájának számító Franciaországban Szajnát lehet rekeszteni a jobbnál jobb, és a Vatikán számára is elfogadható nagykövetjelöltekből, Laurent Stefanini pedig máshol kiválóan megállhatná a helyét. Akár például Budapesten is. (...)
5. A Vatikán nem »utazik« a melegekre. Elsősorban arra ügyelnek, hogy egy katolikus diplomatának kánonjogi értelemben rendezett legyen a házassága (egy korábbi argentin jelöltet azért nem fogadtak el, mert nem teljesítette ezt a feltételt). Más vallású személyeknél a válás sem akadály, ez esetben viszont azt tartják lényegesnek, hogy az illető családi állapota legyen összhangban saját egyháza előírásaival. Az sem jó ajánlólevél, ha egy diplomata abortuszpárti: bennfentesek szerint több korábbi amerikai nagykövetjelölt – köztük Caroline Kennedy – ezért nem kapta meg a jóváhagyást. (...)
7. A fogadó országok szokásait a diplomáciában tiszteletben szokás tartani; ha nem így volna, akkor tavaly nem ment volna szenzációszámba, hogy Izrael először küld női nagykövetet a női jogokra »kevéssé érzékeny« arab világ valamely országába (Jordániába). Nicolas Sarkozynek pedig elnökként el kellett fogadnia, hogy akkor még csak barátnőjét, Carla Brunit például Szaúd-Arábiába és Indiába nem vihette magával, mert a kapcsolat sértette volna az ottani hívők érzékenységét. Hasonló cipőben járt a mi Bajnai Gordonunk, amikor kormányfő lett. Amint Görög Ibolya protokollszakértő figyelmeztetett, az élettársi viszonyt az erősen vallásos országokban nem fogadják el – márpedig a magyar kormányfő feleségétől különvált, és a barátnőjével élt.”
