Szabadnap

„Azért engem még hölgy nem torkollt le, amiért kinyitottam előtte az ajtót, vagy magam elé engedtem, bár voltak feministák, akik megjegyezték, nem kell a nőkkel gyengeként bánni. Noha én a feminizmus egyes válfajait nem csípem, azt azért mindenképpen megfontolandónak tartom: ha valakinek rosszul esik, ha valakit bánt az előzékenység vagy bármilyen, akár minimális pozitív megkülönböztetés, azt illik figyelembe venni. Lehet ez a szabadnap szép és jóindulatú gesztus egy úriember részéről, de lehet akár a reménytelenül patriarchális gondolkodás bizonyítéka is (az asszony otthon főzőcskézve nagytakarítson, mert az a dolga nekije, különben vakkomondor). S mivel a rektor előző, sajtóhírré vált rendelkezése a kötelező ruházatról, minimális sminkről, borotválkozásról (pedig e fétiseit illene magányügyként kezelnie...) sem az előzékenység jegyében született, én az utóbbira tippelek. De a rektor ezek szerint sem a maga, sem a mások magánügyeivel kapcsolatban nem képes vagy nem akarja a privát zónát tiszteletben tartani.

Persze ez még nem a hímsovinizmus igazi mélysége, csak hát komplexitásában tragikus.

Hiszen a nők pozitív megkülönböztetése egyben a férfiak negatív megkülönböztetése is. Vagy tán férfiként – ne adj isten, a családban egyedüli, gyermekeit nevelő férfiként – valakinek azért ne legyen szabadnapja másokkal ellentétben, mert pénisze van? Ez már nem hímsovinizmus, hanem nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés. Még akkor is, ha ez a szabadnap elvileg ajándék. De a rektor ezek szerint nem képes vagy nem akarja az egyenjogúságot tiszteletben tartani.

Mi lesz legközelebb? Szőkék és kékszeműek ehetnek a menzán, barnák, feketék, vörösek nem?”