Folyt. köv.

„Jóllehet a második Orbán-kormány idején helyeztek bennünket befektetésre nem ajánlott kategóriába, de nem árt elfelejteni: a legtöbb fokozatot összesen a Gyurcsány-kormány alatt estünk. Szinte Gyurcsány miniszterelnöki színre lépésével egyidejűleg jött az első leértékelő lépés, a zuhanások a költségvetési kozmetika, a devizaadósság felfutása, valamint az államcsőd közeli helyzetnek tudhatók be. Úgyhogy a tripla bóvliban bőven visszaköszön az egykori miniszterelnök politikai-gazdasági „részesedése”.

Nem túl elegáns visszafelé mutogatni, a bizalmat azonban roppant könnyű elveszíteni a nemzetközi piacokon, és nagyon nehéz dolog visszaszerezni. Ráadásul rengeteget kellett érte csinálni: többi között kijönni abból a kilencéves szégyenperiódusból, amelyet úgy hívtak Brüsszelben, hogy eljárás a túlzott államháztartási deficit miatt. Hazánk – 2004-től – kilenc esztendőn keresztül nem tudott az uniós kulcsszintnek megfelelő költségvetési hiányt produkálni: eközben a sok-sok állami hitelfelvétel miatt felduzzadt az államadósság, és zsugorodásnak indult a magyar gazdaság. Emlékezzünk arra is, hogy az elmúlt szűk egy évtized leforgása alatt alig akadt olyan európai összevetés, amelyről Magyarország teljesítményben értékelhetőt tudott volna produkálni. (...)

Mind a kormány, mind pedig a jegybank régóta ösztönzi a hitelminősítőket arra, hogy a javuló mutatóink miatt itt lenne az ideje a magyar adósságot visszahelyezni a befektetésre ajánlott kategóriába. Nyugalom, annak is eljön a maga ideje. Piaci vélekedések alapján ugyanis »folyt. köv.« a hitelminősítők részéről.

Alig győzzük kivárni!”