A politikai beszéd túlkapásai

„Nem könnyen botránkozom meg, de megrökönyödtem, amikor olvastam Simicska Lajos úr kijelentéseit miniszterelnökünkről, Orbán Viktorról. A csalódás és a harag nem hatalmaznak föl senkit, hogy ocsmány szavakat használjon, ordináré módon viselkedjen, mást becsületében sértsen.

Milyen az az ember aki így elragadtatja magát? Mi fészkel a lelke mélyén? Úgy látszik, hogy a gyűlölet uralkodik el rajta, agresszívvá válik, és ha a tettlegességet el is kerüli, obszcén kifejezésekkel dobálózik, melyeket arra szán, hogy fájdalmat okozzanak.

A káromkodás főleg három témakörből meríti szavait: a szexualitás, a vallás és a család. Három olyan terület, melyet tisztelet, mély érzések, fennkölt érzelmek, tabuk öveznek. A nemi szervek, a nemi aktus testünk legintimebb régiójához tartoznak. Isten, Szűz Mária, a mintaszerű életet élők a szentség, a magasztosság birodalmát képezik. A családban az anya, az apa mindenkinek első szeretetköréhez tartoznak. Amikor a spanyol valakit »hijo de puta« vagy »hijo de cura« (kurva fia, pap fia) címmel illet, akkor becsmérlésében nemcsak származására utal, de egyesíti a szexualitás, a vallás és a család tárgykörét.

Miért káromkodnak az emberek (főleg férfiak, de ma már a nők is kitesznek magukért)? Néha azért, mert tehetetlenek. Néha azért, mert idegesek. Néha azért, mert a düh kicsordul belőlük. Egyeseknek a káromkodás megkönnyebbülést okoz: »Jól megmondtam neki!« – tesznek pontot a sértegetés végére. Másoknál a mocskos szavak a szókincs szegénységéről tanúskodnak vagy beszédstílusuk egyik alapvonása lett.”