Kína identitásválságban: mit tanulhatunk ebből mi, európaiak?

2015. január 20. 15:11

A szoros kapcsolatok, a kölcsönös gazdasági egymásrautaltság, a gyakori találkozások nem az identitások közeledéséhez, hanem éppen a távolodásához vezetnek, még azonos nyelvet beszélő, azonos etnikumú csoportok között is.

2015. január 20. 15:11
Salát Gergely
Heti Válasz

„Sokan arra számítottak, hogy a fokozódó kereskedelem, a kölcsönös befektetések, a turizmus tömegessé válása, a népi kínai és a hongkongi/tajvani emberek közötti kapcsolatok mindennapossá válása oda fog vezetni, hogy a helyi identitások eltűnnek, s Hongkong és Tajvan feloldódik a nagy kínai tengerben. Érdekes módon nem ez történt: a szorosabb kapcsolatok éppen hogy erősítették a helyi identitásokat, különösen a fiatalok körében. A Hongkongi Egyetem tavaly nyári felmérése szerint a volt brit gyarmat lakóinak 67 százaléka hongkonginak (vagy Kínában élő hongkonginak) vallja magát, s csak 31 százaléka mondja azt magáról, hogy kínai (vagy Hongkongban élő kínai). A hongkongi identitással rendelkezők száma soha nem volt még ilyen magas, a magukat kínainak vallóké pedig ilyen alacsony – a különbség évek óta stabilan növekszik, és a fiatalok körében még nagyobb. (...)

Egy ezzel egy időben Tajvanon végzett felmérés szerint a szigetlakók 60 százaléka tajvaninak vallja magát – húsz éve ez az arány a 20 százalékot sem érte el. A trend itt is az, hogy a tajvani identitás évek óta erősödik, a kínaiságtudat pedig csökken, a tajvaniak egyre kevésbé szeretnének kínaiak lenni.

Miért érdekes mindez? Egyrészt a helyi identitások erősödéséből szinte biztos, hogy további konfliktusok fognak fakadni. Az okostelefonok lemerülésével a diáktüntetők általában hazamennek, de ezzel a problémák nem oldódnak meg. Biztos, hogy a hongkongi és tajvani emberek még sok fejfájást fognak okozni Pekingnek. Másrészt érdekes megfigyelni, hogy bár a politikai körülmények mások – a mai hongkongi fiatalok egész életükben a népköztársaság állampolgárai voltak, a tajvani ifjak számára viszont anakronisztikus gondolat, hogy politikailag bármi közük lehet Pekinghez –, a hasonló napi tapasztalatok hasonló válaszokat szülnek. Harmadrészt figyelemre méltó, hogy a szoros kapcsolatok, a kölcsönös gazdasági egymásrautaltság, a gyakori találkozások nem az identitások közeledéséhez, hanem éppen a távolodásához vezetnek, még azonos nyelvet beszélő, azonos etnikumú csoportok között is. Ez pedig számunkra is tanulságos lehet.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Selamat
2015. január 21. 10:31
Ez most nagyon nem jött be Salátának. Se Hongkongot, se Taiwant nem lehet beosorolni a többi kínai etnikum közé. Mindkét helyen olyan erős volt az elszakadás az anyaországtól, úgy identitásban, mint bármi másban -kivéve a régmúltjuk közös kultúráját-, hogy azt már soha nem lehet szorosan összestoppolni. Pláne Taiwan esetében igaz ez. A kínai -szerintem tök felesleges- hőbörgés, meg valóben erősíti, az amúgy is mindig erősen létezett külön identitásukat. Ami viszont nagyon érdekes lehet, az az anyaföldön élő valódi etnikumot viselkedése lesz az elkövetkezendő időkben. De erről beszélni még nagyon korai, hisz most is pillanatonként változik az életük. Olyan dolgokon mennek át, fénysebességgel, amiről legtöbbjük nem is hallott, nem hogy megélje. Majd, néhány év múlva meglátjuk, hogy a gazdagodas erősítette, vagy épp elmosta az etnikumok közötti réseket.
Akitlosz
2015. január 21. 01:30
Itt vannak például a székelyek. Nekik nem felel meg a magyar nemzet, a magyar zászló, a magyar himnusz. Ők saját akárkik akarnak lenni, még a romániai magyarokat kizárva.
bádogos
2015. január 20. 18:21
"a szoros kapcsolatok, a kölcsönös gazdasági egymásrautaltság, a gyakori találkozások nem az identitások közeledéséhez, hanem éppen a távolodásához vezetnek, még azonos nyelvet beszélő, azonos etnikumú csoportok között is." Szerintem félreértelmezi a helyzetet. Azt a kérdést ugyanis senki nem tette fel a kínai (Népköztársaságban élő) fiataloknak: Fiúk, lányok, közületek ki akar tajvani/hongkongi lenni? Abban a pillanatban ugyanis valószínűleg kiderült volna, hogy nem az identitások távolodtak, hanem a fiatalabb korosztály szívesebben képzeli el a jövőjét egy liberális(abb) demokráciában.
bádogos
2015. január 20. 17:59
Az a különbség, hogy egy tajvani vagy hongkongi a maga életformáját, és szabadságfokát egyértelműen magasabbrendűnek éli meg, mint a kínai, kapitalizmussal összeturmixolt, de végső soron pártállami diktatúrát. Amikor saját elkülönülése mellett áll ki, a ma még meglévő szabadságát védelmezi. Ez a hongkongi választási rendszer tervezett módosítása kapcsán kirobbant zavargásoknál nagyon jól látszott.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!