„A kormány többször kifejezte, hogy az egyházra, mint stratégiai partnerre tekint. Hogyan értelmezhetjük ezt?
Fontos megkülönböztetni, hogy az egyházakat másként tekintjük stratégiai partnernek, mint például a nagy vállalkozásokat, külföldi cégeket vagy civil szervezeteket, hiszen az egyház olyan hiánypótló területet tölt be, melyet az állam, önkormányzatok vagy más szervezetek nem tudnának elvégezni. Az egyházakkal való együttműködés – bármennyire is próbálták az elmúlt évszázadokban kiirtani – alapja a társadalomnak! Az ezzel való szembemenetel nemcsak a francia forradalomban, 1919-ben, vagy a kommunizmus idején volt megtapasztalható, hanem ma is, az újpogányság térnyerésével. Az egyházak – mindegyik, amelyik istenhitet közvetít – azok, amik a hit továbbadásán túl azt vállalják fel, hogy a társadalom etikai alapjait letegyék. Ilyen tekintetben az egyházra, mint fő stratégiai partnerre tekintünk.
Említette a Nyugat-Európában előretörő egyházellenes gondolatok térnyerését. Ezzel szemben Magyarország kormánya meghatározza, hogy igyekszik a keresztény normák szerint gondolkodni. Ez miben jelentkezik?
Itt nem arról van szó, hogy a kormány azt szeretné, hogy mindenki valamelyik egyházhoz tartozzon és hívő legyen! Vannak ilyen országok, így Dániában államegyház van, de ez nem azt jelenti, hogy ott több lenne a hívő. Azok az alapértékek, melyeket az egyházak közvetítenek – legyen az az Ószövetségen, vagy az Újszövetségen keresztül – a nem hívők számára is fontosak. Az állam abban tudja az egyházakat segíteni, hogy mind hitéleti tevékenységében, mind oktatási, vagy szociális rendszerében teret enged, így az egyház el tudja látni a feladatát.
A bevezetett hit- és erkölcstanoktatás is ennek a szellemnek megfelelőnek tűnik. Mit vár tőle?
Amennyiben ez csak egy száraz tananyag lesz és a fiataloknak nem tudunk példaképeket felmutatni, akkor bár lerakódik valami bennük, nagy változás nem lesz. Nagyon fontos, hogy azok, akik a hittan vagy erkölcstan oktatásban részt vállalnak, azok hiteles emberek legyenek. Amennyiben ez így történik, akkor jelentős változások lesznek érzékelhetőek a közeljövőben.(...)
Mint korábban megfogalmazta, a társadalom oldaláról ma az egyház felé egyszerre jelentkezik a partnerség és az elzárkózás. Hogyan fogalmazná meg az egyház kihívását?
Egyik oldalról óriási igény van az egyházak működésére, másrészt van egy jelentős ideológiai nyomás is – ami megvalósul a genderben, az újpogányságban – melyben próbálják az egyházi értékeket visszaszorítani. Ez egy olyan küzdelem, ami már kétezer éve jelen van. Aki az egyháztörténetet ismeri az tudja, hogy mikor és hogyan akarták egyes múló ideológiák érdekében az egyházat és annak tanítását visszaszorítani. Most is van egy ilyen áramlat és ezért az egyházainknak össze kell fogniuk, hogy hitelveiket megtartva és a közös értékeket erősítve, közösen tudják felvenni a küzdelmet, azzal a támadással mely rázúdul nemcsak Magyarországra, hanem az egész világra.
Felháborító például, hogy Brüsszelből azért támadták Navracsics Tiboron keresztül Magyarországot, mert szerintük túl erős az egyházi jelenlét és túl sokan járnak egyházi iskolába! A liberalizmus azt is fogadja el, hogy vannak, akik istenhittel akarnak élni... Mindeközben az egyházainknak nagy a feladata és felelőssége. Nem önmagába zárkózva, nem a híveket várva, hanem a fiatalságra fókuszálva, és az országhatáron túlra is nyitva kell felmutatniuk az értékeket.”
