1758 és az Instagram

„Szekszárd szerelem?

Az. Nem tökéletes adottságaink vannak, csak adottságaink, amelyekkel öröm együtt élni. Itt és most alakul ki az, hogy micsoda ez a borvidék. Izgalmas hely, ahol a családom és a többi borász között része lehetek ennek az újraértelmezésnek. Éveken át tanultam, hogy milyen mindenhol élni. Most az tanulom, milyen Szekszárdon élni.

Az 1758-as hagyományok?

Fontosak. Apa rájuk épített itt mindent az Iván-völgy tetején. Újrafogalmazta a családunk német-sváb hagyományait, így építették fel ezt a birtokot nagyapával és édesanyámmal. Szerencsém volt, hogy megmutathattam ezt a tradíciót a borainkon keresztül sokfelé a világban és felépült belőle a nagyapámhoz hasonló sváb önbizalmam. Jó büszkének lenni a »heimannságra«. (...)

Kadarka? Kékfrankos? Bikavér?

Ebben a sorrendben. A kadarkában és a kékfrankosban van a legnagyobb kihívás, a legnagyobb tér, hogy alkothassunk. Világfajtákból már sokan megcsinálták a nagyborukat. Hihetetlen, hogy kékfrankosból mit csinálnak innen párszáz kilométerre, Burgenlandban. Itt is olyan értékei vannak, aminek a bemutatására nap mint nap törekednünk kell. Ráadásul ő a tökéletes partner a házasításra: a Barbárunk például sokkal kevesebb lenne kékfrankos nélkül. Messze több van benne, mint amit most hiszünk róla.

A kadarka egy másik kérdés: nem mondom, hogy ez csörgedezik az ereinkben, ahogy sokan tartják, de az eddigi tapasztalataim alapján a legizgalmasabb játék a maga nehézségeivel együtt. Olyan játék, amiben például édesanyámék évek óta sok energiát fektetnek a fajtakísérletekbe. Egyszóval inspiráló borok mellé, inspiráló környezetbe térhettem vissza és ehhez próbálom hozzátenni azt, amit tanultam Geisenheimben, Montpellierben, Bordeauxban, Udinében és a külföldi szüreteken.”