A hivatásos forradalmárok kora

„Egy hónapon belül két különadót villantottak fel, miközben az állami vállalatok korábbi bizalmi munkatársaira átvizsgálás és egy részükre minden bizonnyal menesztés vár.

Felesleges találgatni, hogy kik lesznek a győztesek és főleg, hogy kik buknak el. Ami viszont már most is világos, az az, hogy az új emberek új mentalitást, új eszközöket hoztak, ennek pedig viszonylag könnyen megjósolható következményei vannak.

Mert ebben a mostani küzdelemben bizony egy teljesen új politikusi generáció harcol a miniszterelnök előretolt csapataként. Olyan emberek, akik a kétezres évek elején még a politika perifériáján tevékenykedtek, és onnan 2006 után közvetlenül a miniszterelnök, illetve később egy kisebb részüket az egyre feljebb lépkedő Lázár János emelt be a fősodorba. A 2010-es kormányzati ciklust vagy a Miniszterelnökségen vagy valamilyen obskúrus pozícióban töltötték. Így aztán a politikában egyetlen működési elvet ismernek: a miniszterelnökét. Az pedig minden egyes évvel egyre inkább az akaratelvű főnöki deklarációk hangoztatásában és azok lojális követésének elvárásában testesül meg.”