Ferenc átlépett egy határt?

2014. április 25. 21:43

Amit Ferenc pápa most engedélyezett, az feketén-fehéren szentségtörés.

2014. április 25. 21:43
Katekéta
Apologetika blog

Arról tudunk, hogy az idei rendkívüli szinódus, sőt a jövő évi rendes szinódus témája is a családpasztoráció lesz, kiemelt helyen kezelve az elváltak helyzetét. Azt is tudjuk, hogy Ferenc szerint elérkezett a kegyelem ideje a második házasságukban élőknek. Jelenleg azonban kánonjogilag lehetetlen, hogy érvényesen áldozzon valaki, aki jogilag a Tízparancsolat ellen vétő módon házasságtörésben él. Amit Ferenc most engedélyezett, az feketén-fehéren szentségtörés, ráadásul a legnagyobb szakramentumunkat, az Oltáriszentséget érinti. Ez azért is súlyos, mert ezzel kapcsolatban olyan súlyos szentségtörés is elkövethető, amely a Szentszéknek fenntartott kiközösítéssel jár: az elkövetőt csak maga a pápa (vagy általa kinevezett apostoli gyóntató) oldhatja föl.

Meg kell érteni, hogy mikor egy ilyen élethelyzetbe került ember nem áldozik, azzal nemhogy kívül reked, de éppen a Krisztushoz való hűségét bizonyítja! XVI. Benedek azt kérte, ha valaki tapasztalja, hogy papja megsérti a liturgiát, forduljon elöljáróhoz. De mit tegyünk, ha maga az új pápa teszi ezt állandóan? A mise Krisztus misztikus teste, mely minden szabálytalansággal vérezni kezd: s maga Ferenc is számtalanszor szegte meg a miseszabályzatot. Most pedig konkrétan kánonjogilag és gyóntató atyaként is elfogadhatatlan kijelentést tett. De hát mégis ő a pápa. Ebben áll a zavar.


Látni kell, hogy a pápai tévedhetetlenség csak nagyon szűk szabályok között működik, például csak dogmatikai kérdésekben. Jelen esetben nem áll meg, ráadásul elvileg egy pápa is kerülhet eretnekségbe. Az nem világos a jog szerint, hogy ilyenkor ki tud eljárni, mivel a római püspök fölött nem áll senki, de elvi lehetősége van. Éppen ezért nem is kell a Szentatya véleményét mindig tényként elfogadni, vitázni is lehet vele, de katolikusként, a pápai egységben minden kritikánkat természetesen szeretetből fogalmazzuk meg.

Jelen helyzetben persze nem olyan súlyos a helyzet, hogy szakadást határozzon meg, de elég súlyos, hogy a különböző egyházközségekben zavart okozzon, megossza a hívőket. Sok laikus üdvözli, mert érintett, azok az egyháztámadó hangok pedig elégedetten dőlnek hátra, akik azt hiszik, hogy az Anyaszentegyház egy multinacionális vállalat, amelynek egy vezérigazgatója azt mond, amit akar.

Egy amerikai püspök mondta, hogy a világon nincs száz ember, aki valóban gyűlöli a Katolikus Egyházat, de sok ezrével vannak, akik utálják azt, amit annak hisznek. Az ilyen zavarok nem segítenek abban, hogy ez változzék. Illő és elégséges, mikor Scola bíboros áldozáskor kihívja a szimultán házasságban élőket, de csak megáldja őket, ahogyan csak megáldják az áldoztatók az elsőáldozásuk előtt álló kisgyermekeket is. Senki sem gondolja, hogy ezek az gyermekek az egyháztestből ki lennének zárva, de még nem gyónnak, nem áldoznak. Talán megkeresztelve sincsenek.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 215 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ouroboros
2015. április 08. 20:37
Ezt a meddő fingűrészelést, istenek! Nagyban folyik a világ spirituális ínségének orvoslása, látom :DDDDD
Ouroboros
2015. április 08. 20:37
*fingfűrészelést, na
MOPO3OB
2014. november 27. 16:29
Érdemes tanulmányozni az Ókatolikusok (Utrechti unió) történetét. Ők az 1869-es I. Vatikáni zsinat után szakadtak ki a Római-Katolikus egyházból. Fő érvük a zsinat által elfogadott pápai tévedhetetlenség volt, amit ők hasonló teológiai érvelés mentén mint amit ebben a cikkben is olvashatunk elutasítottak. Nem állítható az, hogy nem lett volna konzisztens az Ókatolikusok érvelése. Jogosnak tekinthető a katolikus értékek pragmatikus konzerválásának igénye is. De nézzük meg hova jutottak mára az Ókatolikusok! 1996 óta engedélyezett náluk a női papság. A melegházasságot ha jól tudom ma még nem vezették be, helyette áldásban részesítik a meleg párokat. (Érdekes, hogy az áldás mint egy szentség alternatívája ebben a cikkben is felmerült). Nem kívánok ezekről a jelenségekről most teológiai, értékrendi vitát indítani csak arra mutatok rá, hogy ezek az Ókatolikus "reformintézkedések" bizony lényegesen eltérnek az Ókatolikusok eredeti célkitűzéseitől, a katolicizmus konzervatív és változatlan megőrzésétől.
MOPO3OB
2014. november 27. 16:29
Ez a magyarországi weboldalok ha valaki nem ismerné őket: http://www.okatolikus.hu/ Nagyon kevesen vannak Magyarországon. Budapesten kívül tudtommal nincsenek jelen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!