Jöttök-e a mennybe ti is, ateisták?

2013. szeptember 12. 21:50

Most egy baloldali újságnak részletes választ adott a pápa, és így van alkalom bepótolnom, ami elmaradt. Jösztök-e a mennyekbe ti is, kik nem hiszitek az Urat?

2013. szeptember 12. 21:50
Katekéta
Militia Christi

Van, hogy az élet egy adott pillanatában a semmiből jelenik meg az elhívás, mások lappangva évekig érzik. Kicsit olyan, mintha állandóan személyi hívóval kommunikálna velünk az Isten. A menyegzős lakomára persze minden ember kap meghívót, de lesznek, akik nem jönnek el, nem veszik föl a szép ruhájukat. Mégis vajon kinek nagyobb a bűne? Annak, aki sosem hallott igazából Krisztusról hiteles szájból vagy annak, aki megkapta az elhívást, de nem érdekli?

Arra célzok, hogy talán nem olyan könnyű pálcát törni egy ateista fölött, mikor körülnézünk, és látjuk a hitehagyást elkövetőket, esetleg a kiugrott papokat. Mikor valaki évekig megéli a hitét, majd lustaságból, fáradtságból elhagyja az életéből. Kikopó szokás csak a szentmise, nem szakrális esemény. Ez miért nem nagyobb bűn, mint az, hogy valaki egyszerűen nem érti, mi történik a mise alatt és neki nevetséges hókuszpókusznak tűnik? Mert aki már fölismerte az igazságot, de aztán elveti magától, biztosan súlyosabb vétket követ el, mint akinek nem volt módja megismerni.

Én azt hiszem, érdemes a saját házunk táján is söprögetni. Nekünk is minden hajnalban újra és újra meg kell erősítenünk a hitünket és minden alkonnyal hálát adni érte. Magunkkal, a saját hitünkkel törődjünk, méghozzá annyira, hogy tanuljuk, éljük meg és ami még fontosabb: képviseljük. Nem ékes prédikációk és logikus levezetések révén halászhatunk lelkeket a Mindenhatónak, hanem példamutató élettel. Úgyhogy az ateizmus felszámolása itt kezdődik: a hívők között. A mi fejünkben, a mi tetteinkben. Nem az ateistát kell megjavítani, kedves testvéreim, hanem önmagunkat.

Isten áldjon mindannyiunkat!

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
regiszter
2015. május 29. 23:26
Komolyan mondon, irigyellek benneteket, hogy a hitigazságok, menny, purgatórium, meg kisördögök jelentik a fő problémáitokat. Persze nincs ezzel semmi probléma, ahogy a jedi-lovagokkal, meg a klingonokkal se.
acido domingo
2013. szeptember 30. 11:44
'"A hithez nélkülözhetetlen a kegyelem" - írja még. Na ez a legszebb. A "kegyelem", az megbocsátás. ' A kegyelem mást jelent: 'A kegyelem jóakarat, ingyenes segítség, amit Isten azért ad nekünk, hogy válaszolni tudjunk az Ő hívására' (Katolikus Egyház Katekizmusa http://www.katolikus.hu/kek/kek01949.html#K1996 ) 'Ahhoz, hogy teljesen elfogadjanak valamit, amit előtte "beláttak", ahhoz az önszuggesztió elegendő.' Itt teljesen másra gondoltam. A kegyelmet (ld. fönt) hiába kapja meg valaki, ha utána nem él vele. ' 'Na ez a legszebb. A "kegyelem", az megbocsátás. És ahol megbocsátásra szükség van, ott "bűn" volt.' Két összefüggő, de mégis különböző dologról van szó: az eddig elkövetett bűneimről, és a megromlott, bűnre hajló emberi természetemről. A kegyelem ahhoz kell, hogy ez utóbbival minél jobban vissza tudjak fordulni Istenhez. 'És ez is a kereszténység kulcsmomentuma. Az örök bűn.' Nem, nem a bűn. Ahol árnyék van, ott fénynek is kell lennie.
Zokni
2013. szeptember 30. 10:53
"A hit egyszerűen az emberi megismerés egyik módja." - írja arra, hogy a hitet belátni nem lehet. Pontosan erről van szó. A vallásos (!) hit lényege az, hogy SEMMILYEN módon nem lehet meggyőződni az igazságáról. ELVILEG sem igazolható. A felsorolt példái esetében az, hogy "hiszünk" másoknak, olykor viszonylag egyszerűen bebizonyítható deduktív módon. Végigvezethető vélemények és tények során, hogy az, amit "elhittünk", igaz. Amikor bonyolulttá válik a folyamat, akkor van szükség a különböző szintű tudományos felkészültségre... DE ELVILEG igazolható. (A holokauszt tagadók hazugságához elég, ha keres egy embert, aki személyesen megélte, és egyébként nincs érdek-, és eszmei kapcsolatban azokkal, akik szintén ezt állítják. Erre sajnos sok embert találhat (persze, amíg még élnek...), mert sokuk nem igazán hajlandó az ottani "élményeiről" bájcsevegni, és nem is örül, ha ez kitudódik róla... Hisz senki sem szokott a megaláztatásaival dicsekedni.)
Zokni
2013. szeptember 30. 10:28
"Belátni valamit és teljesen elfogadni vagy azonosulni vele, az két különböző dolog." - írja. De ez játék a szavakkal. Vagy inkább a lélektannal. Ahhoz, hogy teljesen elfogadjanak valamit, amit előtte "beláttak", ahhoz az önszuggesztió elegendő. Persze mások szerint az a "Szentlélek", avagy az "isteni sugallat" valamilyen más formája. De ebben MEGINT csak a HIT dönt. "A hithez nélkülözhetetlen a kegyelem" - írja még. Na ez a legszebb. A "kegyelem", az megbocsátás. És ahol megbocsátásra szükség van, ott "bűn" volt. És ez is a kereszténység kulcsmomentuma. Az örök bűn. De hátha nem bűn volt, hanem hiba? Hiba nem mérték értelmében, hanem hogy tévedés. Csak egy helytelen döntés. Korrigálandó. Korrigálható. És akkor már megint ott vagyunk, hogy HIT dolga választani: kell-e ehhez "isteni" segítség, vagy majd az emberiség (a természet) maga megoldja?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!