A nagy autonómiadilemma

„Elméletileg a képlet világos: a külhoni magyarok különböző élethelyzetekben élik meg önazonosságukat, ami más stratégiát követel a tömbben élő nemzetrészek, illetve az interetnikus vidéken, valamint a szórványban élők számára. Elvileg ezeket a stratégiákat hangolná össze az úgynevezett integrált autonómiakoncepció három főeleme: területi autonómia a tömbben élő magyarságnak, kulturális és személyi elvű autonómia a többiek számára, illetve bizonyos települések esetében a sajátos jogállású önkormányzati státus is megoldás lehet.

Akkor hol a probléma, kérdezhetné az értő olvasó. A baj ott van, hogy értő olvasóból kevés akad; jóval kevesebb, mint amennyit szeretnénk, elmagyarázni meg nem magyarázzuk el. Ráadásul, hogy még nehezebb legyen, aki nem érti, az egzisztenciálisan nem érti ezt a képletet. Vegyük például a legnagyobb külhoni magyar közösség törekvéseit. Székelyföldön kívül élő magyarok az alternatív nyilvánosságban (kommentek, Facebook-bejegyzések) manapság folyamatosan lövik a véleményvezéreket, politikusokat a kérdésükkel: értjük Székelyföld területi autonómiáját, de mi lesz velünk? A román nagypolitika alappremisszáit elnézve okkal tartanak attól, hogy a székelyek önrendelkezését Erdély más részein különböző formában rajtuk »verik le«, és, sajnos, a magyarellenesség mesterséges fenntartása miatt ez néhol akár egészen konkrét formában is értendő.”