A miniszterelnökök fújják a passzátszelet?

„Azt vettem észre, hogy egy idő után még a legszerényebb kormányfő is orákulumnak tekinti magát, és úgy érzi, hogy ő fújja a passzátszelet. Ha meghívják különböző fórumokra, kötelességének véli, hogy beszédet mondjon, és eligazítsa a többnyire szakembereket. Mulatságos példa, hogy két harminc körüli, csinos honanyát hívtunk meg egy civil szervezetbe. Oktatáspolitikával foglalkoznak a parlamentben, és úgy gondolták, hogy föl kell világosítaniuk a hosszú asztalnál üldögélő, élemedett korú urakat a helyzetről. Miután kioktattak bennünket, a mintegy tucatnyi akadémikus és kéttucatnyi professzor összeszámolta, vajon hány tanévet töltöttünk a felsőoktatásban. Csaknem nyolcszáz jött ki. A hölgyek egyszer talán még miniszterelnökök is lesznek Magyarországon.

A kormányfő nem érthet mindenhez, mégis hízeleg a hiúságának, hogy tőle várják az eligazítást. Ebből származnak a bonyodalmak: a félreértések, az elszólások, a benyögések, a magyarázkodások. És az ütős mondatok is. Amennyiben persze az államvezető elmélyül egy-két témakörben, és átlátja annyira a helyzetet, hogy a felismert összefüggésekből telik kristálytiszta, rövid és szellemes mondatokra. Vagy ha olyan témában nyilvánul meg, amelyhez éppen csak konyít, úgy fogalmazza meg a kommunikációs stáb által kidolgozott ütős mondatot, mintha ő találta volna ki.”