Hit, remény, cigányok – Ammen

2013. május 11. 10:06

Az Ammen némi humorral, szép képi világgal, sok premier plánnal meséli el a kis cigány baptista közösség életét évről-évre.

2013. május 11. 10:06
Földi Bence
Mandiner

Szabó Szonja 2005 és 2012 között készítette el az ezerhatszáz lakosú, ukrán-román-magyar határon fekvő Szatmárcseke cigánysorán Ammen című dokumentumfilmjét. Május elején a Toldi moziban tekinthette meg először a közönség az 55 perces alkotást, amelynek kiindulópontja némileg a véletlenhez is kötődik. Szabó a prae.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy a Filmművészetin Almási Tamás osztályába járt, ő volt az, aki 2005-ben levitte őket Csekére, „és azt a feladatot adta, hogy keressünk valamit, amit szívesen földolgoznánk”. Ekkor talált rá arra a néhány családra, akik akkor tértek át a baptista vallásra, miután egy amerikai lelkipásztor révén „bemerítkeztek”. Ők váltak végül a film főszereplőivé, de ekkor még a rendező sem sejtette, hogy ennyi évig visszajár majd hozzájuk.

De visszajárt, s leforgatta dokumentumfilmjét, ami némi humorral, szép képi világgal, sok premier plánnal meséli el a kis cigány baptista közösség életét évről-évre. A gyülekezet lelkipásztora a korábban írástudatlan Lakatos Tibor lett, aki a Bibliából tanult meg olvasni.

A közösség motorja azonban nem a lelkipásztor, hanem annak felesége, Natasa lett. Ám ahogy az lenni szokott, nem volt mindenki elégedett azzal, ahogy a házaspár vezette a gyülekezetet: a folyamatosan duzzadó közösségben felmerültek olyan hangok, amelyek arra utaltak, hogy Lakatosék nem osztották el igazságosan a kapott adományokat. Emellett Natasa megkövetelte a gyülekezet tagjaitól, hogy ne káromkodjanak és alkoholizáljanak, valamint ne dicsőítsék túl nagy hangerővel az Urat. Az ellentétek miatt nemsokára kiszakadt néhány család a baptista közösségből és a pünkösdista hitre tért át, amely – elmondásuk szerint – szabadabb vallásgyakorlást tett lehetővé számukra. Eközben a baptisták amerikai adományokból felépítettek egy imaházat, majd a pünkösdista közösség összeomlott, aztán a baptista gyülekezet közeledni kezdett a katolikus és főleg a református gyülekezethez.

Itt érkezünk el a film egyik legérdekesebb pillanatához: Tiba Zsolt református lelkész a hit révén hozta közelebb egymáshoz a színmagyar református és a cigányokból álló baptista gyülekezetet. Meghívta ugyanis Lakatosékat egy református istentiszteletre, ahol az áhítatos orgonaszóval kísért énekeket követően gitárzenével éltették a cigányok az Urat. A református lelkész egyébként egy néhány évvel korábbi felvételen még arról beszélt, hogy kicsit fél a református gyülekezet esetleges reakciójától, ám a 2012-es közös istentisztelet után többen is megköszönték a baptisták vezetőinek a szolgálatot.

A film a hit kérdésen túl súlyos társadalmi témákat is feszeget. A munkanélküliség és rossz életkörülmények kilátástalanságában tengődő csekei cigányok számára integrációs erővel bírt a baptista vallás, összefogta a közösséget. Később persze voltak súrlódások – ahogy minden közösségben vannak –, főleg a pénz miatt. De ahogy a vetítés utáni beszélgetésben is elhangzott: egy idő után minden kisközösségben felmerülnek azok a problémák (mint pl. a korrupció), amelyek az össztársadalomban is megoldatlanok.

Ahogy nézzük a filmet, egyre inkább motoszkál a fejünkben a cigánysággal kapcsolatos alapprobléma: szegregáció vagy integráció? Hogyan lehet a kulturális különbségeket hosszabb távon kezelni? Tiba Zsolt református lelkész az integráció útját választotta: a kiforrni látszó baptista gyülekezetet megismertette a református úttal is, a cigányság közül néhányan hozzá járnak, ha teológiai kérdések merülnek fel bennük. Emellett a hit által közelebb került egymáshoz a falu magyar és cigány közössége is. A film ugyan nem válaszolja meg a fenti alapkérdést, de a benne látott példa azt sugallja, hogy az integráció bizonyos formái célravezetőek lehetnek. A vetítést követő beszélgetésben Tiba Zsolt elmondta: jelen pillanatban a baptista gyülekezet nem működik, de Lakatos Tibor teológiát tanul. Ebből tehát hosszú távú „projekt” lehet, amelynek hatásai szintén csak hosszú távon ellenőrizhetőek.

Remélhetőleg Szabó Szonja is visszamegy majd néhány év vagy évtized múlva, hogy megtudhassuk: mi lett Lakatosékkal és a falu baptistáival, és miként sikerült Tiba Zsolt integrációs terve.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2013. május 19. 17:04
"...De csak így !!! működhet az integráció!" - írja. Mármint, hogy a cigányság előbb tátsa ki a száját, ha enni kér... De ez ostobaság. A cigányság óvatosságának alapja főleg a félelem attól, hogy elutasítással, sőt erőszakkal találkozik. A magyarok óvatosságának alapja viszont nem csak ez, hanem a zsigeri ellenszenv is. Tehát nemhogy nem a kisebbségtől, hanem a többségtől lehet és kell elvárni a bennünk lévő lelki gátak lebontását. Az egyházi felekezetekben ugyanígy megtalálható ez az idegenkedés, mint a társadalom több egységében. Az istenhit viszont kétségtelen segít valamennyire a közeledésben. Minden bizonnyal a cikk (és a film) témája ez.
vizesnyolcas
2013. május 19. 17:04
A cigányok integrációjának hatékony keretei: - a munka, - a sport, - az egyházi közösségek. A munka sajnos jórészt kiesik, mert képzetlen emberekre (mindegy, hogy cigány vagy nem cigány) egyre kevesebbre van/lesz szükség. A sportnak (pl. a munkával szemben) megvan az az előnye, hogy egészen kisgyermek kortól bevethető. Ez azért lényeges, mert a korai szocializációs hatások lényegesen mélyebben képesek beépülni a személyiségbe. Javasolhatók a csapatsportok (pl. foci) vagy a lovaglás, általában olyan sportok, amelyek együttműködésre, masokért vagy másért való felelősségválallásra nevelnek. Ráadásul, ha kiderül, hogy a gyerek pl. focitehetség az egzisztenciálisan is nagy kiugrási lehetőség lehet a számára (lásd a brazil nyomornegyegyedekből érkezett világklasszisokat). Az egyházi közösségek éppen mint élő közösségek egyszerre kínálnak normákat valamint személyes és tevőleges (részben akár anyagi) segítséget is. Hitetlen pogány voltom ellenére el kell ismernem, hogy korunkban egyedül az egyházak képviselnek olyan közösségi erőt, amelybe bárki kapaszkodhat, ha van benne parányi indíttatás a társadalomba be- vagy visszailleszkedésre. (Hogy ezen a téren miért nincsenek az egyháziak mellett más integráló közöségek is? - Talán mert a manapság progresszívnek számító ideológiák az emberek közösséghez tarozás iránti igényét a szánalmas birkatermészet megnyilvánulásának tekintik.)
A maffia színe: VÖRÖS
2013. május 19. 17:03
a cigánypasztoráció csak addig működik amíg jön a segílyke igaz magyra buddhisták:) http://www.dzsajbhim.hu/tag/cigany-buddhistak/
bohocugyi allamtitkar
2013. május 12. 13:25
rohadt naci! ti kinyirtatok a zsidokat is es a ciganyokat is!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!